Nemcsak Magyarország, hanem a legtöbb uniós ország is szenved a tanárhiánytól és attól, hogy nem elég vonzó a tanári szakma. Viszont Magyarországgal ellentétben a legtöbb tagállam a Helyreállítási és Ellenállási Eszköznek (HEE) nevezett pénzügyi csomagból épp azért küzd, hogy enyhítsen ezeken a problémáin – derül ki az Európai Bizottság Az európai oktatási térség megvalósítása terén elért eredmények című novemberi jelentéséből. Ehhez képest a magyar helyreállítási tervnek még az elfogadása is lekerült a napirendről, miután kedden Varga Mihály pénzügyminiszter megvétózta azt a 18 milliárd eurós hitelt, amit az Európai Bizottság az ukrán állam működésére adott volna.

Így amíg a többi állam a HEE-ből a tanárok magasabb kezdő bérére, szakmai fejlesztésre (a fő irány épp a digitális készségek fejlesztése), a sokféle gyerek osztályon belüli inkluzív tanítására és a munkakörülményeik javítására költheti az uniós pénzt, nálunk marad az iskolai ülősztrájk, a polgári engedetlenség, valamint a tanárok fenyegetése és kirúgása, miközben pénz sem lesz fizetésemelésre, és vonzóbb sem lesz a pálya.

Bár a tanárok munkájának szakmai színvonala és a diákok teljesítménye között pozitív korreláció áll fenn – olvasható az Európai Bizottság Oktatási és Képzési Figyelő 2022 Magyarországról szóló jelentésében –, a legtöbb uniós országban is nehéz ezt megvalósítani, de Magyarországon különösen súlyos a pedagógushiány, ráadásul nálunk a legnagyobb a csökkenés aránya az óvodapedagógusok és az általános iskolai tanárok számában, 2020 márciusa és 2021 májusa között több mint 3500 fővel, vagyis 3 százalékkal csökkent a számuk. Ráadásul egyre idősebbek is a magyar tanárok, 2020-ban a pedagógusok 46 százaléka volt 50 éves vagy annál idősebb.

Nálunk olyan szakemberből sincs sok, aki segíteni tudná a tanárok órai munkáját; Magyarországon átlagosan 1 asszisztens jut 17 tanárra, az OECD-átlag ehhez képest az, hogy egy támogató szakember 12 tanár órai munkáját segíti. Így aztán jóval nagyobb a tanárok terhelése, mint más országokban, mivel a magyar pedagógusok magukra maradnak a sajátos nevelési igényű, a pszichológiai problémákkal és a hátrányos helyzettel küzdő gyerekekkel. Az alacsony fizetések melletti magas munkateher pedig azzal jár, hogy a tanárok elhagyják a pályát, de leginkább nem is jelentkeznek pedagógusnak. Ha viszont mégis, akkor a képzésük végén a diplomát szerzett pedagógusoknak csak kevesebb mint a fele megy el iskolába vagy óvodába dolgozni.

Az elmúlt hónapok tanártiltakozásai miatt azt már kívülről fújja mindenki, hogy milyen keveset keresnek a magyarországi tanárok: az OECD-tagsággal bíró uniós országokhoz képest nálunk a legalacsonyabb az egyéb felsőfokú végzettségűek fizetéséhez képest a tanárok bére, csupán 58-66 százalékát keresik meg a tanárok attól függően, hogy milyen az iskolai végzettségük. Miközben a tanárok alulfizetettek és a fennálló tantárgyi struktúra mellett óriási a pedagógushiány, arról már sokkal kevesebb szó esik, hogy közben mennyire pazarló az oktatási rendszerünk. A hazai általános iskolák fele olyan kisiskola (49,5 százalék), ahová 150-nél is kevesebb gyerek jár, de amiben a gyermekek számától függetlenül is ugyanúgy egy teljes tanári kart kéne fenntartani. Ez pedig különösen a hátrányos helyzetű térségekben található kisiskolákat sújtja, ahol a pedagógushiány a matematika és a természettudományos tantárgyak, valamint az idegen nyelvek esetében, illetve a szakképzésben is különösen kiugró – idézi a Magyarországról szóló jelentés Varga Júlia A közoktatás indikátorrendszere 2021 című kötetét.

a Klebelsberg ösztöndíjprogram, a tanárhiány problémáinak enyhítésére bevezetett kormányzati „csodafegyver” célja, hogy minél többen jelentkezzenek pedagógusnak ─ olvasható a magyar jelentésben. Aki megkapja az ösztöndíjat, annak vállalnia kell, hogy a szak elvégzése mellett legalább annyi évig dolgozik pedagógusként, ameddig az ösztöndíjat kapta. Az ösztöndíj összege 125 000, 250 000 vagy 375 000 forint/félév lehet, ez függ a tanulmányi eredménytől, illetve attól, hogy milyen szakon tanul, és melyik régióban fog utána tanítani. 2018 óta 1292 fiatal diplomás állt így alkalmazásba, és 2022-ben kiterjesztették a programot az egyházak és az alapítványi egyetemek által fenntartott iskolákra is.

A pedagógusképzés követelményeinek könnyítésével is próbálnak hallgatókat keríteni, a 2022/2023-as tanévtől az alsó és a felső középfokú oktatásban dolgozó tanárok esetében egységesen öt év lett a képzés időtartama, ráadásul, amit valóban sok pedagógushallgató sérelmezett, a szakmai gyakorlat már az egyetem elején elkezdődik, így nem csak a végén látnak majd először gyereket. A tanárok egy opcionális egyéves mesterképzés elvégzésével szerezhetnek képesítést arra, hogy a tanulókat emelt szintű érettségi vizsgára is fel tudják készíteni, ami az egyetemre való belépés feltétele lehet. Ezenkívül elindult az integrált természettudomány tantárgyat oktató tanárok képzése is, amivel a természettudományos tanárok hiányát szeretnék enyhíteni, bár az idei jelentkezési számok egyelőre sok optimizmusra nem adnak okot. Idén minden kampány ellenére az egész országban összesen tizenhárom hallgató kezdte el az ötéves tanári szakot, az ennél jóval rövidebb mesterképzésre pedig huszonhatan jutottak be – írta a 444 az Eduline-ra hivatkozva idén augusztusban.

Bár több területen is van javulás, a gyerekek családi háttere a legmeghatározóbb abból a szempontból, hogy mennyire lesznek sikeresek az iskolában

Európában csökkent a korai iskolaelhagyók aránya, tehát az olyan 18 és 24 év közötti fiatalok száma, akiknek még szakmunkás végzettségük sincs, és a kérdezés pillanatában nem volt munkájuk vagy nem tanultak az azt megelőző négy hétben – olvasható a jelentésben. Nőtt azonban a felsőfokú diplomával rendelkező fiatalok aránya, igaz ez együtt jár a nemek közötti különbségek növekedésével is, és az Unió átlagában egyre több kisgyerek vesz részt a nálunk leginkább bölcsiként ismert kora gyermekkori oktatásban.

Idáig a jó hírek, most nézzük a rosszakat. Továbbra is 3,1 millió olyan fiatal korai iskolaelhagyó van, aki nem tanul, miközben aggasztóan stagnál az alapkészségek alacsony szintje is. Nem beszélve arról, hogy ezek csak az átlagok, és még a pozitív tendenciák is nagy különbségeket rejtenek a tagállamokon belül és a tagállamok között is, ráadásul az sem biztos, hogy a pozitív tendenciák tartósak maradnak – írja a jelentés.

Bár a tagállamok közel fele már a világjárvány előtt is támogatta azokat a tanárokat, akik hátrányos helyzetű iskolákban tanítanak, és a covid után is sok országban indultak célzott programok, hogy a lezárások okozta tanulási veszteségeket – különösen a hátrányos helyzetű gyerekeknél – kompenzálni tudják, a gyerekeknek továbbra is a társadalmi-gazdasági hátterük az oktatási eredményességük legfontosabb előrejelzője. A hátrányos helyzetű tanulók elmaradnak az uniós szintű céloktól – olvasható a jelentésben –, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett (3 éves és idősebb) gyermekek 7,5 százalékponttal kisebb valószínűséggel vesznek részt kora gyerekkori intézményekben, mint a nem hátrányos helyzetű társaik; azok a fiatalok, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, kilencszer nagyobb valószínűséggel hagyják el idő előtt az oktatást és a képzést; és 48,6 százalékponttal kisebb az esélyük a felsőfokú diploma megszerzésére, mintha a szüleiknek egyetemi végzettségük lenne.

Mivel úgy tűnik, egyik európai oktatási rendszer sem képes igazán kompenzálni a gyerekek családi hátrányait (ahogy a szakemberek mondják, nem elég méltányosak az oktatási rendszerek), ezért az Oktatás és Képzés 2022-es jelentésében egy új uniós szintű indexet mutattak be, amellyel azt remélik, hogy pontosabb képet kapnak a tagországok oktatási egyenlőtlenségeinek természetéről. A PISA-eredményekre alapuló mutató az olvasás, a matematika és a természettudományok terén (együttesen) alulteljesítők arányát mutatja a társadalmi-gazdasági státusz legalsó negyedébe tartozó 15 évesek körében.

A cél az, hogy az így kapott adatok segítségével az Európai Unió új oktatási célokat határozzon meg 2030-ig – írja a jelentés. Az már most látszik, hogy az új mutató eredményeinek már az uniós átlaga is riasztó, de néhány országban – köztük Magyarországon is – a helyzet még ennél is lényegesen rosszabb. Az országonkénti eltérések olyan jelentősek, hogy van, ahol a magas társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkezők körében nagyobb az alulteljesítés, mint egy másik tagállamban az alacsony társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkezők körében.

Az viszont jó hír, hogy azokban az országokban, ahol a társadalmi különbségek ellenére is csökkentek a diákok teljesítménye közötti különbségek, azok ugyanazok az országok, amelyek a PISA-programban összességében is erős teljesítményt mutatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a minőségi oktatás kéz a kézben jár az igazságos oktatással. Magyarán a minőségi oktatás akkor is működik, ha mindenféle gyereket együtt oktatunk, és nem jár lemondással vagy kompromisszummal, ha egyszerre próbálunk magas színvonalon tanítani, és közben a társadalmi méltányosságot is megvalósítani.

A magyar iskolák kezében nem maradt semmi, amivel javítani tudnának a tanítás minőségén

A magyar oktatási eredmények az uniós átlag alatt vannak, a magyar 15 évesek alapkészségei jelentősen elmaradnak az uniós és régiós átlagtól, és az elmúlt évtizedben még romlottak is – írja az Európai Unió Tanácsának ajánlása Magyarország 2022. évi nemzeti reformprogramjáról. Az európai trendekkel ellentétben a korai iskolaelhagyás aránya nálunk 10-ről 12 százalékra nőtt az elmúlt évtizedben, miközben az uniós átlag 9,7 százalékra csökkent 2021-re – 15 éve még 15 százalék felett volt. A korai iskolaelhagyás leginkább a hátrányos helyzetű régiókban és a romák körében kiugró, ez az arány hatszor magasabb náluk, mint a nem romáknál.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-34 évesek aránya bár 2010 óta emelkedett, de továbbra is a legalacsonyabbak között van az EU-ban, viszont a hátrányos helyzetű diákok nem tudnak bejutni az egyetemre, többek között azért, mert az oktatási egyenlőtlenségek szinte lehetetlenné teszik a társadalmi mobilitás lehetőségét.

A Tanács szerint a tantervi autonómia hiánya, a homogén társadalmi összetételű iskolák és az alacsony tanári fizetések vezetnek ahhoz, hogy a magyar iskolarendszer eredménytelen, miközben a különböző társadalmi helyzetben lévő gyerekeket is elválasztja egymástól. És mivel az állam által központosított oktatásban nincs szakmai autonómia, az iskolák kezében szinte semmi sem maradt, amivel a tanítás minőségén javítani tudnának .

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: