Okos talajvédelemmel meg lehetne előzni a szombati tömegbalesetet okozó pusztító porviharokat
A Kárpát-medencébe március 10-én éjszaka betörő hidegfront orkánerejű széllökései Magyarország több területén is hatalmas porviharokat támasztottak. A hivatalos beszámolók szerint egy ilyen, a sivatagi homokviharokhoz mérhető intenzitású, a látótávolságot drasztikusan csökkentő időjárási jelenség okozta minden idők egyik legsúlyosabb közúti tömegbalesetét az M1-es autópályán Herceghalomnál március 11-én szombaton kora délután.
Mások mellett az Időkép meteorológusai már pár órával a tömegszerencsétlenség előtt figyelmeztették olvasóikat a váratlanul feltámadó porviharokra, vagyis arra, hogy az ország csapadékhiányosabb területein az óránként száz kilométeres sebességet is elérő széllökések bárhol magukkal ragadhatják a kiszáradt talaj felső rétegeit. Sivatagi jellegű időjárási anomáliák ugyan korábban is előfordultak Magyarországon, de kevés kivételtől eltekintve forró és aszályos nyarakon, jellemzően a homokos talajú mezőgazdasági régiókban.
A szakirodalom szerint a szélerózió korábban is közel 8 millió hektáron pusztította a szántóföldeket. A klímaváltozással egyre csapadékhiányosabbá váló teleken pedig, mint azt korábban írtuk, az olyan talajok is kiszáradnak, amelyek a homoknál nagyságrendekkel jobban tartják a nedvességet.
Porviharokat termő talajpusztítás
„A talajaink deflációja (széleróziója) hatalmas mértékű, s nem kerülhető ebben meg a nagytáblás szántóföldi művelés felelőssége és a művelésbe vont földeken a mezővédő erdősávok hiánya. A klímaváltozás itt van közöttünk, a márciusi porvihar, a 114 km/h szél, a kiszárított és kiszáradt talajok olyan jelenségek, amelyeknél gyakran nem nézünk mélyebbre, hogy a valódi okait feltárjuk és orvosoljuk... ” – írta az előző napi tömegbaleset okairól vasárnapi Facebook-bejegyzésében Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.
Magyarországon a 2010-es évek elején mintegy 17 százalék volt a deflációtól erősen veszélyeztetett területek aránya, a kis mértékben és közepesen veszélyeztetetteké pedig együttesen meghaladta az ország megművelhető területeinek 40 százalékát. Ezt az arányt tovább növelték az elmúlt évek téli és tavaszi aszályai.
Becslések szerint Magyarországon az eróziónak kitett felszínről évi átlagban nagyjából 80-100 millió köbméter talaj, ezzel együtt közel 1,5 millió tonna szerves anyag pusztul le.
A klímamodellek alapján a Kárpát-medencében a következő években a mediterrán hatások mellett az éghajlati szélsőségek lesznek a jellemzőek. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás fokozza a széleróziót, ráadásul a levegőből kiülepedő por a talajszemcséken megkötődött nehézfémekkel, vegyszerekkel együtt jelentősen növeli a humán kockázatot – olvasható az év elején a Nature Reviews által közölt tanulmányban, amely szerint a száraz felszínekről szélerózióval légkörbe kerülő por mennyisége mára 55 százalékkal nőtt az iparosodás előtti időhöz képest.
Felszínvédelem
Léteznek ugyanakkor olyan módszerek, amelyekkel jelentősen csökkenthető a felszíni defláció, amelynek mértéke a talaj növényborítottságától, a támadható felszín nagyságától és a talaj szerkezetétől függ. Az utóbbit negatívan befolyásolja a túl gyakori művelés, így még a legzsírosabb föld is könnyedén elporosodhat, érzékenyebbé válva a deflációra.
Az egyik ilyen metódus a no till vagy no tillage néven emlegetett, a szántás műveletét elhagyó, regeneratív művelés, amely kiforrott alternatívának számít. A gépesítést egyáltalán nem nélkülöző rendszer lényege, hogy a gazda a talaj túlzott bolygatása nélkül biztosítja az általa termesztett növények fejlődéséhez szükséges optimális környezetet.
Mivel a szélerózió első számú oka a talajfedettség hiánya, a leghatékonyabb védekezés az, ha minél több növény borítja a talajt. A talajfedettséget a tarló felülvetésével, őszi kultúrák telepítésével, illetve mulcsolásnak nevezett őszi-téli talajtakarással is meg lehet oldani.
A szélsebesség nagyságát és a deflációs terület hosszát a szélirányra merőleges cserje- és növénysorokkal, mezővédő erdősávokkal, az uralkodó szélirányhoz igazodó talajmunkákkal lehet hatékonyan csökkenteni, valamint azzal a kétszintű művelésnek is nevezett megoldással, hogy a szántóföldi és kertészeti ültetvények szoros szomszédságban váltják egymást. Arra azonban minden talajvédelmi szakember felhívja a figyelmet, hogy a talajszerkezet védelmében a veszélyeztetett területeken minimálisra kell csökkenteni a gépi talajművelést.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
