A klímaváltozás miatt lejönnek a majmok a fáról

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Egy frissen megjelent tanulmányhoz a kutatók 150 ezer órán keresztül figyelték a majmokat, hogy megtudják, mekkora a baj az élőhelyeikkel. Mint kiderült, nagy: az Amerikában és Madagaszkáron élő, az idejük java részét fákon töltő majomfajok egyre több időt töltenek a földön, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy hosszabb távon biztosítsa a túlélésüket.

A problémát a klímaváltozás és az erdőirtás okozza, a kettő együtt pedig túl gyors változásokhoz vezet ahhoz, hogy a majmok biztonságosan alkalmazkodhassanak hozzá. Az erdőirtások miatt a lombtakaró megszakad, és emiatt az egész környéken emelkedik a hőmérséklet, ezért a majmok árnyékot és vizet keresve inkább lejönnek a fáról. 

Az aranymakiFotó: ROBIN HOSKYNS/Biosphoto via AFP

Az arany bambuszmakik (Hapalemur aureus) eredetileg az idejük nagyobb részét fán töltenék, de Madagaszkár déli részén, ahol különösen jelentős erdőirtás folyik, erre már nemigen van lehetőségük: mivel eltűnt az egybefüggő lombtakaró, a földre kényszerültek. Giuseppe Donati, a tanulmány egyik szerzője szerint az aranymakik (mert így is hívják őket) most már inkább úgy viselkednek, mint a tehenek, nem annyira úgy, mint a majmok.

Eltűnő erdőtakaró

A kutatók az aranymakikon kívül még 46 más majomfajt is megfigyeltek, és a trend általánosnak bizonyult: a fán élő majmok többsége kezdi feladni ezt az életmódot. Ez csak rövid távon nyújthat számukra megoldást, de jól mutatja, hogy a flexibilisebb majomfajok igyekeznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. 

Timothy Eppley, a San Dego Zoo Wildlife Alliance nevű nonprofit szervezet munkatársa szerint valószínű, hogy az eredetileg fán élő állatok sosem tudnak majd átállni teljes egészében a talajszinti életre, ezért a meglévő élőhelyek védelmének fontosságára hívta fel a figyelmet.

Az arany bambuszmaki súlyosan veszélyeztetett, az egyetlen ismert ragadozója az ember: Madagaszkáron lándzsával, köpőcsővel, parittyával és csapdázással vadásszák, de miután szinte kizárólag bambusszal táplálkozik, az erdőirtás önmagában is nagy veszélyt jelent a faj fennmaradására. Az erdőtakaró megszakadása fragmentálja a majomközösséget: Ranomafana és Andringitra között például már nincs átjárás, legalábbis az erdőtakaró eltűnt, így a beltenyészet is komoly problémát jelent az aranymakik számára.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: