Videóajánló: A történelem legrosszabb melói

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Ki?

Tony Robinson, illetve 2013 óta Sir Tony Robinson brit színész, szinkronszínész, televíziós személyiség és műkedvelő történész, akit a magyar nézők leginkább a Fekete Viperából ismerhetnek. A sorozatban ő volt a főszereplő, Edmund Blackadder (Rowan Atkinson) szurtos kis csicskása, aki végigkísérte a főszereplőt a történelem viharos időszakain, és amikor módjában állt, a pénzét retkekbe (az eredetiben tarlórépákba) fektette. 

Több sikeres gyerekkönyv szerzője, 1994 óta pedig több történelmi-régészeti témájú sorozat házigazdájaként is szerepelt. Robinson a Fiatal Archeológusok Klubjának elnöke, a vígjátéksorozatok mellett pedig az általa felolvasott hangoskönyvei miatt is ismert Nagy-Britanniában, az ő hangján hallhatók Terry Pratchett könyveinek rövidített változatai. Emellett még egy szál köti Pratchetthez: a Monty Pythonból ismert Eric Idle és számos más brit színész mellett ő is a hangját kölcsönözte az író regényéből készült 1995-ös Discworld-játékhoz. 

A történelem legrosszabb munkáiról szóló epizódokat Robinson 2005-ben kezdte forgatni, ugyanebben az évben a Time Team című régészeti sorozatában végzett ismeretterjesztő munkájáért az Exeteri Egyetem tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki.

Mit?

A Worst Jobs in History nem túl meglepő módon a történelem legvacakabb munkáival foglalkozik (a műfaj rajongóinak a koncepció a Mike Rowe műsorvezetővel készült amerikai Dirty Jobsból lehet ismerős). Rowe-hoz hasonlóan Robinson is kipróbálja, amiről szó, igaz, nem szán rá túl sok időt egy-egy munkára, a néző viszont így is képet kaphat róla, hogy mit, miért és mikor volt rossz csinálni. 

Az ismertetett munkák közül vannak olyanok, amelyeknél nem különösebben meglepő, hogy kellemetlenek (nem hiszem, hogy bárki úgy gondolta volna, hogy különösebben jó buli lehet egy római kori aranybányában robotolni, ahol a biztonság kedvéért még tüzet is raktak, és ahova még a rabszolgákat is büntetésből küldték), de vannak egész kényelmesnek tűnő foglalkozások is, amikről kiderül, hogy valójában iszonyatosak. 

Ilyen például a pénzverőé is: nem is tűnik olyan borzalmasnak ezüstpénzeket gyártani, de az angolszász királyságokban azok, akik ezt a mesterséget űzték, csak kosztot és kvártélyt kaptak, fizetést nem – miközben az egész életüket pénzhegyek között töltötték. Munkahelyi bónuszok is voltak: ha egy érmének nyoma veszett, a tolvaj kezét levágták és kiszegezték a pénzverde ajtajára, ha pedig félresikerült egy penny, az a király arcmásának eltorzítását jelentette. Ez komoly bűnnek számított, aki elkövette, kiherélték. 

Nem voltak jobb helyzetben a szerzetesek sem: az ember azt gondolhatná, hogy egész kényelmes lehet elimádkozgatni és meditálni egész nap, de nem az. A szász szerzeteseknek mindent meg kellett csinálniuk, amit a hétköznapi embereknek (maguk építették a kunyhójukat, művelték a földjüket), de nem lehetett semmijük, ráadásul még ott volt a szigorú templomjárási kötelezettség is. Aki ellógott egyet a napi nyolc miséből, vagy akár elkésett valamelyikről, szigorú büntetésre számíthatott: az őszinte bűnbánat tanúbizonyságául kasztrálnia kellett magát az egész gyülekezet előtt. És ez még csak a jéghegy csúcsa: igazából úgy tűnik, hogy a legtöbb korabeli munka elég kellemetlen volt (még a viking fosztogatók élete sem volt habostorta), igaz, az előbbi példák ellenére nem minden munkaköri leírásban szerepelt a kasztráció, és hát ez is valami.

Hol?

Tony Robinson a különböző műsoraival egész Nagy-Britanniát bejárta, ebben az esetben sincsen ez másként: a walesi aranybánya után már valahol Anglia középső tájain kalandozik. Akárhol is van, mindenhol vagy helyi hagyományőrzőkkel, vagy az adott kor vagy szakma szakértőivel mutatja be, hogy miről is van szó, így például a szerzetesi életről egy korhű módon berendezett (értsd: üres) kunyhóban egy egyháztörténésszel beszélget, a viking hajón pedig egy történésszel. 

    Kapcsolódó cikkek a Qubiten: