How do yo do, fellow kids, ti jártatok iskolába? És klikkert láttatok-e már?

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A hatékony tanuláshoz az aktív órai részvétel is hozzájárul, de az egyetemi előadások sokszor több száz fős hallgatóságát nehéz interakcióra bírni, már csak a fizikai korlátok miatt is. Ennek a problémának a megoldására jelentek meg úgy 30 évvel ezelőtt a külföldi egyetemeken az úgynevezett klikkerek (angolul clicker, audience response system, ARS vagy student response system, SRS), azok az apró készülékek, amelyekből minden hallgató kap egyet, így az előadás közben gombnyomással vehet részt az óra menetében. A tanárok a klikkerek révén folyamatosan visszajelzést kérhetnek az előadás résztvevőitől, rögtönzött közvélemény-kutatást végezhetnek, szavaztathatnak, ellenőrző kérdéseket tehetnek fel, amelyekre azonnal és minden egyes tanulótól megkapják a választ, így ezek az eszközök nemcsak a diákokat serkentik interaktivitásra, hanem az előadót is segítik munkájában. 

Magyarországon nincs hagyománya a klikkerek használatának (aki mégis használt már ilyet, akár tanárként, akár diákként, akár itthon, akár külföldön, annak tapasztalatait szeretettel várjuk a szerk@qubit.hu címre) , de például az amerikai egyetemeken, köztük a világhírű Carnegie Mellonon, a Stanfordon és az MIT-n máig előszeretettel alkalmazzák az eszközt a hallgatók bevonására és aktivizálására. A klikkerek kezdetben a tévék távirányítójához hasonlítottak, ami érthető, hiszen a 90-es évek elején még nem létezett általános felhasználású internet, egyszerűem bevethető vezeték nélküli adatátviteli technológia pedig végképp nem. Mára azonban változott a helyzet: a minden egyes diáknak kiosztott készülékek számítógépes-mobiltelefonos alkalmazásokkal is helyettesíthetők, és mivel laptopja, tabletje vagy legalább egy mobilja minden diáknak van, ma már nagyobb beruházás nélkül is izgalmasabbá tehető egy-egy előadás.

A klikkerek emellett új tanulási és tanítási módszerek bevezetésére is használhatók: támogatják az órán résztvevők együttműködését, segítenek abban, hogy a diákok csapatokat alkossanak a közös munkához, és lehetőséget teremt arra is, hogy vitázzanak a más véleményen lévőkkel.

A távirányítótól az okostelefonig

A klikkerek kezdetben kis hatótávolsággal rendelkeztek, és az infravörös sugárzás érzékeléséhez szükség volt arra is, hogy az eszközt a vevő felé irányítsák a diákok. Emiatt a válaszadás intimitása némiképp elveszett, illetve egyszerre több száz hallgató bevonása sem volt lehetséges. A létszám ellenőrzésére, illetve néhány visszajelző kérdéshez azonban már ezeket is jól lehetett használni – leszámítva azt a tényt, hogy a leleményes hallgatók olykor egymás klikkerét is bevitték az órákra, ezzel regisztrálva társaikat olyan órákon, ahol azok nem vettek személyesen részt.

Az első klikker prototípusát, a Classtalkot, ami az Apple Macintosh gépein és palmtopokon alapult, a beszámolók szerint 1992-ben fejlesztették ki, és kis létszámú fizikaórán vetették be, állítólag nagy sikerrel. Öt évvel később a Hongkongi Műszaki Egyetemen próbáltak ki egy Windows-alapú megoldást, az USA-ban pedig 2002-ben jelent meg a Turning Point, az a rendszer, amit sikeresen integráltak az előadók által gyakran használt szoftverrel, a Microsoft PowerPointjával. 

Napjainkban a klikkereszközök wi-fire csatlakoznak, vagyis sokkal stabilabb technológiát használnak, nem kell őket felemelni és a vevőkészülék felé irányítani, mintha a vadnyugaton párbajozna az ember, ráadásul egyszerre több száz eszköz is működhet a teremben anélkül, hogy a rendszer teljesítménye romlana. A klikkereket az USA-ban általában az egyetemi könyvesboltokban árulják, gyártótól, kiviteltől függően 10-100 dolláros áron; egy népszerű készülék, az iClicker 2 ára újonnan 55 dollár, de bérelni is lehet, 3 hónapra 28 dollárért. Ez természetesen még csak a készülék, amit minden hallgatónak meg kell vennie; ehhez jön a rendszer ára, amit általában az intézmény áll, és ami sok esetben egyedi alku kérdése.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a klikkerek használati köre bővült, de az alapfunkciók továbbra sem változtak: egyszerű feleletválasztós kérdésekre adható válasz a gombok megnyomásával. Ezen az sem változtatott, hogy ma már okostelefonon is elérhetők klikker alkalmazások, tehát külön eszközre (ezáltal beruházásra) sincs szükség a használathoz. Ilyen alkalmazást számtalan cég fejleszt: a legismertebbek közé tartozik az inkább kicsiknek szánt, játékokkal tűzdelt Kahoot, a prezentációs szoftverrel kombinált Mentimeter vagy a szintén inkább kicsiket célzó osztálytermi szoftver, a Socrative

A klikker titka a jó kérdés

A klikker önmagában nem ér semmit, a valódi titok a megfelelő kérdésben rejlik a gyártók és a felhasználó pedagógusok szerint is. A kérdésnek nem szabad túl könnyűnek lennie, akkor a klikker csak gépies nyomogatásra lehet jó, inkább olyan kérdéseket érdemes feltenni, amelyek a legjobb tanulók számára is kihívást jelentenek. A megfelelően összeállított kérdéssor viszont jól támogatja az aktív tanulást: teret enged arra, hogy a diákok egymásnak is magyarázzanak, majd egy második körben megválaszolva a kérdéseket visszajelzést adjanak arról, hogy megértették a tananyagot.

A klikkerekre szabott kérdéssorok a vizsgahelyzetek szimulációjára is használhatók, ami tovább növeli az oktatás hatékonyságát, és segít abban, hogy jobb tanulmányi eredmények szülessenek.

Arról, hogy hogyan és milyen feladatokban érdemes használni a klikkereket, 2007-ben Jane E. Caldwell, a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója 2007-ben készített összefoglalót, amiben hasznos gyakorlatokat gyűjtött össze, illetve az akkor újnak számító rádiófrekvenciákat használó klikkereket mutatta be. A CBE-Life Sciences Education folyóiratban megjelent cikk korábbi tanulmányokat is feldolgozott, listázva a leggyakoribb alkalmazási területeket, amik a következők:

  • a tanulók bevonása kérdésekkel,
  • a tanulók felkészültségének ellenőrzése,
  • információk gyűjtése a diákokról,
  • informatív kérdések, például a megértésre vonatkozó kérdések,
  • kvízek és tesztek,
  • gyakorlás, főleg a természettudományos tantárgyak esetén,
  • ellenőrzés, visszajelzés kérése,
  • élő kísérletek végrehajtása az osztályteremben,
  • egyszerűen csak az óra szórakoztatóbbá tétele.

Miért jobb a klikker, mint a mobilnyomkodás? Egyáltalán, jobb a klikker, mint például a jelentkezés?

A mobiltelefonok használata az osztály- és előadótermekben nem túl előnyös, legalábbis a koncentráció szempontjából. Épp ezért, bár már léteznek kimondottan okoseszközökre szabott online alkalmazások, a speciális klikker készülékek a tapasztalatok szerint jobban megtartják a hallgatók figyelmét, mert nem kalandoznak az interneten, hanem az előadásra koncentrálnak.

2017-ben Niall T. Stevens, az írországi Királyi Sebészeti Főiskola tanára készített munkatársaival felmérést arról, hogy a klikkerek valóban hatékonyabbá teszik-e a tanulást. Összesen majdnem 300 diákot vontak be a kísérletbe, amelynek eredményei szerint a klikkerek segítettek a hallgatóknak a tanulásban. Hasonló tapasztalatokról számol be több tanulmány is, ezeket az Educational Research Review-ban 2016-ban megjelent cikkében Yu-Ta Chien és kollégái úgy értékelik, hogy kiindulási alapnak jók, de a klikkerekkel kapcsolatos kutatások egyelőre elméleti feltételezéseket kevés empirikus kutatással tudnak alátámasztani. Hiába van tehát közel 30 éves gyakorlata a klikkerek használatának, valójában nincs megalapozott elméleti háttér a gyártóik és használóik által hirdetett kimagasló hatékonyságuk mögött.

Olyannyira nincs, hogy 2016-ban Cui Liu, a Jiangsu Egyetem kutatója munkatársaival a Journal of Educational Computing Research folyóiratban arról számolt be, hogy a klikkerek a felmérések alapján nem hatásosabbak, mint más, a hallgatóság bevonását célzó eszköz (ide számít például a jelentkezés). Michael Lantz, a montreali Concordia Egyetem kutatója szerint ugyanakkor a klikkerek valóban praktikus oktatási eszközök, és a hozzájuk kapcsolódó módszertan kifejezetten hasznos lehet az oktatásban és a tanulásban. 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: