Bemutatták a másfél évig eltitkolt ifjúságkutatási eredményeket tartalmazó kötetet, aminek már a címe is rossz
„Bár az adatfelvételekből nem derül ki azonnal, a szingli kategória tagjainak nagy része párkapcsolatban él. A hivatalos statisztikák azt sem mutatják, hogy Budapesten a fiatalok közel 40 százaléka albérlő. Lakhatásuk bizonytalanságát fokozza, hogy a lakáskiadások zöme országszerte a fekete, jobb esetben szürke zónában zajlik.”
Az idézett állítások nem egy ellenzéki fórumon, hanem az állami milliárdokkal kistafírozott Mathias Corvinus Collegium (MCC) ideiglenes újbudai bázisán hangzottak el február 9-én kedden kora este. A Feneketlen-tótól pár lépésre, a Sir Roger Scruton brit író-filozófusról elnevezett, korábban a Hotel Flamenco bárjaként szolgáló közösségi térben mutatták be a 2021-ben alapított Ifjúságkutató Intézet legújabb kiadványát. Az MCC és a kormányközeli Nézőpont Intézet égisze alatt létrehozott társadalomtudományi műhely a ritkán emlegetett Nemzeti Ifjúsági Tanács megrendelését teljesítve készítette el az ár feltüntetése nélkül megjelent, ezért kereskedelmi forgalomba feltehetően nem kerülő Kívánj tizet! című 200 oldalas kötetet. Székely Levente intézetigazgató az utóbbit ugyan nem említette nyitóbeszédében, de arra nyomatékosan felhívta az egybegyűltek figyelmét, hogy egy-egy példányt bárki szabadon elvihet, feltéve, hogy nyom egy lájkot az intézet Facebook-oldalán.
Csak fiataloknak?
Székely elmondta, hogy bár nemrég zárták le saját vizsgálataikat, a kötetbeli tanulmányok a 2020-as nagymintás magyar ifjúságkutatás eredményei alapján íródtak. Az viszont új, hogy, az értelemzést könnyítendő, kollégáival tízes listán rangsorolták a magyarországi 15-29 éves korosztályt érintő problématerületeket. Ezek szerint az ifjúságnak ma (pontosabban két éve)
- a kiszámíthatatlan jövő okozza a legnagyobb gondot;
- ezután következnek az elszegényedés rémét előrevetítő anyagi nehézségek;
- a harmadik helyen a céltalanság szerepel;
- a baráti társaságok, közösségek hiánya után
- a drog és az alkohol következik a listán, aztán
- a munkaerőpiaci helyzet,
- a bűnözés,
- a lakáshoz jutás és
- a családi élet kihívásai következnek.
- A sort a kivándorlási dilemmák zárják.
A szerkesztői előszó a fiatalságnak ajánlja a kötetet, figyelmeztetve a megszólított ifjúságot az önreflexió nélkülözhetetlen aktusára, mivel enélkül egyetlen valamire való nemzedék sem képes megrajzolni saját problématérképét. Hogy ennek hiányában miféle sors várna a mindenkori fiatalokra, az nem derül ki az ajánlásból. Azt viszont maga az intézetigazgató mondta el, hogy a kötet címe szintén a fiatalos lendület eredménye. A Kívánj tizet! a Hollywoodoo együttes 2002-ben megjelent Stabil oldalfekvés albumának első száma, már az eredetiben is helyesírási hibával (a tízet hosszú í-vel illik írni), ami dalcímben elmegy, de egy kötet címében kifejezetten furcsa – arról nem beszélve, hogy az Ismeretlen ismerősünk: a fiatalok - 1. sorozatcím is helytelen nyelvtanilag.
Fontolva haladó társadalomkritika
Székely és a kötet másik szerkesztője, Pillók Péter, a szintén kormányközeli Századvég Társadalomtudományi Kutatócsoport igazgatója még véletlenül sem hozta szóba azt a skandallumot, hogy másfél évig csak a kiválasztottak ismerhették meg a 2020-as nagymintás magyar ifjúságkutatás adatait, amelyből csak egy a kormánypropagandához igazított, az adatokat finoman szólva is szabadon kezelő, lebutított verzióban is közzétett derűs gyorsjelentés készült el 2021 nyarán. A munkaerőpiaci és lakhatási tématerületről Koltai Luca elemző és Kocsis János Balázs városszociológus részvételével folytatott pódiumbeszélgetésen pedig már végképp nem lett volna alkalom kitérni arra, hogy az ezredfordulón indított, rendszeres időközönként megismételt, 8000 fős reprezentatív mintán végzett kutatások eredményei másfél évtizeden át tudományos közkincsnek számítottak, és bárki, aki kérte, megkaphatta az adatsorokat.
Ez azonban csak azután derült ki, hogy tavaly ősszel egy csapat társadalomtudós végre megismerhette a 2020-ban felvett adatsorokat, és 2022 decemberére elkészült a gyorsjelentés ferdítéseit kiegyenesítő 339 oldalas valódi elemzéssel, amely A lábjegyzeten is túl címen, csak online elérhető verzióban jelent meg.
Az Ifjúságkutató Intézet szakmaisága megkérdőjelezhetetlen, a tanulmányok minden tekintetben korrektek, bár ha már a fiatalság elérésére törekedtek a szerkesztők, a betűtípus és tördelés mellett az infografikák kinézetét is a célcsoporthoz igazíthatták volna.
Az MCC tudományos presztízsén nem változtatott, legfeljebb a kormányközeliségét bizonyította, hogy a második pódiumbeszélgetésen az aktuális ifjúságpolitika illetékesei üdvözölhették a tudomány képviselőit. De ekkor már az sem volt érdekes, hogy alig fél órával korábban a valódi kutatók azt fejtették ki bővebben, hogy Magyarországon tartósan újratermelődik egy olyan, társadalmi zárványként is értelmezhető réteg, amelynek tagjai az iskolapadból korán kikerülve a „nem tanuló-nem dolgozó” címkével jelölt fiatalok csoportját alkotják. Megállapítást nyert még az is, hogy Magyarországon a lakáspolitikai voltaképp szociálpolitika, vagy fordítva, mindenesetre a jelenlegi, lakáshoz jutást segítő kormányzati beavatkozások a lakhatás alaptörvénybe foglalt joga helyett azt támogatják, hogy megszülethessenek azok a gyerekek, akiket ugyan szüleik beterveztek, de a négyzetméterek szűkössége ennek gátat vet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: