Azért vonyítanak az egyedül hagyott kutyák, mert szoronganak
A kutyák a háziasítás következtében ugyanúgy kötődnek az emberhez, mint ahogy a kisgyerekek az anyjukhoz: a gazda hiányában stresszviselkedést mutatnak, visszatértekor viszont örömtelien üdvözlik, és próbálnak a közelében maradni. A szeparációs szorongás kialakulásában a személyes tapasztalat mellett valószínűleg genetikai és hormonális tényezők is szerepet játszanak, de számos más ok is állhat a háttérben. Ezek közül a gazdával való viszony jellegét vizsgálták az ELTE Etológia Tanszékének kutatói, akik az Applied Animal Behaviour Science című szakfolyóiratban közölték eredményeiket.
Emberi párhuzam
A tanszék közleménye szerint az embergyerekeknél más és más kötődési stílus alakul ki attól függően, hogy az anya mennyire nyújt biztonságot a csecsemő számára, mennyire kiszámítható.
Amennyiben az anya kiszámíthatóan reagál a gyerek jelzéseire és kötődési igényére, akkor a gyerek biztonságos kötődést alakít ki, vagyis bízik másokban és biztonságban érzi magát. Ha azonban az anya nem kiszámítható módon reagál a gyerek jelzéseire, vagyis a szakterminológia szerint nem válaszkész, akkor a gyerek is bizonytalan lesz. Vagy kerülni fogja az intimitást, mert nem bízik az emberekben, ez az úgynevezett elkerülő kötődés, vagy pedig állandóan attól fog félni, hogy elhagyják vagy elutasítják, ez a szorongó kötődés.
A pszichés zavarként leírható szeparációs szorongás az embereknél a szorongó kötődésű gyerekekre jellemzőbb inkább, mint a biztonságos vagy az elkerülő kötődésűekre. A gyerekpszichológusok szerint a szülő válaszkészsége attól is függ, hogy ő maga mennyire alakított ki saját gyerekkorában biztonságos kötődést. Vagyis a szülők akaratlanul is átadhatják kötődési stílusukat utódaiknak.
Bizonytalan és szorongó vonyítás
Hogy a kutyáknál is így van-e, ahhoz a magyar kutatók 125 gazdát kértek fel egy olyan kérdőív kitöltésére, amelyben azt kérdeztük tőlük, hogy kedvencük hogyan viselkedik a távollétükben és visszatértükkor, illetve ők maguk mennyire aggódnak, amikor egyedül hagyják a kutyát.
Ezután a kutatók statisztikai eljárással azt vizsgálták, hogy csoportosíthatóak-e valahogyan a kutyák a kötődési (szeparációs és üdvözlési) viselkedésük (és a gazda hozzáállása) mentén, és ezek a csoportok illeszkednek-e az embereknél megfigyelt biztonságos, elkerülő és szorongó kötődési stílushoz. Kiderült, hogy az embereknél megfigyelt biztonságos és kétféle bizonytalan kötődési stílus a kutyáknál is elkülöníthető volt. A biztonságos kötődésű kutyák azonban további két csoportra oszlottak aszerint, hogy milyenek voltak gazdáik szeparációhoz fűződő érzelmei. Ez alapján arra is fény derült, hogy azoknál a kutyáknál volt a leggyakoribb a szeparációs szorongás, amelyek bizonytalan-szorongó kötődésűek voltak. Ezek az ebek azok, amelyek látványos és/vagy hangos stresszviselkedéssel adják a gazda és a szomszédok tudtára, hogy nem érzik jól magukat egyedül.
Az elkerülő kötődés is stresszes
A vizsgálat alapján a kutatók szerint az is kijelenthető, hogy a gyerekekhez hasonlóan a kutyák között is akadnak olyan egyedek, amelyek csendben szoronganak, nem ugatnak, nem nyüszítenek, nem szedik szét a lakást, de a testi tüneteik arról árulkodnak, hogy mégis stresszesen élik meg, amikor egyedül maradnak. Az ilyen elkerülő kötődésű kutyáknál az etológusok szerint nehéz felismerni a szeparációs szorongást, nem meglepő, hogy gazdáik többsége nem is sejti, hogy kedvencüknek problémája lehet. A gazdáik gyakran nem is érzik problémásnak a kutyájuk viselkedését, ami abból is fakadhat, hogy ezek a gazdák elkerülő kötődésűek.
Az etológusok egy korábbi kutatásukban úgy találták, hogy az elkerülő kötődésű gazdák kutyája nagyobb eséllyel szenved szeparációs szorongástól. Valószínűsíthetően azért, mert az ember nem válaszkész, vagyis nem reagál a kutya jelzéseire, így az állatban sem alakul ki a biztonság érzése.
Abban ugyanakkor az ebviselkedés abban eltér az emberitől, hogy míg a szülő-gyerek viszonylatban a szülő elkerülő és szorongó kötődése is bizonytalan kötődést vált ki a gyerekből, addig – így a magyar kutatók – a kutyák csak az elkerülő kötődésű gazda esetében alakítanak ki elkerülő vagy szorongó kötődést.
Gazdigondok
A kutatás további érdekessége, hogy a legnagyobb csoportot azok a kutyák alkották, amelyek csak mérsékelt stresszviselkedést mutattak egyedül hagyva,annak ellenére, hogy a gazdák nagyon aggódtak értük ilyen szituációban. Az ELTE etológusai szerint ez arra utal, hogy maguk az emberek lehettek kifejezetten szorongó kötődésűek .
A tanszéki közleményben a kutatást vezető Faragó Tamás, az ELTE tudományos munkatársa óva intett az elhamarkodott következtetések levonásától: „nem szeretnénk azt állítani, hogy minden szeparációsan szorongó kutya esetében baj van a gazda viselkedésével”. Arra viszont mindenképp felhívja a figyelmet, hogy a népszerű elmélet, miszerint ezek a kutyák túlzottan kötődnek a gazdához és legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontaktus iránti igényüket, nem igaz. „Sok esetben a biztonság és kiszámíthatóság fontosabb lehet számukra. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy akárcsak a gyerek-szülő kapcsolatban, a kutya kötődési viselkedése sem független a gazda kötődési viselkedésétől”.
Kutyakutatásokról az alábbi cikkeinkben számoltunk be a közelmúltban: