Skóciában, Új-Zélandon és Kenyában az állam küzd a menstruációs szegénység ellen, Magyarországon a civilek

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Skóciában hétfőtől minden menstruációs terméket ingyenessé tett az ország vezetése az oktatási intézményekben és az önkormányzatoknál, hogy biztosítsa a tamponokhoz és a betétekhez való könnyebb hozzáférést. A skót kormány hivatalos közleménye szerint 2017 óta közel 27 millió fontot fordított a törvény előkészítésére és az ellátás zavartalan biztosítására, míg a diákok ellátására idén és jövőre összesen 3,4 millió fontot különít el az állami költségvetésből.

Bár Skócia a világ első országa, ahol törvény garantálja a menstruációs termékek ingyenességét minden rászorulónak, a világ számos országában történtek már lépések a menstruációs szegénység felszámolására. A menstruációs méltóságot alanyi jogon biztosító skót jogszabály nyomán már készül a törvény Dél-Koreában és Új-Zélandon is; Franciaországban egymillió euróval támogatja a kormány azt a programot, amely 31 iskolában igyekszik ingyenessé tenni a hozzáférést; számos országban csökkentették vagy eltörölték az úgynevezett tamponadót; Spanyolországban és néhány délkelet-ázsiai országban pedig a menstruációs szabadság bevezetése is napirendre került, vagy már el is fogadták.

Magyarországon az efféle intézkedések egyelőre váratnak magukra – civil szervezetek kampányai és programjai igyekeznek megadni a menstruációs méltóságot mindenkinek.

Világszerte megoldatlan probléma többszáz millió nőnek

A havi vérzéssel kapcsolatos egyenlőtlenségekre használt gyűjtőfogalom, a menstruációs szegénység, vagyis a higiéniás és egészségügyi termékekhez, a megfelelő menstruációs oktatáshoz, vécékhez, kézmosókhoz és a keletkező hulladék megfelelő kezeléséhez való hozzáférés világszerte égető probléma. Az UNICEF szerint havonta 1,8 milliárd ember menstruál, és közülük a hozzáférési problémákon felül rengetegen érzékelik a menstruáció körüli tabuk miatti kirekesztést vagy kirekesztődést is. Vannak olyan becslések, amelyek szerint körülbelül 600 millió ember privilégiuma a megfelelő higiénia a havi vérzés idején, és 1,2 milliárd ember él menstruációs szegénységben.

Annak ellenére, hogy teljesen természetes – és szükséges – biológiai folyamatról van szó, sőt a menstruáció a termékenység jele, a világ számos részén máig tisztátalanság- és szégyenérzet, sok esetben pedig egészen komoly társadalmi stigmák kapcsolódnak hozzá. Köztudott, hogy Nepálban évszázadok óta száműzik a falvakból a menstruáló nőket, hogy megtartsák a települések tisztaságát. Ugyan ma már törvény tiltja az elkülönítésüket, és 2019 december végén mindeddig példátlan módon őrizetbe vettek egy férfit, amiért sógornője halálát okozta azzal, hogy egy fűtetlen viskóba száműzte, maga a stigma annyira erős, hogy a nők önként vonulnak el ilyenkor családjaiktól.

Magyarországon is több ezer embert érinthet

Nem kell azonban egészen Nepálig menni a menstruáció körüli társadalmi problémák felfedezéséhez: Magyarországon is ezrek lehetnek, akik havonta napokra esnek ki a munkából vagy az oktatásból a menstruációs szegénység miatt. A higiéniai termékek havonta 1000-2000 forintos kiadást jelenthetnek egy átlagos nőnek, ez pedig nehézséget okozhat a mélyszegénységben élőknek, főleg ott, ahol több nő él egy háztartásban. Nem beszélve a menstruációs termékek 27 százalékos ÁFA-tartalmáról, amely alapból is rekordnak számít az EU-ban, ezeket az alapvető higiéniai termékeket tekintve pedig különösen.

Arról, hogy hazánkban hányan érintettek a kérdésben, a Magyar Vöröskereszt szerint még mindig nincs pontos adat, egyes becslések szerint ez azonban akár a nők 20 százalékát is jelentheti. A szervezet a Lányból nővé nevű, a menstruációs szegénység csökkentésére irányuló projektje 2019-es indulásakor kitöltött, anonim kérdőívből annyit tudott meg, hogy a megkérdezett, mintegy 4300 fő 10 százaléka hiányzott már az iskolai tanórákról, mert nem volt elérhető számára betét vagy tampon havi vérzése idején. A felmérés azonban nem reprezentatív, a programban részt vevő, hátrányos helyzetű kistelepüléseken készült. 

Az elmúlt években jó néhány civil szerveződés és kampány igyekezett enyhíteni a menstruációs szegénységben élők ellátási nehézségeit, kormányzati szinten azonban nem történt előrelépés. A nemluxustáska nevű, évente megrendezett kampány a rászoruló nőket higiéniai termékekkel igyekszik segíteni, a Food Not Bombs Budapest tavalyi kampánya és a Magyar Vöröskereszt korábban említett, Lányból nővé programja pedig kifejezetten a menstruációs szegénységet célozza.

Az pedig, hogy sokan kénytelenek rongyokat, vécépapírt, kartonpapírt vagy zoknit használni az erre a célra kifejlesztett, egészségügyi eszközök helyett, vagy kénytelenek beosztani a betétek, tamponok használatát, egészségügyi problémákat is okozhat. Nem ritka a húgyúti fertőzés vagy a bakteriális hüvelygyulladás, a bőrirritáció, kiütések vagy gombás fertőzések, ezeket pedig csak tetézi a hozzáférés hiányából adódó érzelmi és mentális teher.

Ahol érződik a változás szele

Pedig a menstruáció körüli problémákat számos eszközzel lehet orvosolni. Néhány országban például a tamponadónak (tampon tax) is hívott, menstruációs termékekre kivetett magas adókat igyekeznek letörni. A G7 gyűjtése szerint például Ausztriában a legtöbb terméken 20 százalék az adó, viszont az egészségügyi betétre és tamponra csak 10, és míg Németországban az általános adókulcs 19 százalék, ezekre a termékekre csak 7.

A világon elsőként viszont egy afrikai országban, Kenyában törölték el az efféle higiéniai termékekre vonatkozó importvámokat 2004-ben, és 2017-ben törvényileg ingyenessé tették a betéteket és tamponokat az iskolába járó lányok számára, bár ezt az állam pénzügyi támogatásának hiányában az intézmények nem tudják maradéktalanul betartani. Dél-Afrikában egy széleskörű, civil szervezeti kampányra válaszul 2018-ban törölte el a kormányzat a tamponadót, és több millió dolláros támogatás mellett ígéretet tett arra is, hogy az iskolákban ingyenessé teszi a menstruációs termékek hozzáférését. Botswanában egy évvel korábban döntött a kormány ugyanerről, míg Zambiában ugyancsak 2017-ben a vidéken élő lányok segítését tűzték ki célul egy hasonló kampánnyal, hogy a mintegy 14 ezer, hátrányos helyzetű háztartásban élő fiatal ne maradjon ki az iskolából.

De a fejlett nyugati világban sem Skócia az egyetlen ország, ahol kormányzati intézkedések célozzák a menstruációs szegénység enyhítését. Új-Zéland kormánya tavaly jelentette be, hogy az iskolákban 2021 júniusától ingyen hozzáférhetővé kell tenni az egészségügyi betéteket és tamponokat. A bejelentést egy széleskörű pilot program előzte meg, amely során 3200 fiatal juthatott hozzá ingyenesen menstruációs termékekhez 15 új-zélandi iskolában. Franciaországban pedig, ahol egy helyi felmérés szerint 1,7 millió nőt érint a menstruációs szegénység, Emmanuel Macron kormánya egymillió eurót fordít arra, hogy az iskolákban ingyenessé tegyék a havi vérzéshez kapcsolódó higiéniai eszközök elérhetőségét. A program 2020 októberében kezdődött, 31 iskola részvételével.

Segít-e a menstruációs szabadság?

A menstruáció körüli problémák azonban nem pusztán hozzáférési nehézségekből állnak. A kormányoknak az oktatásra, a megfelelő higiéniai állapotok megteremtésére is nagyobb gondot kellene fordítaniuk az iskolákban, közintézményekben, megfelelő közvécéhálózattal együtt, ezek az alapvető szükségletek pedig nőket és férfiakat egyaránt érintenek. Ezen túl azonban számos nőt érint a fájdalmas menstruáció problémája is, amely a nők életminőségének romlásához vezet, sőt visszaveti a munkavégzési hatékonyságot is. Egy 2019-es holland tanulmány szerint például a megkérdezett több mint harmincezer nő 13,8 százaléka hiányzott már a munkából menstruációval kapcsolatos panaszok miatt, és az összes válaszadó 3,4 százaléka szinte minden egyes ciklusban. Azonban azt is felmérték, hogy hiába próbálja meg a többség például fájdalomcsillapítókkal átvészelni a napot, munkavégzési hatékonyságuk nyilvánvalóan csökken – átlagosan 33 százalékkal.

A probléma orvoslására ezért Spanyolországban a parlament felsőháza idén májusban – Európában elsőként – megszavazta, hogy az erős menstruációs fájdalmakat átélő nők fizetett szabadságra mehessenek, bár még akár hónapokig eltarthat, míg a parlament jóváhagyja a tervezetet. Ennek értelmében azonban más betegszabadsághoz hasonlóan az orvos igazolhatja a munkahelyi hiányzást annyi ideig, amíg csak erre szükség van.

Ehhez hasonló szabályozás van érvényben néhány délkelet-ázsiai országban is, például Indonéziában, Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon. Ezeknek a privilégiumoknak a való életbe történő átültetése azonban szinte mindenhol problémákba és a többségi társadalom ellenállásába ütközik. Míg Dél-Koreában például többletfizetés jár azoknak a nőknek, akik a menstruációjuk idején a munkát választják, vagy fizetett szabadságra mehetnek, Indonéziában például a két nap menstruációs szabadság a többi szabadnap rovására megy, Japánban pedig hiába van érvényben már 1947 óta a menstruációs szabadságról szóló rendelkezés, egyre kevesebben élnek vele.

Már egy 1986-os tanulmány úgy találta, hogy 1960 és 1981 között 20 százalékról 13 százalékra csökkent az azt igénybe vevő nők száma, többnyire amiatt, hogy a társadalom rosszallással tekint erre a „gyengeségre”. Maga az intézkedés pedig élénk társadalmi vitát váltott ki arról, mennyire stigmatizálja a nőket a munkahelyen a menstruációs szabadság és ennek a természetes állapotnak a betegséggé minősítése, mennyire segíti a nemek közötti egyenlőséget, vagy épp mennyire nem. Ez egyébként a spanyol menstruációs szabadságot ellenzők egyik érve is – miszerint a munkáltatók ösztönözve lehetnek ezáltal arra, hogy inkább férfiakat vegyenek fel, akiknek nem kell efféle szabadnapokat fizetni. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogyan lehet társadalmi szinten ténylegesen hatékonyan változtatni mélyen beivódott, kulturális gyökerű egyenlőtlenségeken.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: