Szentírásnak vélt közgazdasági alapelv dőlhet meg: a legtöbben egyáltalán nem akarnak milliárdosok lenni

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az emberek mindig többet és többet akarnak, különösen, ha pénzről és gazdasági hatalomról van szó – szólt az alapvetés, amely évszázadok óta meghatározta a modern államok, vagyis a fogyasztói társadalmak gazdasági működésének tervezését. Hosszú távon ez vezetett a földi erőforrások gátlástalan kiszipolyozásához, mert a döntéshozók, saját hatalmuk bebetonozása érdekében is arra a szerintük feléjük támasztott, mindeddig megkérdőjelezhetetlennek tűnő elvárásra alapoztak, hogy biztosítaniuk kell a töretlen gazdasági növekedést, valamint az egyéni vagyonosodás feltételeit.

Az Egyesült Királyság-beli Bath-i és az Exeteri Egyetem, valamint Bath Spa egyetemének pszichológusai egy új tanulmányban arra jutottak, hogy az emberi természetnek egyáltalán nem sajátja a korlátlan kapzsiság, a legtöbben megelégednének azzal, ha hellyel-közzel kényelmes életet élhetnének. Kérdőíves felmérésükben a kutatók hat kontinens több mint 30 országában kérdeztek mintegy 8 ezer résztvevőt arról, hogy szerintük mennyi pénzre lenne szükségük az ideális életkörülmények megteremtéséhez, és az derült ki, hogy a vizsgálatba bevont országok közel 90 százalékában a válaszadók túlnyomó többsége úgy vélte, mindehhez elegendő lenne, ha életükben 10 millió dollár fölött rendelkezhetnének. Egyes országokban pedig az 1 millió dollárt sem érte el a válaszadók által a tökéletesen álomszerű élet megteremtéséhez szükségesnek vélt összeg.

Noha egy, pláne tíz millió dollár egy szabad szemmel is jól látható összegnek tűnhet, a kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy a világ leggazdagabb embere, aki 2022-ben nem más, mint a Tesla-vezér Elon Musk, 200 milliárd dollárnál is nagyobb vagyont tudhat magáénak. Ebből pedig 200 ezer földlakó tökéletesen ideális életkörülményeit lehetne biztosítani egy egész életre. 

A kutatók szerint a legfékezhetetlenebb vágyai a fiatal városlakóknak vannak, válaszaikban ők tartották a leginkább fontosnak a sikert, a hatalmat és a teljes függetlenséget. Azokban a társadalmakban, például Indonéziában, ahol elfogadottabb a társadalmi egyenlőtlenség, és nagyobb hangsúlyt kap a kollektív teherviselés és felelősség, a válaszadók ugyancsak nagyobb gazdagságra és hatalomra, valamint függetlenségre vágynak, mint az egyéni boldogulást és társadalmi egyenlőséget jobban szem előtt tartó országokban. 

Bár a kutatók elismerték, hogy tanulmányuknak lehetnek hiányosságai, és jelentős anomáliákat sem magyaráz hiánytalanul, mégis úgy vélik, hogy az olyan népszerűtlennek tartott intézkedések, mint például a gazdagok extra adóztatása, nem ütközne akkora ellenállásba, mint ahogy azt többnyire gondolják. Hozzáteszik, a túlfogyasztás könnyen lehet annak az eleve hibás feltételezésnek a következménye, hogy a javak felhalmozása iránti igényt emberi alaptermészetként kezelték. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: