Az enyhülő teleken egyre gyakoribb hőmérsékleti ingadozások kedveznek a Lyme-kórt terjesztő kullancsoknak
Az évről évre magasabb globális átlaghőmérsékletekkel járó jelenkori klímaváltozás számtalan nem kívánt következményeinek egyike az állatról emberre terjedő megbetegedések növekvő gyakorisága. A rettegett zoonózisok közül is kiemelkedik alattomosságával az alig négy évtizede azonosított, hivatalosan Lyme-borreliosis néven emlegetett Lyme-kór.
A többnyire tünetmentesen átvészelhető betegség a statisztikailag ritka szövődményeiről lett hírhedt. Az agyhártyagyulladástól az arcizombénuláson át a krónikus ízületi bántalmakig sorolható következményeket a Borrelia nemzetségbe sorolt baktériumok váltják ki az emberi szervezetben. Bár az állatorvoslásban jól ismertek a Lyme-kóros kutyák és macskák, a kórokozók szinte kizárólag kullancs-csípéssel jutnak be az emberi szervezetbe. Az északi féltekén egyértelműen csak a pókszabásúak rendszertani osztályába tartozó Ixodes rend fajai a betegség terjesztői, mivel a kórokozók ezen kullancsok emésztőrendszerében telepednek meg. A baktériumok akkor kerülnek be az emberi véráramba, amikor közti gazdájuk táplálkozik, vagyis a célszemély vérét szívja.
A nemzetközi infektológiai szakirodalom szerint a Lyme-kórt kiváltó kullancscsípéseket nyáron szenvedik el az emberek az északi féltekén. Az ízeltlábú vérszívók speciális életciklusát ugyanis jelentősen befolyásolják a hőmérsékleti viszonyok: a kullancslárva a késő tavaszi, kora nyári melegben alakul át fertőzni képes nimfává, aztán a terjesztés javát elvégző kifejlett és ivarérett imágóvá.
A kullancs encephalitis néven ismert súlyos megbetegedés kórokozóját is hordozó, ezért vírusvektorként is számon tartott paraziták naptárhoz igazítható viselkedése az utóbbi időkben azonban megváltozott. Legalábbis Észak-Amerikában, ahol jellemzően a szarvas kullancs (deer tick) néven emlegetett Ixodes scapularis terjeszti a Lyme-kórért felelős baktériumokat.
Az amerikai Integratív és Összehasonlító Biológiai Társaság január első hetében tartott kongresszusán került terítékre az a kutatás, amely szerint a korokozót hordozó ízeltlábúak már télen sem inaktívak, így nem csak a nyári időszakban jelentenek kockázatot az Egyesült Államokban, ahol 2021-ben mintegy 1,6 millió, krónikus szövődményekkel küzdő Lyme-kóros beteget tartottak nyilván az egészségügyi szolgálatok.
A Science beszámolója szerint a szóban forgó eredményt a kanadai Dalhousie Egyetem kutatói osztották meg a kongresszusra egybegyűlt szakmabeliekkel. Laura Ferguson ökológus-immunológus és az egyik tanítványa három télen át vizsgálták a természetből begyűjtött 600 kifejlett szarvas kullancs viselkedését, különféle hőmérsékleti viszonyok között. Első körben azt vizsgálták, hogy miként vészelik át a telet. Ehhez az állatokat egyesével egy-egy avarral bőségesen kibélelt üvegedénybe helyezték még ősszel. A kullancsos üvegeket a kutatók a szabad ég alatt tartották, ahol a vizsgálat első négy hónapja alatt -18 és +20 Celsius-fok között változott a hőmérséklet. Tavasszal számba vették az elhullott és életben maradt példányokat, azt is megvizsgálva, hogy melyikük hordozza a Borrelia baktériumot. Kiderült, hogy a fertőzött kullancsok 79 százaléka élte túl a hideget, míg a nem fertőzött kullancsoknak csak a fele.
A Science szerint Fergusont különösen az érdekelte, hogy miként hat az állatokra a klímaváltozás nyomán egyre gyakoribb téli hőmérsékletingadozás. A második télen a kutatók háromféle időjárási szcenáriót imitálva már laborban vizsgálták a kórokozót hordozó és attól mentes kullancsokat.
Az egyik csoportot mindvégig fagypont alatt, másik részüket pedig állandó 3 Celsius-fokon tartották, míg a harmadik társaság a korábbi években tapasztalt időjárás alapján 10 fokot is meghaladó gyors változásoknak tették ki. Az aktivitást infravörös mozgásérzékelővel mérték. Kiderült, hogy a baktériumokat hordozó ingadozó hőmérsékleten tartott kullancsok hetente átlagosan 4 nap voltak aktívak, szemben a baktériummentes és állandó hőmérsékleten tartott kullancsok heti 1-2 napjával. További meglepetés volt, hogy a fertőzőképes kullancsok nagyobb hányada lett aktív az imitált hidegbetörések után, mint a nem fertőzőké. A kutatók szerint ez az eredmény alátámasztja azt a korábban már megfigyelt sajátosságot, hogy Borrelia-baktériumok még nem ismert módon, de mindenképp aktívabbá teszik a kullancsokat.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
