A James Webb űrtávcső (JWST) legutóbb egy olyan égi területről, a Teremtés Oszlopairól készült felvételekkel (1 és 2) nyűgözte le a közönséget, amiről korábban a Hubble teleszkóp is készített képeket, így ezek leginkább azt bizonyították, hogy mennyivel fejlettebb elődjénél a JWST. Most azonban egy olyan felvétellel állt elő a Webb csapata, amilyet eddig még nem láthattunk.

Az L1527 nevű protocsillag, vagyis óriási por- és gázfelhőkben születő csillag képét az űrtávcső NIRCam nevű, közeli infravörös kamerája örökítette meg, az infravörös tartomány pedig csodálatos színeket kölcsönöz a különböző sűrűségű felhőknek.

Maga a csillag a két felhő találkozásánál rejlik, de a nagyon fiatal, mindössze 100 ezer éves protocsillagot sötétségben tartja a körülötte forgó gázkorong. A homokórára emlékeztető felhőket a csillagból kilökődő anyag és a környező anyag ütközése hozza létre, és a korong tetejéről és aljáról kiáradó fény világítja meg. Színüket a por sűrűsége határozza meg; a kék részeken a legvékonyabb, a narancssárga részeken a legvastagabb a porréteg.

A Bika csillagképben, a Földtől 460 fényévre található L1527 a csillagkeletkezés legkorábbi szakaszában van, így még nem képes saját energiát termelni; a protocsillagot a környező fekete korong látja el anyaggal, amíg el nem éri a magfúzió beindításához szükséges küszöbértéket.

Így a felvétel gyakorlatilag azt is mutatja, hogyan nézett ki a Napunk és a Naprendszerünk nem sokkal a születésük után.

Csak hogy valamennyire kontextusba kerüljenek a felvétel méretei: a kép teteje és alja közötti űrszelet a Nap és a Naprendszer utolsó bolygója, a Neptunusz közötti távolság 630-szorosának (kb. 0,3 fényév vagy 19 ezer csillagászati egység) felel meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: