Az élesztőgomba, a muslica és az egér öregedését már sikerült lelassítani, felkészül: a kutya és az ember

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Milyen lenne, ha a kutyád örökké élhetne? Valószínűleg elég rossz: az a tudat ugyan nem kellemes, hogy az ember háziállatai az esetek többségében jóval korábban halnak, mint maga az ember (kivétel lehet persze a disznó, amelynek a társaságát kolbász formájában még viszonylag sokáig élvezhetjük), az viszont még bosszantóbb lehet, ha tudod, hogy te meg fogsz halni, a kutyád viszont nem, mert kap valamilyen csodagyógyszert. Ez úgy hangzik, mint egy sci-fi, Clifford D. Simak meg is írta 1952-ben, hogy mi lenne, ha eltűnne az ember, de maradna a kutya, mostanra viszont olyannyira valósággá vált, hogy több startup és cég is foglalkozik a kutyák öregedésének lassításával. Az igazán jó hír: a kutyák után jöhetnek majd az emberek is.

Élesztő -> egér -> ember

De miért nem eleve az emberekkel kezdték a kutatást? A tudomány több olyan gyógyszert is ismer, amely alkalmas lenne az öregedés negatív velejáróinak csökkentésére, ezeket mégis gyanakvás övezi. Legalábbis az 1972-ben a Streptomyces hygroscopicus baktériumból előállított rapamycin humán alkalmazását: erről a szerről 2009-ben derült ki, hogy képes lassítani az öregedést. A szert eredetileg szervátültetéseknél alkalmazták a szervek kilökődésének megakadályozására, de kiderült, hogy jelentős élettartamnövelő hatása is van. Az amerikai Nemzeti Öregedéskutató Intézet (National Institute of Aging) felkérésére három különböző kutatóhelyen is vizsgálták a sirolimusnak vagy magyarul szirolimusznak is nevezett, gyógyszerként többek között Rapamune néven forgalmazott vegyület öregedéscsökkentő hatását, és mindhárom kutatócsoport arra jutott, hogy a táplálékkal rendszeresen az egerekbe juttatott rapamycin körülbelül 14 százalékkal növeli az állatok élettartamát (egy esetben pedig háromszorosára sikerült kihúzni az élettartamot). Az egerek és az élesztőgombák után jönnek a kutyák, ezek után a kutatások után pedig jöhetnek a humán tesztek is. 

14 kutyaév

Matt Kaeberlein öregedéskutató, a Dog Aging Project nevű nagy összefoglaló kutatás társalapítója szerint a kutyák két oknál fogva is kiválóan alkalmasak arra, hogy a humán tesztek előtt vizsgálják rajtuk a rapamycin hatását: egyrészt azért, mert van egy 14 éves, Dobby nevű németjuhásza, amelynek szeretné meghosszabbítani az életét, másrészt azért, mert ha a kutyáknál működnek az öregedés negatív velejáróit lassító vagy kiküszöbölő gyógyszerek, jó eséllyel beválnak az embernél is. A rapamycin a korábbi laboratóriumi tesztek szerint a böjtölés egészségügyi előnyeit modellezi: a csökkentett energiabevitel számos faj életét meghosszabbítja – mások szerint pedig máshogy működik, az ezzel kezelt állatok ugyanis nem fogytak be, és az emberek esetében idősebb korban a kalóriacsökkentés nem hosszabbítja meg az életet.

Élénkebb kutyák

A rapamycin gyümölcslegyek és egerek esetében már bevált, és Kaeberlein szerint a korai tesztek szerint a kutyák esetében is biztonságosnak tűnik az alkalmazása. A legutóbbi vizsgálatban 17 kutya állapotát vizsgálták fél éven keresztül, és bár az eredményeit még nem publikálták, az öregedéskutató szerint a gyógyszer használata biztonságosnak tűnik. A minta mérete miatt persze biztosat még nem tudnak mondani a kutatók, bár azok a kutyatartók, akiknek a kedvence valódi gyógyszert kapott, élénkebbnek írták le a kutya viselkedését, mint akik állatain placebót alkalmaztak. 

Ennek több oka is lehet, Kaeberlein szerint például elképzelhető, hogy a rapamycin csökkenti az ízületi fájdalmat, vagy egyes esetekben egyszerűen csak hiperaktivitást okoz. A kutatók jelenleg egy 580 kutyából álló mintán teszteli tovább a szert – ezek egyik fele a kutatás első évében placebót kap, a másik fele valódi gyógyszert, majd további két éven keresztül figyelemmel kísérik az egészségügyi állapotukat. A vizsgálattól – amellett, hogy a szer hatékonyságáról is többet megtudnak majd – azt remélik, hogy a gyógyszer esetleges mellékhatásaira is fény derülhet.

Startup és böjtölés

A rapamycin mellett több más olyan gyógyszert is kutatnak, amely segíthet lassítani az öregedéssel együtt járó egészségügyi problémák kialakulását: ilyenekkel foglalkozik a szánhúzó kutyák öregedését kutató Vaika projekt és a Loyal nevű San Franciscó-i biotech-startup is. Az általuk fejlesztett LOY-001 nevű gyógyszer klinikai tesztjei 2023-ban kezdődnek meg, és már folyamatban vannak a kognitív funkciók épségének megőrzését célzó LOY-002 tesztjei. Ezeknek a szereknek elsősorban az elvárt eredményeiről lehet olvasni a startup oldalán, ahol ugyan felhívják a figyelmet az öregedés által okozott károkra is, de a már fél évszázada izolált rapamycinnek nyilván jóval gazdagabb irodalma van. Annak ellenére, hogy sokan a koplalást, vagy úgy általában az alacsonyabb energiafelvételt tartják sokan kulcsfontosságúnak a szer működésében, David Harrison, a 2009-es, egereken végzett kutatások koordinátora szerint nem ez lehet a titka, és annak ellenére, hogy a szert hosszú évtizedek óta ismerik, még mindig nem tudják pontosan, hogyan működik.

A sokoldalú rapamycin

A kutatás óta a tudósok egyre többet foglalkoztak a rapamycinnel, és ezek az elmúlt években egyre ígéretesebb eredményeket hoztak a különböző betegségek elleni küzdelemben. Ezek többnyire az életkorral szorosan összefüggő kórok voltak, és a szer – legalábbis egerek esetében – gyakran hatékonynak tűnt ellenük: amellett, hogy a rágcsálók élethossza megnövekedett, a rapamycin segített megelőzni a szív- és érrendszeri, központi idegrendszeri és immunbetegségeket, ezért a kutatók a szer egyre szélesebb körű humán vizsgálatát javasolják – egy 2020-as tanulmányban például az Alzheimer-kór kezelésében tartják ígéretesnek a használatát.

A rapamycin időközben persze volt már minden, csak akasztott ember nem: miután Georges Nogrady annak idején izolálta a vegyületet, először a gombaölő tulajdonságai miatt foglalkozott vele a gyógyszerészettudomány – a nevét is a lelőhelyéről, a Húsvét szigetekről kapta, ahol Nogrady egy talajmintában bukkant rá (a szigetek őslakos neve Rapa Nui). A szert ezután immunoszupresszív és rákellenes tulajdonságai miatt vizsgálták, a rapamycint végül az amerikai gyógyszer- és élelmiszerfelügyelet (FDA) 1994-ben engedélyezte veseátültetettek kezelésére. A szert 2011 óta hasnyálmirigyrák kezelésére is alkalmazzák. Az egérkísérletek szerint a rapamycin élethosszabbító hatása az egerek esetében akkor is megfigyelhető volt, ha már idősebb korban kezdték el adagolni a kísérleti állatoknak a szert.

Az egérkísérletek szerint a rapamycin élethosszabbító hatása az egerek esetében akkor is megfigyelhető volt, ha már idősebb korban kezdték el adagolni a kísérleti állatoknak a szert: nagyjából ugyanannyival hosszabbodott meg az életük akkor is, ha 4, 9 vagy 19 hónapos korukban kezdték meg a terápiát. 

Nagyobb kárt okoz, ha nem használjuk?

Az öregedés mellékhatásait mérséklő terápia embereknél még gyerekcipőben jár, és még kutyák esetében is váratnak magukra a meggyőző, klinikai tesztekkel is alátámasztott eredmények, ennek ellenére többen már egy olyan új, ígéretes csodaszerről beszélnek, amelyet már az ember esetében is alkalmaznunk kellene. Mikhail V. Blagosklonny, a New York-i Roswell Park rákkutató intézet sejtbiológusa szerint sokkal több hátránnyal jár az, ha nem használjuk széles körben a humán terápiában is a rapamycint, mint amekkora kockázattal járna a szedése: ahogyan véleménycikkében írja, a szer vélt vagy valós mellékhatásai eltörpülnek az öregedés elkerülhetetlen velejárói mellett. 

Blagosklonny szerint az, hogy a rapamycint vagy a vele analóg everolimuszt évtizedek óta sikeresen alkalmazzák az embergyógyászatban is, elegendő garanciát jelent a biztonságosságára, a szer karrierje viszont elég rosszul startolt, ezért tekintenek rá sokan a mai napig gyanakvással. A rapamycint kezdetben immunoszupresszív gyógyszerként hirdették, miközben a kutató szerint szerencsésebb lett volna immunomodulátornak és gyulladás elleni szernek nevezni – az immunszupresszáns keresztjétől viszont sokáig nem sikerült megszabadulnia, annak ellenére sem, hogy több kutatás szerint is inkább megfiatalítja az immunrendszert, mint hogy korlátozná a működését. Blagosklonny kiemelt sikerként könyveli el azt is, hogy egy kutatás szerint a rapamycin hatásosan gátolja az 1918-as influenzavírus, azaz a spanyolnátha reprodukcióját – igaz, a gyógyszer szedése mindemellett megnöveli a bakteriális fertőzések kockázatát. Blagosklonny szerint a szer mellékhatásai nem kifejezetten veszélyesek, de még nem kellőképpen kutatottak: miután a legtöbb esetben, amikor rapamycint alkalmaztak, hiányzott a placebós kontrollcsoport, a mellékhatások körül is nagy a homály, így például amikor rákbetegeken alkalmazták a gyógyszert, a gyakori mellékhatásként emlegetett fáradtság ugyanúgy lehetett magának az alapbetegségnek a velejárója, mint a gyógyszer szedéséé.

Blagosklonny szerint a gyógyszer valamilyen mértékben véd a ráktól, a sztróktól, az infarktustól, a vakságtól és az idő előtti haláltól, ehhez képest kevesebb mellékhatást mutattak ki az esetében, mint a legnépszerűbb fájdalomcsillapítónál, az aszpirinnél. Mások ugyan nem ennyire lelkesek (nem véletlenül véleménycikkről van szó), de kellően optimisták: egy 2021-ben a Lancetben megjelent tanulmány szerint okkal feltételezhető, hogy a rapamycin szedése megerősíti az idősek immunrendszerét, így hatékony lehet a covid ellen is, de több tanulmány is azt állítja, hogy olyan neurológiai rendellenességek kezelésére is alkalmas, mint az Alzheimer-, Parkinson- vagy Huntington-kór.

További tesztek szükségesek

De ha ilyen sokat ígérnek ezek az eredmények, miért nem szed mindenki rapamycint? Egy közelmúltban megjelent dán kutatás szerint ennek technikai és etikai okai is vannak: a hosszabb távú vizsgálatokhoz nem túl meglepő módon hosszabb idő szükséges, és a tesztek humán alanyait is etikus módon kell kiválogatni. A jelenleg folyó vizsgálatoknál több olyan betegség is kizáró oknak számít, amelyet a rapamycin elméletileg késleltethet, az pedig, ha csak különösen egészséges idősek vehetnek részt a vizsgálatokban, torzítja az eredményt. Az esetleges mellékhatások is aggasztóak, a hosszabb távúak pedig még inkább: Andrei Gudkov amerikai rákkutató éppen azért választotta a Vaika nevű kutyaöregedés-projekt alanyaiul a szánhúzó kutyákat, mert az állatok rövidebb élettartama gyorsabb eredményeket tesz lehetővé. Az pedig, ha kutyánál beválnak ezek a kezelések, már jó jelnek számít, de egyáltalán nem biztos, hogy ez azt is jelenti, hogy az embereknél is működnek majd, legalábbis olyan jolly jokerként, mint amilyennek a bennük bízó kutatók várnak tőlük, bár a kezdeti eredmények valóban elég jónak tűnnek: a dán kutatás szerint nem figyeltek meg számottevő mellékhatást 264 idős felnőtt hathetes kezelése során, a rapamycinkezelésben részt vevő megfigyeltek pedig sokkal jobban reagáltak az influenzaoltásra is, mint azok, akik nem szedték a gyógyszert. A kezelés hatására a bőr öregedése is lelassult, de ahogy a kutatók is felhívják rá a figyelmet, hat hét és 264 gondosan szelektált résztvevő még nem elég a sikerhez.

A kutyák eredményeire még egy darabig várni kell, az emberekére pedig még tovább, de amint arra a Loyal és a Dog Aging Project vezetői is felhívták a figyelmet, egy kézzelfogható haszna mindenképpen van annak, ha előbb a kutyák részesülnek a hosszabb élet adományában, és csak azután az emberek: azt már régen kimutatták, hogy a háziállatok társasága önmagában is meghosszabbítja a tulajdonosok életét. 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: