Vámpírsírt találtak Bydgoszczban
Vámpírnak, vagy legalábbis potenciális vámpírnak tarthatták azt a nőt, akinek a sírját a kutatók nemrégiben tárták fel a lengyelországi Bygdoszczban, legalábbis erről árulkodik az, hogy a temetéskor egy sarlót helyeztek a holttest nyaka fölé, és egy lakatot erősítettek az egyik lábujjára.
Dariusz Poliński, a kutatás vezetője szerint a sarlót úgy helyezték el, hogy ha a nő netán megpróbálna felkelni a sírból, lefejezze magát, de ez nem számíthatott elterjedt gyakorlatnak Lengyelországban, mindeddig csupán négy hasonló sírt találtak. Ezek közül négy esetben helyezték el a sarlót a halott nyakánál, ezek között két nő a harmincas éveiben járt a halálakor, egy férfi szintén, de egy kamaszlányt is hasonló módszerekkel próbáltak meggátolni a visszatérésben.
Bár a nyak feletti elhelyezése ritka, más 17-18. századi lengyel sírokból is került elő sarló, csak ezt épp az elhunyt hasára vagy mellkasára helyezték. Mások kevésbé finom módszerekhez folyamodtak, a vámpírgyanúba keveredett emberek testét gyakran megcsonkították, téglát vagy követ helyeztek a szájukba, levágták a lábukat és fordítva helyezték el a sírban, illetve megesett, hogy vaskarót vertek át a holttest szívén.
Könnyen jött a vámpírvád
Poliński szerint a korabeli Lengyelországban nem volt nehéz vámpírgyanúba keveredni: a tizenhetedik században egymást érték az észlelések, a temetőkben pedig elszaporodtak a mostanihoz hasonló sírok. A jelenség oka nem egészen ismert, de bárkiről kiderülhetett, hogy vámpír: egy 2014-es kutatás szerint az így eltemetett holttestek általában helybéliek voltak, különösebb ismertetőjegyek nélkül, de elképzelhető, hogy a kolera első áldozatai közé tartoztak, ezért őket hibáztatták a betegség terjesztéséért.
A mostani leletnél azonban akadnak olyan árulkodó jelek, amelyek magyarázhatják, hogy miért tartották a nőt vámpírnak: a koponya rekonstrukciója után kiderült, hogy különösen előreálló fogai voltak. Annak ellenére, hogy sarlót helyeztek a nyakára és a lábujjára csattintott lakattal gondoskodtak róla, hogy soha ne térhessen vissza az élők közé, valószínűleg gazdag és előkelő származású lehetett, a sír elhelyezkedése mellett erre utal az is, hogy selyem sapkában helyezték nyugalomra, ilyesmit pedig csak a gazdagok engedhettek meg maguknak a 17. században.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: