Tíz eddig ismeretlen ősi emlőst segítettek kiásni az aratóhangyák
Tíz új ősi emlősfajra bukkantak amerikai régészek Nebraskában, a páratlan leletek megtalálásában pedig aratóhangyák (Pogonomyrmecini) seregei segítették őket - számolt be róla a New York Times. A hangyák a megkövesedett fogak és állkapocs-csontok begyűjtésében jeleskedtek.
A Rochester Őslénytani Intézet májusban közzétett tanulmánya szerint a leletek között ott van egy aprócska tasakosegér, egy hegyi hód patkányméretű rokona és egy kenguru-egér ősének a maradványait rejtik. A kutatás az Észak-Amerikában 33-35 millió évvel ezelőtt élt emlősök biológiai sokféleségét tükrözi egy olyan időszakban, amikor drasztikusan megváltozott az éghajlat.
Emellett a tanulmány a paleontológusok és aratóhangyák közötti bonyolult viszonyra is rámutat: bár az apró állatok rengeteget segítenek a tudósoknak a leletek feltárásában, az nem annyira jó, amikor megharapják az embert. Erre jutott Samantha Hopkins, az Oregoni Egyetem professzora is, aki nem vett részt a kutatásban, viszont elismerte, harapós természetük ellenére a hangyák nagyon megkönnyítik a munkáját.
A legtöbb aratóhangya-faj földalatti bolyokban él, amelyeket kövekkel és más kemény anyagokkal erősítenek meg kívülről. A hangyák a bolyoktól akár 30 méterre is eltávolodhatnak és majdnem két méterre is képesek leásni a hangyabolyt védő, értékes anyagok után kutatva. Ezek pedig fosszíliák is lehetnek, különösen Wyoming, Nebraska és Dél-Dakota államok területén, ahol a laza talajban hemzsegnek a feltárásra váró őskövületek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az aratóhangyák komplett csontvázakat tudnának a felszínre cipelni, még akkor sem, ha a saját súlyuknál akár 50-szer nehezebb tárgyakat is elbírnak. Így általában apró leleteket találnak, például fogakat vagy állkapocs-csontdarabokat.
A Hopkinshoz hasonló kutatók már több mint egy évszázada azzal a módszerrel dolgoznak, hogy az aratóhangyabolyok oldaláról lekaparják az üledékes rétegeket, és ebben keresgélnek állati maradványokat.
2015-ben egy amatőr őskövület-vadász Nebraska észak-nyugati részén, Marco Gulotta egy rendkívül gazdag fog- és állkapocs-gyűjteményre bukkant a telkén. A leleteket elkezdte összeszedni, és elküldeni Clint Boydnak, az Észak-Dakotai Geológiai Kutatóintézet egyik vezető paleontológusának. 2020-ra több mint 6 ezer azonosítható állatmaradvány gyűlt össze, és az addigra a New York-i Rochester Múzeum és Tudományos Központ egyik kutatójával bővült csapat tíz új fajt is képes volt azonosítani.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Az emlősök előbb lettek nagyobbak, és csak utána okosabbak
A korai méhlepényesek testméretük növekedésével töltötték be a nem-madár dinoszauruszok által hátrahagyott űrt. Agyuk csak tízmillió évvel később zárkózott fel ehhez, és érte el szerkezetileg is modern formáját, derül ki egy friss kutatásból.
Íme az elmúlt év legfontosabb őslénytani és földtörténeti felfedezései
2020-ban derült ki, hogy sokkal változatosabb volt a korai emlősök és madarak világa, mint eddig gondolták; megtudtuk, hogy a pteroszauruszok 150 millió éven át uralták az eget; és még közelebbről megismertük azt a katasztrofális napot, amely átírta a földi élet történetét.