Káprázatos kozmikus ujjlenyomatot örökített meg a James Webb űrteleszkóp
A különös űrbéli ujjlenyomat nem azonosításra szolgál, a James Webb (JWST) űrtávcső a Wolf-Rayet 140 két csillaga találkozásainak nyomait örökítette meg, írja a Nature Astronomy. A csillagok ugyanis nyolcévente olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy csillagszeleik mintegy ütköznek egymással, a gázok összenyomódásának hatására pedig por képződik. Ez válik le gyűrűs alakban.
Az ütközéseket kirajzoló koncentrikus gyűrűk úgy mutatják az évek múlását, mint a fatörzsben az évgyűrűk. Korábban a földi teleszkópokkal csupán két ilyen gyűrű volt látható, a James Webbel azonban 17-et is el lehet különíteni az égen, írja a NASA.
A Wolf-Rayet csillagok rövid élettartamúak és igen nagy tömegűek; anyagvesztésük gyors, csillagszelük sebessége elérheti a másodpercenként 2000 kilométeres sebességet. A James Webb űrteleszkóp használata új lehetőségeket jelent az ilyen típusú csillagok vizsgálatában, ugyanis a rajta elhelyezett közép-infravörös sugárzásokat is mérő műszer (MIRI) képes a leváló porgyűrűk vizsgálatára, mivel hűvösebb objektumokat is észlel, nem úgy, mint a hagyományos infravörös sugárzást mérő eszközök. Ez a sugárzás emberi szemmel teljesen láthatatlan, így csak speciális műszerekkel lehet megjeleníteni.
A csillagok találkozásakor az összenyomódó gázból porrészecskék képződnek – így jönnek létre a felvételen is látható gyűrűk, ehhez azonban speciális feltételek kellenek. Többek között arra van szükség, hogy a csillag felszínén található hidrogén mellett a csillag belsejében lévő szénaatomok is ütközzenek, amelyek a nyomás hatására képesek porrá válni. A jelenség ráadásul nem minden csillagnál figyelhető meg, ugyan több Wolf-Rayet csillagegyüttes is képez port, a gyűrűleválást csak a Wolf-Rayet 140-nél figyelték meg.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: