Nyolcvanszorosára emelkedett az árvizek esélye Afrikában

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Marteen van Aalst, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold klímacentrumának vezetője szerint a gazdagabb országoknak kell segíteniük a legrosszabb helyzetben lévő szegény afrikai országokon, ahol egyre gyakrabban lehet majd az idén nyárihoz hasonló természeti csapásokra. A június és november közötti árvizekben több százan meghaltak, másfél millió ember vált otthontalanná, és 500 ezer hektárnyi mezőgazdasági területet mosott el az áradás.

Aalst szerint a legszegényebb országok alig járultak hozzá a globális felmelegedéshez, az ostor mégis rajtuk csattan, ezért a nagyobb kibocsátóknak támogatniuk kell őket. Miközben Afrikában árvizek pusztítanak, a World Weather Attribution szerint az északi féltekén egyre több aszályos időszakra kell számítani: a forró nyár miatt az élelmiszerárak az egekbe szöktek, erdőtüzek pusztítottak, a talaj pedig annyira kiszáradt, hogy a kutatók a jövőben is hasonlóan rossz termésre számítanak.

Pénz lenne, de egyelőre csak ígéretek vannak

Mindenki bajban van, és Aalst szerint nem is a tudósok dolga megmondani, hogy ki finanszírozza a helyreállítást az áradások által érintett afrikai országokban, de az világos, hogy a klímatörekvések mellett pénzre is szükség van. Johan Rockström, a Potsdam Institute for Climate Impact Research igazgatója szerint a mostanihoz hasonló kutatások minden eddiginél jobban felhívják a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás milyen károkat okoz már ma is – nem is beszélve a jövőről. Az sem véletlen, hogy Kelet-Afrikában ritkán találni klímaszkeptikusokat: az emberek a bőrükön érzik a problémát.

A pénzen kívül persze további kutatásokra is szükség van: Afrikában ugyan komoly problémákat okoz a klímaváltozás (a kutatók az 1 fokos emelkedés számlájára írják a mostani árvízhelyzetet is), de azt pontosan még nem lehet tudni, hogy mekkorát. Ennek a legfőbb oka a meteorológiai adatok hiánya: ahhoz, hogy a kutatók megérthessék, hogy mekkora a baj, több mérésre lenne szükség. 

Az elmúlt tíz év legnagyobb áradása sújtotta NigériátFotó: PIUS UTOMI EKPEI/AFP

Pénzre ettől még szükség van: 2015-ben a legnagyobb kibocsátó országok 2020-ra évi 100 milliárd dolláros támogatást ígértek az emisszió visszafogására és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásra, de a pénz még nem érkezett meg. Afrikában több ország is vár a helyreállítási pénzekre, amelyek 2023-ra talán megérkeznek. Sok pénzről van szó, de nem felfoghatatlanul sokról: a Guardian összehasonlítása szerint az olaj- és gázszektor 37 nap alatt termel ki annyi profitot, amennyiből fedezni lehetne ezt a vállalást. 

António Guterres, az ENSZ főtitkára szerint a gazdagabb országoknak (és a nagyobb kibocsátóknak) erkölcsi kötelessége támogatni a fejlődő országokat, és ide tartozik az afrikai károk helyrehozatalára felajánlott, de nem folyósított támogatások folyósítása is. Guterres szerint itt dől el, hogy mennyire gondolják komolyan az országok a klímaváltozás által okozott károk elleni küzdelmet: ha pénzt is hajlandóak áldozni a klímaváltozás legnagyobb károsultjainak megsegítésére, az azt is mutatja, hogy nem csak a levegőbe beszélnek. 

Madeleine Diouf Sarr, a világ legkevésbé fejlett országainak képviselője az ENSZ klímakonferenciáján egyetértett a főtitkár szavaival: szerinte legfőbb ideje, hogy a COP27-en valódi intézkedésekről döntsenek, ne csak beszéljenek a változásról.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: