Egy új találmány mentheti meg a cápákat a tonhalászoktól

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A halászat az Oceana becslései szerint évente 10-20 millió kékcápa (Prionace glauca) haláláért felelős, és bár van, amikor szándékosan fognak cápát (a kékcápa uszonyát cápahúslevesbe, a húsát pedig az egyre ritkább kardhal helyettesítésére használják), az elpusztult állatok nagy része nem szándékolt fogás (angolul bycatch). A többi cápafaj is érintett, a halászat következtében évente nagyjából 100 millió cápa pusztul el.

A ráják hasonlóan rossz helyzetben vannak: a nyílt tengeri vizeket kedvelő Pteroplatytrygon violacea húsa kereskedelmi szempontból értéktelen, de ettől még gyakran horogra kerül, az elpusztult állatokat pedig általában visszadobálják a tengerbe.

1970 óta a tengerben élő cápák és ráják száma 71 százalékkal csökkent, leginkább a nem szándékolt vagy járulékos fogások miatt. A halászat miatt a cápa- és rájafajok harmadát fenyegeti kihalás. Az Exeteri Egyetem kutatói szerint az eddigi konzervációs kísérletek a legtöbb esetben a járulékos fogások esetén leginkább azzal foglalkoztak, hogy mit tehetnének a már kifogott állatokkal, de kevesebben kutatták azt, hogy hogyan is lehetne megakadályozni a kifogásukat. 

91 százalékos hatékonyság

Az egyetem munkatársai ezért úgy döntöttek, hogy cápariasztót szerelnek két francia halászhajó horgai fölé, és megvizsgálják, hogy az elektromos impulzusokat kibocsátó SharkGuard mekkora hatékonysággal csökkenti a véletlenül zsákmányolt állatok számát. A két hajó kékúszójú tonhalra halászott, a leggyakoribb járulékos fogás az esetükben pedig kékcápa és nyílt tengeri rája volt.

A ceruzaelem méretű eszközöket úgy tesztelték, hogy a horgok felére felszerelték a SharkGuardot, a másik felüket viszont érintetlenül hagyták. A cápariasztós horgokon a véletlenül kifogott cápák száma 91, a rájáké 71 százalékkal csökkent, míg az eszköz a halászat sikerességét nem befolyásolta (már csak azért sem, mert a tonhalak nem érzékelik az elektromos impulzusokat, míg a másik két faj tagjai igen).

A kezdeti eredmények ugyan biztatónak tűnnek, de Nicholas Dulvy, a kanadai Simon Fraser Egyetem tengerbiológusa szerint érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy a különböző fajok hogyan reagálnak a különböző impulzusokra, így érdemes lenne például a pörölyfejű cápákkal is kísérleteket folytatni. 

A módszer elterjedésének további akadálya lehet az ára, illetve a SharkGuard üzemideje is: egy halászhajó felszerelése a készülékkel 20 ezer dollárba kerül, a mostani típusok pedig mindössze 65 óráig bírják egy töltéssel. Az eszközt fejlesztő FishTek Marine már dolgozik a probléma elhárításán, de ahogy közleményükben írják, meggyőződésük szerint a járulékos fogás visszaszorításának két alternatívája van: vagy az ő termékük, vagy a tonhalászat drasztikus csökkentése.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: