Videóajánló: Amikor Lenin válogatott művei mutatták az utat a szolnoki főispánnak, Juhász Imrénének
Kik?
Magyarország történelme során ispánok jöttek, ispánok mentek, ráadásul nem csak egyféle ispán létezett: ahányféle megnevezésük volt, annyiféle feladatot láttak el. A főispánok a vármegyék élén álltak, és ott a királyt, majd később a kormányt képviselték, de volt, hogy az alispánok birtokolták a tényleges hatalmat. Emellett számos terület vezetőjét ispánozták: volt udvarispán, határispán, sókamaraispán, pénzverőispán és erdőispán is.
A főispánoknak a Horthy-korszakban már egész más feladatuk volt, mint a középkorban, azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy a hivatal egészen az 1950-es megyerendezésig, tehát még Rákosi Mátyás hatalomátvétele után is létezett egy ideig.
A két kor fordulóján, az 1930-as, 40-es években a filmhíradók is büszkén számoltak be egyes főispánok beiktatásáról, vagy épp mutatták be tevékenységüket – munkaidőben és azután. Íme a három legérdekesebb, köztük Magyarország első női főispánja, Berki Mihályné bemutatásával.
Mit?
A legkorábbi, „Főispáni installáció” című felvétel 1936-ból származik, és leírása mindent elmond: „Hagyományos pompával iktatták be hivatalába Preszly Elemér pestmegyei főispánt.” A korábban ügyvédként dolgozó, az első világháborúban népfölkelő századosként tevékenykedő Preszlyt először 1920-ban nevezték ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává, majd egy rövid államtitkári kitérő után 1936-ban újra főispán lett. Beszédében elmondta: „Főispánja akarok lenni mindenkinek, felekezeti és pártkülönbség nélkül. Főispánja akarok lenni az elesetteknek, a szegényeknek, a rászorulóknak, és főispáni munkámnak egy jelentős részét a szociális munka fogja jelenteni.”
A másik két filmhíradórészletben már a Rákosi-korszak alatt új köntösbe csomagolt („a népi demokrácia proletár vezetői”) főispáni rang betöltőinek munkásságába lehet betekinteni.
Földi István kisújszállási kubikosból lett 1946-ban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, a filmhíradó pedig bemutatja, hogy „mint egy jó gazda, végigjárja megyéjét”: a községháza előtt tartott panasznapon meghallgatja a kubikosok bajait, elmegy szarvasmarhákat simogatni, majd egy gazda arról panaszkodik, hogy drága az ekevas élesítése.
„Sátoraljaújhely. Az ódon vármegyeház falai között századokon keresztül a nagybirtokok urai adták egymásnak a főispáni hivatalt; irányították a tőkések államát. A főúri kastélyok helyett ma egyszerű munkás- és parasztházakból kerülnek ki az állam vezetői” – így kezdődik az az 1949-es filmhíradó, amelyben megismerkedhetünk Magyarország első női főispánjával, Berki Mihályné Szakács Magdolnával, aki Zemplén vármegyei főispáni hivatalában, Rákóczi és Rákosi portréja alatt is fejkendőben intézi a papírmunkát, majd ellenőrző körútja során zároltatja a feketén őrölt, visszatartott lisztet.
Ennél is bensőségesebb miniriport mutatja be Jász-Nagykun-Szolnok vármegye utolsó főispánját, Juhász Imréné Gonda Zsuzsannát, akinek „a parasztok bátran előadják panaszukat, kikérik tanácsát”. Amikor aztán vége a munkának, Juhászné hazamegy, és családja körében tovább okosítja magát a nép vezetéséből, miközben egy fejkendős nő (feltehetően Juhász Imréné lánya) zoknit stoppol, de közben természetesen figyel. A filmhíradó drámai csúcspontján a férfi (feltehetően a családfő, Juhász Imre) felpattan az asztaltól, és a csipketerítővel díszített polcról, ahol összesen vagy tíz könyv sorakozik, lendületesen leveszi a házi könyvtár legimpozánsabb kötetét, Lenin válogatott műveit (egy kötet több mint 1000 oldal, 1 kilogramm), és miután Juhászné felüti a könyvet a kellős közepén, Juhász nekiáll, hogy kijegyzetelje, hiszen „a népi demokrácia proletár vezetői igyekeznek minél alaposabban végezni a nép vezetését és irányítását”.
Hol?
A Nemzeti Filmintézet régi filmhíradórészleteket gyűjtő online archívumában, ahová ha egyszer feltéved az ember, könnyen órákat tölthet ott.
Korábbi videóajánlók a Qubiten: