Vámpírsírt találtak Bydgoszczban
A tizenhetedik századi sírba temetett asszonyt valószínűleg a kiálló fogsora miatt gondolhatták vámpírnak a falusiak: egy sarlóval a nyakán temették el, hogy lefejezze magát, ha netán megpróbálna kikelni a sírból.
A tizenhetedik századi sírba temetett asszonyt valószínűleg a kiálló fogsora miatt gondolhatták vámpírnak a falusiak: egy sarlóval a nyakán temették el, hogy lefejezze magát, ha netán megpróbálna kikelni a sírból.
A Miskolc TV hátborzongató riportja az egyedülálló néniről, akit lincseléssel fenyegettek, mert azt hitték, hogy az ördöggel cimborál.
Ha nincs kéznél varázsló, segít a kovakő, a lábas, a vesszőnyaláb, az ostor kővel a végén, a fenyőliget vagy a jól bevált esőtánc. Hasznos tippek, trükkök, praktikák aszály idejére.
Hosszú és rögös út vezetett a szék elkészültéig, de sikerült: íme a fapados boszorkánydetektor, amit szögek és csavarok nélkül, apránként kell összeszerelni legalább hét különféle faanyagból, és aminek el kell bírnia egy felnőtt férfi súlyát ahhoz, hogy az ember szenteste megszemlélhesse róla a falu boszorkányait.
A megfontolt haladás elvét maximálisan szem előtt tartva ma eljutottam odáig, hogy a szék lábai egyforma hosszúak legyenek. Kis lépés ez az embernek, de nagy a széknek, így ugyanis már majdnem stabil, és tulajdonképpen szint kész is van, már csak egyetlen botocska hiányzik hozzá, hogy meglegyen benne a hétféle faanyag.
A széklábakat összefogó botocskák behelyezésével és egy kis csiszolással messziről már egészen székszerű lett a szék, igaz, rossz helyre fúrtam, rossz botot vágtam, és általában mindent elrontottam, amit el lehet. Már megint.
Szomorú sors a hűtlen székfaragóé: sötétben, -1,8 fokban kell dolgoznia, de talán a hideg, talán a közelgő karácsonyi határidő miatt a lucaszéke látványos, ám némileg aggasztó fejlődésen ment keresztül.
Úgy alakult az élet, hogy a szék otthon maradt, én meg hazajöttem, de faragni meg csak kell valamit. Mielőtt újra találkoznánk, megpróbálok neki látatlanban kifaragni egy alkatrészt, a parkban találtam félig korhadt tölgyet hozzá. Mi baj lehet?
A székkészítés a szakmai felkészültség mellett alapos időbeosztást is igényel: miután rájöttem, hogy jobb esetben mindjárt kész van a boszorkánydetektor, mert elég neki három láb és még néhány fadarab, visszavettem az eddig sem túl viharos munkatempóból, és csak egy lyukat fúrtam bele.
Lassan, de biztosan alakul a Qubit szék-ember-kísérlete: a hétfőn elkezdett lucaszéke ugyan még mindig nem nagyon hasonlít egy székre, de legalább az egyik lábként szolgáló botot sikerült elhelyezni az erre a célra fúrt lyukban. Ha lesz még legalább két másik, semmi nem óvja meg a boszorkányokat a detektálástól.
Folytatódik a Qubit emberkísérlete: ahogy fogy az idő, a szék egyre kevésbé hasonlít egy székre, jelenleg két botból és egy kicsit lukas fadarabból áll, de állítólag Michelangelonak is csak a felesleget kellett lefaragnia egy márványtömbről, hogy előtűnjön belőle a Dávid-szobor.
December 13-hoz, Luca napjához számos népszokás kötődik: ilyenkor lehet férjet fogni, időt jósolni, tojást szaporítani, de leginkább széket szokás faragni. A Qubit botcsinálta székkészítésze ennek alkalmából nekiállt összeeszkábálni egy széket, ami elbírja egy felnőtt ember súlyát, és amire ráállva a karácsonyi éjféli misén talán kiderül, hogy ki a boszorkány a faluban.
A kelta-keresztény és főleg az angolszász hagyomány úgy tartja, hogy október utolsó napján szellemek, halottak és démonok járják a földet, ezért is szokás a világ egy részén jelmezt ölteni vagy egyéb népszokásokkal védekezni a gonosz ellen. A szellemekről nagyjából sejtjük, hogy micsodák, a halottakat nem kell magyarázni, de hogy kerülnek a keresztény kultúrkörbe a démonok?
A szilveszteri-újévi babonák a 19. században leginkább a párkeresésről, a huszadikban viszont már a pénzügyi boldogulásról szóltak, és még a virslizést is a nagy gazdasági világválságnak köszönhetjük. Az újságok vidéki népszokásokról és a nyüzsgő budapesti éjszakáról is beszámoltak az év első napjain, de az is tipikus szilveszteri cím volt, hogy „Revolver, méreg, akasztás”.
A néphagyomány Izreltől Írországig ismeri a fákra kötözött rongydaraboknak tulajdonított gyógyhatást, így a zoknik és alsóneműk mellett 2020-ban feltűntek az ágakon a sebészmaszkok is. A legtöbb helyen úgy tartják, hogy mire lefoszlik a rongy az ágról, a betegség is eltűnik.