A James Webb űrtávcső fontos képeket készített a folyékony tengerekkel borított hold, a Titán felhőiről
A James Webb űrtávcső (JWST) olyan felvételeket készített a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt borító felhőkről, amelyek segítenek a kutatóknak megérteni annak az égitestnek időjárási mintáit, amely a Földön kívül az egyetlen ismert világ, ahol a felszínt folyékony halmazállapotú óceánok borítják.
Az alábbi fotón a bal oldali képet az űrteleszkóp NIRCam eszköze egy olyan szűrővel készítette, amely a Titán alsó légköri rétegének tulajdonságait fedi fel: a hold északi félgömbjének fényes foltjai a legjelentősebb felhőket mutatják.
A jobb oldali felvétel tetején a Titán legnagyobb ismert tengere, a Kraken Mare látható, amelyet két oldalról felhők szegélyeznek. Az északi félgömbön jelenleg nyár van, amikor a legkönnyebben képződnek felhők, mivel a felszínt fokozott napsütés éri.
A JWST felvételei megerősítik a szezonális felhőzet jelenlétét a holdon, míg a néhány nappal később készült újabb képek azt mutatták, hogy a felhők ugyanabban a pozícióban maradtak, de változtatták alakjukat. Az ilyen adatok feltárása segít a kutatóknak megérteni a Titán légkörét, ami azért is fontos, mert a Naprendszerben nincs még egy olyan hold, amely vastag légkörrel rendelkezik.
A Titán vastag légköre mellett folyékony szénhidrogénekből (pl. metánból és etánból) álló folyói és tengerei miatt is ideális célpont a földön kívüli élet kutatására. A James Webb további eszközeinek felvételei és adatai várhatóan 2023 májusában vagy júniusában érkeznek meg a holdról, és ezek a légkör korábban ismeretlen összetevőit is felfedik majd.
A Titánról sokféle felvétel készült már, a NASA például 2018-ban tette közzé azokat a képeket a holdról, amelyek a Cassini űrszonda 13 évnyi adataira támaszkodva mutatják meg, hogyan nézne ki a sűrű, ködös légköre nélkül.
Egy évvel később pedig elkészült a Titán domborzati térképe is, amelyen jól kivehető, hol találhatók a hold nagy kiterjedésű tengerei, tavai, folyóvölgyei és dűnékkel tarkított síkságai.
A NASA 2027-ben hatalmas, nukleáris meghajtású drónt indít a Titánra; a Dragonfly szonda várhatóan 2036-ban érkezik majd meg a holdra, ahol a felszínen akár 200 kilométeres távot is képes lesz bejárni, miközben mintákat gyűjt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
