Zöldellő mezők, Lombkorona: két nagyszerű társasjáték, amiben főszerephez jut az ökoszisztéma
El vannak kényeztetve a társasjátékok kedvelői, hiszen évente több ezer új játék jelenik meg. Szinte minden témában találunk társasjátékokat, de vannak időszakos slágertémák, az utóbbi években például rengeteg természettel kapcsolatos társasjáték jelent meg a nagyon egyszerű játékoktól kezdve a családi játékokon keresztül az egészen komplex, több órás játékokig. Szinte mindegyiknél fontos szempont a szép illusztráció: sok társasjáték már-már kész műalkotás, és a társasjátékos szubkultúra az utóbbi időben nemcsak a szerzőket, de az illusztrátorokat is számon tartja.
Ha már egy szerző képes élvezetes döntéseket felvonultató, modern játékot létrehozni, miért ne csináljon egyúttal valami szépet, ami nemcsak jól működik, de ismeretet terjeszt, és még gyönyörködtet is? Az egyik első nagydobozos játék, ami széles körben népszerű lett ezen koncepció mentén, a Fesztáv volt a Stonemaier Games kiadótól. A játékban 170 darab gyönyörű madárkártya található, tehát lényegében egy ornitológiai albumot is kapnak a vásárlók, miközben kiváló játékról van szó, aminek nagyon egyszerűek a szabályai. Ráadásul azáltal, hogy minden madárkártyának saját képessége van, igen nagy újrajátszhatósággal bír, és mindig tartogat izgalmakat. Bejött a kiadó számítása, hiszen világszerte tömegek vették meg a szép madárkártyák miatt a játékot, még úgy is, hogy az eredetiben csak az amerikai kontinensek madarai szerepelnek. A nagy sikerre való tekintettel azóta persze már megjelentek az európai, óceániai, illetve ázsiai madarakat tartalmazó kiegészítők (ez utóbbi még csak angolul). Aki egyébként ki szeretné próbálni, mielőtt a megvásárlásáról döntene, ingyen is megteheti a BGA online platformján.
Szintén ilyen gyűjteményes jellegű, idei nagy sláger, az állatkerti állatokat felvonultató Ark Nova volt, ami kimondottan a komlpex játékok iránt érdeklődők számára készült, de megemlíthetjük az Ébredő erdőt kicsit meseszerű állatkártyáival, ami a Mensa HungarIQa társasjáték versenyen a jelöltek közé is bekerült. A fent említett játékokat úgymond felöltöztették az állatos témával, de még szorosabb az összefüggés a téma és játékmechanika között, ha maga a játék egy ökoszisztémát modellez, amiben szervesen megjelennek az állatok, a növények és a környezet közötti összefüggések. Két ilyen játékot szeretnénk most bemutatni: az egyik a gondolkodtató és gyönyörködtető Zöldellő mezők című nagydobozos játék, amely idén a Mensa HungarIQa díját is elnyerte. A másik a Lombkorona című picit kisebb játék, ami lényegében csak kártyákkal dolgozik, amikkel mindenki saját őserdőt épít maga előtt. Mindkét játékban gyönyörűen megfestett, kis méretű állat- és növénykártyák szerepelnek.
Lombkorona
A Lombkorona kellékei a kártyákon kívül csak néhány pontozást segítő token, de helyre szükség van az asztalon, mert a játékosok saját buja őserdőt építenek maguk előtt. Ebbe a dél-amerikai dzsungelbe kerülhetnek különböző magasságú fák, aljnövényzet és a fákkal szimbiózisban élő növények és állatok. A játék több évszakon keresztül tart, de ezek az évszakok stílszerűen egyformán zajlanak, hiszen az őserdő időjárása lényegében egész évben ugyanolyan. A fák minél magasabbra törekszenek, hogy napfényhez jussanak, ezért a játékban évszakonként lepontozzuk a legmagasabb fákat. Amikor fatörzs kártyát rak le a játékos az erdejébe, akkor szabadon eldöntheti, hogy új fát kezd, vagy egy meglévő törzsét folytatja, és a kártyákat félig egymásra helyezve lényegében tornyot épít. Ha viszont egy fát lombkoronával zár le, akkor lepontozza a fát, és az már tovább nem bővíthető. Bár a játék központi eleme a fa, sokféle módon lehet pontokat szerezni, a növényekből különféle szetteket lehet gyűjteni, az állatok páronként adnak sok pontot, de még az időjárás kártyák is pontozódnak.
A játéknak van egy különleges kártyaválasztási mechanizmusa: mindig három kisebb kártyacsomag áll rendelkezésre, amiket sorban végignézhetünk, hogy szimpatikusak-e, de ha áttérünk a következőre, akkor az előzőt már nem választhatjuk. Ha viszont az egyiket kiválasztjuk, akkor az összes ott lévő lapot kötelező kijátszanunk az erdőnkbe, még a kellemetlen lapokat is. Amikor pedig egy csomagot nem választunk, akkor a húzópakliból egy lapot hozzáteszünk, így a következő játékos már nagyobb csomagokat kap lehetőségként, ezért lehet, hogy amit korábban nem érte volna meg felvenni, abban egy idő után már több lesz a jó lap, mint a rossz, és akkor már elviszi valaki. A lapok egyensúlya jól ki van találva, hiszen negatív lapokból (betegség, tűzvész, szárazság, penész) kevesebb van, de egyébként ezek sem mindig egyértelműen rosszak, illetve semlegesíthetők. A játék tehát arról szól, hogy megbecsüljük, melyik csomaggal járunk jobban, de ez játékosonként eltérő lehet, attól függően, hogy ki miket gyűjt, és persze egy csomag elpasszolásában mindig van egy kis kockázat is.
A pakliban sokféle lap van, amikkel változatos módokon tudunk pontot szerezni, a mechanika pedig szépen leképezi az ökoszisztéma gazdagságát. A növényekből szetteket gyűjtögetünk, és az évszak végén pontozzuk őket. Ezek kifejezetten változatosak: van, amelyikből sokat kell gyűjteni, van, amelyikből keveset, de olyan is, amiből páratlan sokat, vagy olyan, ami a fákkal él szimbiózisban, pl. a lián, ezért a fák száma szerint ad pontot. Az állatok azért érdekesek, mert mindegyikből egy pár van, és a pár egyik tagja rendelkezik egy egyedi képességgel, amit évszakonként egyszer lehet aktiválni, és ez sokat tud segíteni egy-egy szituációban. Az is érdekes, hogy a rossz lapok sem feltétlenül rosszak: a tűzből például egy még nem baj, sőt a mag kártyákkal együtt ajándék laphúzásra ad lehetőséget, hiszen tudjuk, hogy a pirofiton fajok csírázását a tűz segíti. Két tűz viszont már nagyobb erdőtüzet okoz, amiért két növény lapot el kell dobnod az erdődből (ez egyébként jól is jöhet egy adott szituációban), ha viszont három tüzed van, akkor a tűz már a többiekre is átterjed, és mindenkinek el kell dobnia lapot.
A játék végig leköt, és az sem árt, ha emlékszel a lapokra az előző körből. A kártyák egymásra hatása miatt sokat lehet kombinálni, és ezek a kombinációk szépen leképezik a dzsungelre jellemző szimbiózisokat (ezeket kis szöveg is jelzi a kártyákon, ráadásul az állatpárok két tagján más-más érdekesség található). Jól meg kell gondolni, hogy miből mennyit teszel az őserdődbe, hogy megteremtsd a flóra és fauna ideális egyensúlyát, de gyerekek is kiválóan tudják játszani, és különösan élvezetes számukra, ahogy növekszik az erdejük, állatok népesítik be, és felhelyezhetik a pici állat tokeneket a fáikra, amiknek egyébként túl sok szerepük nincs. Ha pedig valaki még többet szeretne kombinálni, még változatosabb játékot szeretne, akkor berakhat a játékba kiegészítő növény és állat lapokat, illetve az évszakoknak is lehet különleges képességük, ezek mind benne vannak a dobozban. Az is szimpatikus, hogy a kártyákhoz papírzacskót adtak és papírcsíkkal fogták össze, nem fóliába csomagolták őket.
Bár a játék dobozára két főt írtak, a szabályban van 3 és 4 fős leírás, ami csak a kártyaválasztás mechanizmusában tér el kicsit, de ugyanolyan élvezetes a játék több fővel is. A játékban kellemes mennyiségű interakció van, inkább építgetős játék. És van egyszemélyes verzió is, ha valaki a saját rekordját akarja megdönteni. Mindezt a sokak által rajongott francia mester, Vincent Dutrait gyönyörű illusztrációi kísérik. Dutrait festői szépségű stílusa nagyon felkapott, több mint 150 társasjátékot és kiegészítőt illusztrált már (Bálnalovasok, Elveszet kincsek tegere, Jekyll vs. Hyde, Álmodj Velem!, Museum, csak hogy néhányat említsünk).
Zöldellő mezők
A Zöldellő mezők szintén egyszerű szabályokkal operáló, mégis komplex játék, kiváló ikonográfiával, ami nagyon gördülékennyé teszi a játékot, és így gyerekek számára is gyorsan átlátható. A játék lényege az egymásra építkezés: a lehetőségeket, hogy mit mire (vagy mi mellé) rakhatunk, szimbólumok jelzik. Minden egyes kártya egyedi a játékban, és a rajtuk lévő szimbólumok az ökoszisztémában elfoglalt valódi helyükre reflektálnak. Az ökoszisztéma a talajjal kezdődik, és legfeljebb 10 talajkártyát játszhatsz ki magad elé (avar, fű, homok, köves terep, láp); ezekre épülhet minden más. Lényegében minden játékos egy ökoszisztémát épít, bár a történet szerint vándor vagy, aki megfigyeléseket tesz, úti naplót vezet, és bejárja a tájat.
Az egyes megfigyeléskártyák (többnyire állatok és növények) különféle feltételeket szabnak, és ezeket teljesítve lehet csak lerakni őket. A feltételek vonatkozhatnak az alatta lévő talajra, a már ott megfigyelt korábbi növényekre és állatokra vagy a szomszédos környezetre. A játék mechanikája kitűnően modellezi az ökoszisztéma egyensúlyát, mert amikor lerakunk egy lapot, azzal eltakarjuk az alatta lévő lap (nagyobb) szimbólumát, ami a kártya lerakásának általában feltétele – ez modellezi azt, hogy mondjuk amikor egy madárnak bogyó kell, akkor a bogyó szimbólumot letakarva úgymond kimerítjük a bogyó forrást, de a mezőnkön ettől még lehet máshol is bogyó, és később jöhet még más állat, akinek szüksége van rá.
Ennek a játéknak is speciális kártyaválasztási mechanizmusa van, ami különlegessé teszi. A kártyához jutási metódus nagyon egyszerű és praktikus, gyorsan átlátható, de sok kombinálásra ad lehetőséget. Az elérhető kártyák egy sorokat és oszlopokat tartalmazó 4x4-es táblázatba vannak kirakva, és mindenkinek van néhány nyilat formázó útlapkája, amiket akcióválasztásra használnak. Ezeken a lapkákon egy szám található 1-től 4-ig. A játékosok egymás után akcióznak egyesével azáltal, hogy az egyik útlapkájukat odateszik egy sor vagy oszlop mellé, az útlapkán lévő szám pedig azt jelöli, hogy abból a sorból vagy oszlopból hányadik lapot vehetik el. Egy joker lapkától eltekintve minden szám egyszer szerepel, ezért jól meg kell gondolni, hogy melyik lapkát mikor és melyik irányból használjuk fel, mert ha valamelyik sorhoz vagy oszlophoz valaki már tett korábban lapkát, akkor oda már nem lehet, a hely foglalt, legfeljebb a sor ellenkező oldaláról lehetséges még. Amikor pedig mindenki kirakta már az összes lapkáját, visszaveszi őket, új forduló kezdődik, a játék felénél pedig teljesen új kártyákat is osztunk. Ha valakinek nem jut már jó hely, és nem tud olyan lapot szerezni, amilyet szeretne, az útlapkáját lerakhatja a tábortűz mellé, és ekkor végrehajthat egy különleges akciót, ami szintén fontos lehet. A nyilat formázó útlapkák mindegyike más-más különleges akciót enged.
Pontokat a kijátszott lapokkal lehet szerezni, és minél magasabb szinten állnak a táplálékláncban, vagy minél jobban rá vannak utalva az ökoszisztémára, általában annál több pontot érnek a lapok. Ezen kívül különböző közös célokért is kaphat extra pontot az, aki elsőként teljesíti őket, illetve tájkártyákkal és felfedezéskártyákkal is lehet extra pontokat szerezni: tájkártya az egész mező fölé kerülhet, felfedezéskártya vagy szuvenír pedig tájakra mintegy harmadik rétegként, de ezeknek is vannak feltételeik.
Ez a játék is csupa egyedi kártyát tartalmaz, mégpedig 184-et, plusz lezárt borítékokban még 30 kiegészítő tematikus lapot. Nagyon szimpatikus, hogy a szabályok mellé mellékeltek egy különálló füzetecskét is, amiben minden kártyát ki lehet keresni, és pontosan megtudhatjuk, hogy melyik micsoda. (Én például mindig bajban voltam a különféle lepkehernyókkal, és nem tudtam, melyik milyen lepkének a lárvája, de a kártyák segítenek abban, hogy végre megtanuljam felismerni őket.)
A játék dobozának kialakítása is jól sikerült: minden tartozéknak megvan a maga helye, ezért a játék előkészülete is gyors. Első alkalommal kartonból kártyatartókat lehet összeállítani, amiket aztán egybe lehet behelyezni a megfelelő rekeszbe. A játék 1-4 fővel játszható, nagyon egyszerű szabályú, de mégis komplex gondolkodást igénylő játék. Íve van, nem válik unalmassá, mert a második évszakban bejön egy haladó pakli, amit kombinálni tudunk a már félig felépített ökoszisztémánkkal. A céllapkák a tábortűz körül pedig egy kis interakciót is visznek a játékba, mert érdemes a másik állását is figyelemmel kísérni ahhoz, hogy a céllapkák teljesítésében elsők lehessünk.
Kellemes karácsonyi időtöltést kívánunk – ha lehet, élménydús, gyönyörű játékokkal!
Köszönet a Gémklubnak a tesztpéldányokért!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: