1883 óta nem látott fácángalambot fotóztak Pápua Új-Guineában

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A feketetarkójú fácángalamb (Otidiphaps insularis) az IUCN súlyosan veszélyeztetettként tartja számon, igaz, mindeddig a tudósok csak két példányt láttak belőle, ezeket 1882-ben gyűjtötték a Fergusson-szigeten, a madár egyetlen ismert élőhelyén. 

A fajt korábban veszélyeztetettként tartották számon, de a műholdfelvételek alapján az élőhelyéül szolgáló erdők területe csökken, így a kutatók valószínűnek tartották, hogy ezt a populáció is megsínylette.

Az, hogy ornitológus lassan százötven éve egyetlen feketetarkójú fácángalambot sem látott, még nem jelenti azt, hogy nincs is. A Fergusson-sziget őslakosai szerint élnek az erdőben olyan madarak, amelyek a leírás szerint az Otidiphaps insularisnak felelnek meg, ezért az Amerikai Madárvédelmi Egyesület (American Bird Conservancy) és a Search for Lost Birds nevű alapítvány közös expedíciót szervezett a szigetre, hogy felkutassák a még ott élő példányokat. 

A ritka auwo

John Mittermeier, az expedíció egyik vezetője szerint a kutatók egy hónapon át keresték a feketetarkójú fácángalambot (őshonos nevén: Auwót), mire a nyomára bukkantak, mindössze két nappal azelőtt, mielőtt haza kellett volna indulniuk a Fergusson-szigetről. 

A feketetarkójú fácángalambFotó: Doka Nason / American Bird Conservancy

Az, hogy mindössze két felvétel készült a madarakról, valamint az, hogy a helyiek többsége is legfeljebb csak hallott ezekről a fácángalambokról, még inkább valószínűsítik, hogy nagyon ritka fajról lehet szó. 

A feketetarkójú fácángalamb újrafelfedezése már magában is fontos az ornitológia számára, de Christina Biggs, a Re:wild Search for Lost Species projektjének vezetője szerint reményt adhat olyan fajok esetében is, amelyeket ötven éve vagy még hosszabb ideje nem látott senki. 

A felfedezés után a következő feladat a madarak megóvása lesz, ehhez viszont még több adatra lesz szükség. Biggs szerint a kutatók által bejárt terep nagyon nehéz, ez nehezíti a további adatgyűjtést és a konzervációs kísérleteket is, de ez utóbbiakra nagy szükség van, a Fergusson-szigeten ugyanis sok, csak itt megtalálható faj él, és ezek mindegyikét egyaránt fenyegeti az élőhelyük pusztulása. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: