Vámpírnak, vagy legalábbis potenciális vámpírnak tarthatták azt a nőt, akinek a sírját a kutatók nemrégiben tárták fel a lengyelországi Bygdoszczban, legalábbis erről árulkodik az, hogy a temetéskor egy sarlót helyeztek a holttest nyaka fölé, és egy lakatot erősítettek az egyik lábujjára.

Dariusz Poliński, a kutatás vezetője szerint a sarlót úgy helyezték el, hogy ha a nő netán megpróbálna felkelni a sírból, lefejezze magát, de ez nem számíthatott elterjedt gyakorlatnak Lengyelországban, mindeddig csupán négy hasonló sírt találtak. Ezek közül négy esetben helyezték el a sarlót a halott nyakánál, ezek között két nő a harmincas éveiben járt a halálakor, egy férfi szintén, de egy kamaszlányt is hasonló módszerekkel próbáltak meggátolni a visszatérésben.

Bár a nyak feletti elhelyezése ritka, más 17-18. századi lengyel sírokból is került elő sarló, csak ezt épp az elhunyt hasára vagy mellkasára helyezték. Mások kevésbé finom módszerekhez folyamodtak, a vámpírgyanúba keveredett emberek testét gyakran megcsonkították, téglát vagy követ helyeztek a szájukba, levágták a lábukat és fordítva helyezték el a sírban, illetve megesett, hogy vaskarót vertek át a holttest szívén.

Könnyen jött a vámpírvád

Poliński szerint a korabeli Lengyelországban nem volt nehéz vámpírgyanúba keveredni: a tizenhetedik században egymást érték az észlelések, a temetőkben pedig elszaporodtak a mostanihoz hasonló sírok. A jelenség oka nem egészen ismert, de bárkiről kiderülhetett, hogy vámpír: egy 2014-es kutatás szerint az így eltemetett holttestek általában helybéliek voltak, különösebb ismertetőjegyek nélkül, de elképzelhető, hogy a kolera első áldozatai közé tartoztak, ezért őket hibáztatták a betegség terjesztéséért.

A mostani leletnél azonban akadnak olyan árulkodó jelek, amelyek magyarázhatják, hogy miért tartották a nőt vámpírnak: a koponya rekonstrukciója után kiderült, hogy különösen előreálló fogai voltak. Annak ellenére, hogy sarlót helyeztek a nyakára és a lábujjára csattintott lakattal gondoskodtak róla, hogy soha ne térhessen vissza az élők közé, valószínűleg gazdag és előkelő származású lehetett, a sír elhelyezkedése mellett erre utal az is, hogy selyem sapkában helyezték nyugalomra, ilyesmit pedig csak a gazdagok engedhettek meg maguknak a 17. században.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Mi a közös Odüsszeuszban, Drakulában és a kolbászban?

Dippold Ádám majom 2021. április 19.

Április 19-én van a fokhagyma világnapja, a növényé, ami nélkül lehet ugyan élni, de nem érdemes. Fokhagyma nélkül Odüsszeusz disznóvá változott volna, a piramisok talán meg sem épülnek, szegényebbek lennénk egy Drakulával, Olaszország talán sosem jön létre, és még rendes kolbászunk se lenne.

Halloweenkor a démonok köztünk járnak. De kik azok a démonok?

Dippold Ádám tudomány 2021. november 1.

A kelta-keresztény és főleg az angolszász hagyomány úgy tartja, hogy október utolsó napján szellemek, halottak és démonok járják a földet, ezért is szokás a világ egy részén jelmezt ölteni vagy egyéb népszokásokkal védekezni a gonosz ellen. A szellemekről nagyjából sejtjük, hogy micsodák, a halottakat nem kell magyarázni, de hogy kerülnek a keresztény kultúrkörbe a démonok?

Lélekkurvák és kanördögök – mit reméltek a boszorkányok megölésétől a középkori európaiak?

Balázs Zsuzsanna tudomány 2019. április 24.

A kis jégkorszakban az erős lehűlést és az azt követő rossz termést akarták javítani, a pestisjárványok idején pedig a rontást gondolták megszüntetni a nők tömeges kivégzésével. Hiába tiltotta Mária Terézia, a boszorkányperek még a magyar felvilágosodás évtizedeit is végigkísérték.