Kick-boxoló kenguruk módjára harcolhattak egymással a sisakszerű koponyájukról ismert vastagfejű dinoszauruszok

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A 3D-s képalkotó technológiai fejlődésének köszönhetően egyre másra születnek az olyan tudományos eredmények, amelyek csontmaradványaik alapján próbálják meg rekonstruálni rég kihalt élőlények mozgását, hogy aztán a számítógépes modellekből következtethessenek viselkedésükre és életmódjukra. 

A miami Frost Természettudományi Múzeum kutatócsoportja a késő krétában élő  Pachycephalosaurus nemhez tartozó két lábon járó dinoszauruszok maradványait vizsgálta hasonló módszerrel, és egészen meglepő eredményre jutott – írja a Live Science. 

Az észak-amerikai Gerinces Paleontológusok Társaságának (SVP) torontói konferenciáján ismertetett mozgásmodellezés a kutatók szerint azt mutatja, hogy a nemritkán 4,5 méteres testhosszt és 4 mázsán felüli testtömeget elérő állatok egész más harcmodort alkalmazhattak, mint azt eddig feltételezték. Az őslénytani szakirodalom úgy tartotta, hogy a többi pachycephalosauridához hasonlóan szintén extrém vastag, sisakszerű koponyatetőt növesztő Pachycephalosaurusok hímjei a nászidőszakban a mai kecske- és juhfélék kosaihoz hasonló módon vívtak meg egymással a nőstényekért. Vagyis a talajjal párhuzamos rohammal, fejüket leszegve ugrottak egymásnak, masszív koponyájukkal tompítva az ütközések megrázó erején.  

Pachycephalosaurus csontváz a torontói Royal Ontario Múzeum kiállításánFotó: Wikipédia

Az elmúlt két évtizedben néhány paleontológus megkérdőjelezte ugyan ezt a teóriát, ám az ökleléses harcmodor továbbra is népszerű elképzelés maradt.

A Torontóban bemutatott kutatási eredmények pedig feltehetően végképp átírják az elméletet. A Miamiban dolgozó kutatók ugyanis nem csupán a koponya, hanem az állat közel teljes csontváza alapján végezték el a mozgásrekonstrukciót. A 3D-s szkenneléssel digitalizált fosszíliák eddig nem ismert részletességű vizsgálatot tettek lehetővé. Kiderült, hogy a Pachycephalosaurus csigolyáinak illeszkedése anatómiailag nem rokonítható az öklelő harcmodor mai képviselőinek gerinc- és nyakcsigolyáival. Nem mellesleg azért sem, mert ezek a dinoszauruszok nem négy-, hanem kétlábon jártak, valahogy úgy, mint az ausztráliai kengurufélék (Macropodidae) fajai.   

A Pachycephalosaurus rekonstrukciója rajzbanFotó: Wikipédia

De más meglepő egyezés is akadt a több, mint 65 millió évvel ezelőtt kihalt dinoszauruszok és a ma élő erszényes emlősök között. A Pachycephalosaurus medencéjének formája és a farokcsigolyák alakja arra utal, hogy a vastagfejű dinók ugyanúgy támaszkodó lábnak használhatták farkukat, mint a kenguruk. Ebből következően nem állhat messze a valóságtól, hogy a harcmodoruk is a faroktámasz által lehetővé váló ritka, de átütő rúgásokon, valamint a gyenge, de mozgékony mellső végtagokkal sűrűn kiosztott pofonokon alapult. Az angolszász szakterminológiában a rugás-ütés-fogás hármasáról ismert humán küzdősport nyomán kick-box néven emlegetett stílus ezek szerint sokkal korábban jelent meg az állati viselkedésrepertoárban, mint azt eddig feltételezték. Bár az is igaz, hogy az új teóriával előálló kutatócsoport még csak a konferencián ismertette eredményeit. A Live Science által megkérdezett más paleontológusok szerint a kritikákkal érdemes megvárni a kutatásról szóló folyóirattanulmányt. 

Az alábbi videó azt szemlélteti, ahogy az ausztráliai erszényes emlősök a farkukra támaszkodva használják lábaikat, miközben mellső végtagjaikkal csépelik egymást:  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: