A barátságtalan idős kutyák magasabb rangúak, a kedvesebb ebek hátrébb sorolódnak
Míg emberek esetén a dominancia személyiségjegyként is értelmezhető, az etológiában kizárólag szociális kapcsolatok minőségjelzőjeként helyes a használata. Az etológiában a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, és a szaporodás joga is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely.
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói a társállatként tartott kutyák otthoni hierarchia viszonyait vizsgálták. Az Applied Animal Behaviour Science folyóirat idén februári számában megjelenő tanulmányukban ismertetett eredményeik szerint
az extravertáltabb, megbízhatóbb és nyitottabb kutyák általában magasabb helyet foglalnak el a rangsorban, míg a barátságosabb kutyák alacsonyabb rangúak. Emellett a többkutyás háztartásokban jellemzően az idősebb kutyák a dominánsak.
A tanszék honlapján ismertetett, 1082 választ feldolgozó nagyszabású kérdőíves kutatásban való részvétel egyetlen feltétele az volt, hogy a családoknál egynél több, egyévesnél idősebb kutya éljen együtt. Az etológusok a gazdákat kérték meg, hogy a nyíltság/energikusság, barátságosság/kedvesség, megbízhatóság, neuroticizmus/zaklatottság és a nyitottság/intelligencia kategóriák mentén értékeljék kedvenceiket. A dominancia pontszámot pedig olyan, a gazda által megfigyelt viselkedések és interakciók alapján számolták, melyek összefüggésbe hozhatók a rangsorban elfoglalt hellyel.
„Etológusként az értelmezésünk szerint a dominancia nem tartozik az egyed személyiségjegyei közé, viszont az joggal feltételezhető, hogy a viselkedést nagyban befolyásoló személyiség a kutya-kutya interakciók lezajlására, kimenetelére – azaz a dominanciára is hatni fog. Tágabb értelemben pedig a csoport tagjainak személyiségjegyei, illetve az ezek közötti különbségek bizonyosan hatással vannak a páros interakciók által felépített rangsorra és az egyes kutyák ebben elfoglalt helyére. Vizsgálatunkat ezekre a feltételezésekre alapoztuk” – idézte a tanszék honlapja Vékony Katát, a tanulmány első szerzőjét.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: