A herpeszvírust az eurázsiai sztyeppékről nyugatra vándorolt népek terjesztették el, szexuális szokásaikkal együtt

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az arcon, elsősorban a száj és az orr bőrrel vékonyabb rétegben borított felületein megjelenő herpeszkiütések nagyjából az emberiség felének okoznak időről időre kellemetlenségeket. Egy nemzetközi kutatócsoport a Cambridge-i Egyetem tudósainak vezetésével elsőként szekvenálta a herpeszeket okozó Herpes simplex vírus-1 (HSV-1) ősi, dupla szálú DNS-ből álló genomját. A Science Advances szaklapban tegnap megjelent tanulmányukban a kutatók azt állítják, hogy a mintegy ötezer évvel ezelőtt megjelent vírust az eurázsiai sztyeppékről a bronzkorban nyugatra vándorolt népcsoportok hurcolták Európába, majd a migráció nyomán bekövetkező népességrobbanás miatt az egész világon elterjedt.

A HSV-1 vírust mára az emberiség mintegy kétharmada hordozza, a legtöbben csecsemőkorukban vagy kisgyerekként fertőződnek meg. A vírus a legtöbb esetben legfeljebb enyhe tüneteket okoz, bár akadnak olyan fertőzöttek, akiknek olyan rosszul működik az immunrendszere, hogy esetükben a fertőzés súlyos, esetenként halálos komplikációkat is kiválthat. Az érintettek túlnyomó többségében a kórokozó az idegrendszer sejteiben rejtőzik észrevétlenül, mígnem fizikai vagy pszichés stressz, túlterheltség, illetve más fertőzések hatására újra aktiválódik és jellegzetes kiütéseket okoz a száj vagy az orr vékonyabb bőrrétegén. A fertőzöttek egész életükben hordozzák a kórokozót, a fertőzés felszámolására nem létezik hatékony gyógymód.

Bár arra már számos genetikai okot találtak, mitől lehetnek egyesek fogékonyabbak a HSV-1 vírusra másoknál, a kórokozó genetikai vizsgálataiból mindeddig nem derült fény arra, hogyan terjedhetett ilyen sikeresen az emberek között. A kórokozó egyébként is kivételes eredményes, más fajokban a vírus különféle variánsai évmilliók óta fertőzőképesek. A kutatók most négy olyan mintát vizsgáltak, amelyek mindegyike több száz éves: a legrégebbit, egy körülbelül 1500 éves vírus-DNS darabot egy késő vaskori mintából nyerték, a fertőzött férfi teteme az oroszországi Ural-hegységi régióból került elő. Két további minta a nagy-britanniai Cambridge térségéből származik, az egyik a 6-7., míg a másik a 14. századból. A negyedik, 17. századi mintát egy hollandiai férfi holttestéből nyerték ki.

A genomszekvenálás eredményeként a tudósok arra jutottak, hogy az emberek között is terjedni képes HSV-1 vírust az eurázsiai sztyeppékről nyugatra vándorló népcsoportok hurcolták Európába, innen terjedt szét a világ összes zugába. Az emberek között gyorsan és sikeresen terjedni képes vírusvariánsok megjelenése egybeesett a migrációval keletről nyugatra importált szexuális szokások népszerűsödésével, nevezetesen a csókolózás terjedésével.

A vizsgálatot végző tudósok szerint eredményüket alátámasztja, hogy az egyébként az emberi szervezetben rejtőzködő herpeszvírus orális kontaktus útján terjed, variánsai ezért évszázadok alatt alakulnak ki. A korábbi vírusgenetikai adatok mindeddig legfeljebb a 20. század elejéig tudták visszavezetni a HSV-1 családfáját. A négy ősi variáns összehasonlító elemzése alapján azonban ki tudták számolni a kórokozó mutációs rátáját és fel tudtak vázolni egy potenciális evolúciós utat is. A Cambridge-i Egyetemen és a Tartu Egyetemen kutató Christiana Scheib az Eurekalerten a kutatásról nyilvánosságra hozott közleményben hozzátette, „miután minden főemlős fajnak megvan a saját herpeszvírusa, úgy véljük, hogy az emberi herpeszvírus azóta él az emberiséggel, mióta az elhagyta afrikai bölcsőjét. Nagyjából ötezer évvel ezelőtt azonban történhetett valami, amitől az egyik vírustörzs képes volt leuralni az összes többit. Vélhetően sikeresebben kezdett terjedni, ami akár a csókolózás számlájára is írható.”

A keletről nyugatra terjedő romantikus-szexuális szokást Tiberius császár be is tiltotta az ókori Rómában. Mindezt akár az arcon megjelenő herpeszkiütések gyakoribbá válása is kiválthatta, előtte ugyanis a vírus jó eséllyel leginkább azokban a csecsemőkben jelenhetett meg, akik fertőzött anyjuktól kapták el korai életszakaszukban. Akárhogy is, a csókolózás – és a kellemetlen tüneteket okozó herpesz – maradt, így az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint mára az 50 éven aluliak nagyjából kétharmada hordozhatja a vírust.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: