Nagyjából 750 évvel ezelőtt jelentek meg a maorik Új-Zélandon, az addigi sűrű erdőbe pedig tisztásokat égettek a településeiknek. Az álkérészek egy szempillantás alatt alkalmazkodtak az új körülményekhez: az addig röpképes rovar szárnya visszafejlődött, így alkalmazkodott az ember teremtette körülményekhez.
A tagolt erdőfoltok nem képesek megfelelő mennyiségű zsákmánnyal ellátni a ragadozókat. A terepi felmérése szerint a deforesztáció vészesen csökkentette a hárpia zsákmányállatainak állományát, a fákkal együtt a lombkorona szintben élő majmok és lajhárok is eltűntek.
A brazil környezetvédelmi miniszter külföldről vár forrásokat az erdőirtások visszaszorítására. Ricardo Salles szerint ha összeadnának egymilliárd dollárt, akár 30-40 százalékkal is vissza lehetne szorítani az illegális fakitermelést.
Az MIT kutatóinak sikerült fához hasonlító növényi szöveteket előállítani a laborban, és akár úgy is tudják irányítani az élő sejteket, hogy bizonyos formákban nőjenek. Na, irány asztalt ültetni!
Apokaliptikusan hangzó tévhitekkel és 20-30 éve készült fotókkal terjed az amazonasi esőerdők pusztulásának híre, pedig a katasztrófa felesleges álhírek nélkül is elég nagy.