Hasonlóságot fedeztek fel a bibliai Jelenések könyve és a római átoktáblák nyelvezete között
Az ókori Rómában népszerűbbek voltak az átoktáblák, mint manapság a TikTok. Ha valaki nehezen viselte, hogy szomszédja jobb diszkoszvetésben vagy elszerette a feleségét, egy vékony ólomtáblára vésette a rá szórandó átkot, majd várta a fekete mágia beteljesülését. Ez a szokás Egyiptomtól Pannónián keresztül Britanniáig elterjedt a Római Birodalomban, a plebejusoktól az elöljárókig.
Michael Hölscher, a Mainzi Egyetem katolikus teológiával foglalkozó kutatója és munkatársai az átoktáblákat és a Bibiliát összehasonlítva legújabb kutatásukban arra jutottak, hogy az Újszövetségbe foglalt Jelenések könyvének szóhasználata hasonló az átoktáblák szövegezéséhez.
Az átoktáblákat először a 19. században kezdték el szisztematikusan gyűjteni és vizsgálni, de a régészek folyamatosan találnak belőlük újabbakat. Jelenleg 1700 efféle ólomtábla enged betekintést az ókori társadalmakba, és ezek többségét az időszámításunk előtti és utáni 500-as év között eltelt ezer évre datálják. Ezeket az átoktáblákat gyakran helyezték el sírokban vagy szent helyek közelében, a másvilág szellemeinek feltételezett lakóhelyén, akik szerintük biztosíthatták az átkok hatékonyságát. Hölscher szerint az átkok nem egyszerűen a szövegeket jelentették, hanem magát az átok szövegezésének és leírásának, az ólomtáblák átszúrásának és a táblák eltemetésének rituáléját is. Az ókorban ezt boszorkányságnak és fekete mágiának tartották, amit a római törvények tiltottak.
Hölscher kutatásában arra volt kíváncsi, hogy az átoktáblák nyelvezete nyomot hagyott-e a Bibliában, például a Jelenések könyvében. Ennek keletkezését az időszámításunk szerinti első évszázadra teszik, és a Kis-Ázsiai-félsziget nyugati partján élő keresztényeknek szánták.
A német kutató szerint az átoktáblákon megjelenő szövegek szóhasználata és kifejezései nagyon hasonlóak a Jelenések könyvéhez, bár szó szerinti idézetekről nem beszélhetünk. Példaként említette viszont azt az esetet, amikor egy angyal felemel egy malomkő nagyságú követ, majd a tengerbe dobja ezekkel a szavakkal: „Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.” Ez Hölscher szerint átokként is értelmezhető és azok a korabeliek, akik hallották ezeket a szavakat, egyből asszociálhattak az átoktáblákra.
A Jelenések könyve 7 levelében a római császár uralma sátáni jelenségként tűnik fel, amelytől a keresztény kisebbség igyekezett szeparálódni. Hölscher szerint a Jelenések könyve a keresztény identitás felfedezésének folyamatához járul hozzá egy olyan korszakban, amelyet a pogány római többség uralt, és amelyik megkövetelte a császár és a római istenek előtti folyamatos tisztelgést.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: