Tíz eddig ismeretlen ősi emlőst segítettek kiásni az aratóhangyák
Tíz új ősi emlősfajra bukkantak amerikai régészek Nebraskában, a páratlan leletek megtalálásában pedig aratóhangyák (Pogonomyrmecini) seregei segítették őket - számolt be róla a New York Times. A hangyák a megkövesedett fogak és állkapocs-csontok begyűjtésében jeleskedtek.
A Rochester Őslénytani Intézet májusban közzétett tanulmánya szerint a leletek között ott van egy aprócska tasakosegér, egy hegyi hód patkányméretű rokona és egy kenguru-egér ősének a maradványait rejtik. A kutatás az Észak-Amerikában 33-35 millió évvel ezelőtt élt emlősök biológiai sokféleségét tükrözi egy olyan időszakban, amikor drasztikusan megváltozott az éghajlat.
Emellett a tanulmány a paleontológusok és aratóhangyák közötti bonyolult viszonyra is rámutat: bár az apró állatok rengeteget segítenek a tudósoknak a leletek feltárásában, az nem annyira jó, amikor megharapják az embert. Erre jutott Samantha Hopkins, az Oregoni Egyetem professzora is, aki nem vett részt a kutatásban, viszont elismerte, harapós természetük ellenére a hangyák nagyon megkönnyítik a munkáját.
A legtöbb aratóhangya-faj földalatti bolyokban él, amelyeket kövekkel és más kemény anyagokkal erősítenek meg kívülről. A hangyák a bolyoktól akár 30 méterre is eltávolodhatnak és majdnem két méterre is képesek leásni a hangyabolyt védő, értékes anyagok után kutatva. Ezek pedig fosszíliák is lehetnek, különösen Wyoming, Nebraska és Dél-Dakota államok területén, ahol a laza talajban hemzsegnek a feltárásra váró őskövületek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az aratóhangyák komplett csontvázakat tudnának a felszínre cipelni, még akkor sem, ha a saját súlyuknál akár 50-szer nehezebb tárgyakat is elbírnak. Így általában apró leleteket találnak, például fogakat vagy állkapocs-csontdarabokat.
A Hopkinshoz hasonló kutatók már több mint egy évszázada azzal a módszerrel dolgoznak, hogy az aratóhangyabolyok oldaláról lekaparják az üledékes rétegeket, és ebben keresgélnek állati maradványokat.
2015-ben egy amatőr őskövület-vadász Nebraska észak-nyugati részén, Marco Gulotta egy rendkívül gazdag fog- és állkapocs-gyűjteményre bukkant a telkén. A leleteket elkezdte összeszedni, és elküldeni Clint Boydnak, az Észak-Dakotai Geológiai Kutatóintézet egyik vezető paleontológusának. 2020-ra több mint 6 ezer azonosítható állatmaradvány gyűlt össze, és az addigra a New York-i Rochester Múzeum és Tudományos Központ egyik kutatójával bővült csapat tíz új fajt is képes volt azonosítani.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: