Chilizabáló áldozati majmot találtak Mexikóban

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Egy nőstény pókmajom teljes csontvázára, egy aranysas maradványaira és számtalan jádéból vagy kagylóból készült szobrocskára bukkantak a régészek Teotihuacánban, a mai Mexikóváros közelében. Teotihuacán fontos kereskedelmi és kulturális központ volt, de errefelé nem éltek pókmajmok, az állatot több dísztárggyal együtt a maják vihették oda, valószínűleg diplomáciai ajándékként.

A pókmajom maradványai 1700 évvel ezelőttről származnak, a kutatók a fogak vizsgálata alapján úgy gondolják, hogy kukoricával és chilipaprikával táplálhatták, mielőtt új tulajdonosai feláldozták volna. A csontváz összetétele arra utal, hogy az állatot legalább két éven keresztül fogságban nevelték, mielőtt Teotihuacánba szállították volna, nedves környezetben élt. 

Az áldozati majom maradványaiFotó: Nawa Sugiyama / UC Riverside

A maja küldöttség még azelőtt vitte el az ajándékait Teotihuacánba, hogy a város több maja területet is a felügyelete alá vont volna, így az is valószínű, hogy nem adóról van szó, hanem ajándékról. Ez az első bizonyított eset a történelem során, ami egy főemlős fogságban nevelését és elszállítását támasztja alá, de ezen túl is érdekes: a metropolisz és a maják közötti viszonyról alig tudnak valamit a kutatók, a diplomáciai ajándék és a többi maja területekről származó tárgy abban is segíthet, hogy tisztább képet kaphassanak ezekről a kapcsolatokról.

Diplomáciai kapcsolatok

Nawa Sugiyama, a kutatás vezetője szerint annyi mindenesetre már most kiderül a felfedezésből, hogy a maják és Teotihuacán között fejlett diplomáciai kapcsolatok voltak, és a maják nem csupán elszigetelt kolóniákban élhettek a város területén. Sugiyama szerint Teotihuacán 1700 évvel ezelőtt egy nyüzsgő világváros volt, ahol Mezoamerika legkülönbözőbb népei kerültek kapcsolatba egymással, a most felfedezett áldozat is erre utal. 

A pókmajom valódi különlegességnek számított Teotihuacánban, és bár mozaikokon és faragványokon megörökítették, hogy olykor ilyesmivel örvendeztették meg az isteneket, ez az első eset, hogy a csontok vizsgálata alapján a régészek pontosabb képet kaphattak az eseményről. 

A lelet további bizonyítékkal szolgál arra, hogy az értékes, ritka állatok kedvelt áldozatnak számítottak a Nap és a Hold piramisánál. Úgy tűnik, hogy fogságba esése után nem bántak valami kíméletesen az állattal, a majom több fogát is elvesztette, valószínűleg azért, mert megpróbálta kirágni a ketrece rácsait.

Nawa Sugiyama szerint több szempontból is jelentős felfedezésről van szó: Teotihuacán virágkora 500 éven keresztül tartott, és minél többet tudunk meg az ősi társadalmak erősségeiről és gyengéiről, annál többet tanulhatunk a hibáikból és a sikereikből is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: