Norvégia mutat utat a zéró emissziós építőiparnak
Egy a környező erdő fölé emelkedő tornyú norvég fatemplom egyszerre művészettörténeti és építészeti csoda: a homályos templombelső faoszlopai rímelnek a kinti fenyvesre. A hagyományos tanyaházak évezredeken keresztül óvták a lakókat a hidegtől és a széltől, és az sem volt mindegy, hogy miből és hova építik őket: a gazdáiknak tisztában kellett lenniük a faanyag tulajdonságaival, de mindig számolniuk kellett a környezetükkel és annak változásaival is. A faanyag kellő ismerete nélkül sosem indultak volna meg a híres viking sárkányfejes hajók sem.
Az északi ember fabarlangja
Az, hogy az ember a tájba komponálja az épületeket, természetes: minden kultúra igyekezett kihasználni azt a tudást, amit az elődei felhalmoztak, és persze azokat az anyagokat is, amelyek rendelkezésére álltak. A rómaiak és a görögök kőből építkeztek, míg Riema Pietila finn építész szerint az északi embernek még a barlangja is fából épült, csak erre számíthatott, ha menedéket keresett.
A norvég épületkultúra egy része a vernakuláris építészet szép példája, és annak ellenére, hogy az országban, másokhoz hasonlóan, voltak különböző divathullámok, a tanyaház és a fatemplom szellemisége megmaradt, még akkor is, ha egyes anyagok változtak. Az irányzat időtlen idők óta ismert, sőt, a huszadik század közepén még divatba is jött, amikor Bernard Rudofsky író-építész építészek nélküli építészetnek nevezte, de most, a klímaváltozás és a fenntarthatósági törekvések miatt ismét reflektorfénybe került.
Sosincs messze a természet
A Design and Architecture Norway (DOGA) szerint Norvégiában sosincs messze a természet, ezért az épületeknek külső jegyeikben is illeszkedniük kell a környezetükhöz. Ez a hagyományos, fenntartható és rendelkezésre álló anyagválasztásokban is megmutatkozik: az országban a fa továbbra is kedvelt építőanyagnak számít, helyben hozzáférhető, és széles körben alkalmazzák is.
Az ország középső részén épült meg a világ legmagasabb fából készült toronyháza, a Mjøstårnet is, ami helyi alapanyagokból épült, és a kivitelező cég, a Moelven szerint a jövő városainak lakhatási problémáira is választ jelenthet. A 18 emeletes épülethez használt anyagok komoly külső erőhatásokat is kibírnak, a tesztek szerint pedig a faalapú építőanyagok ellenére a tűz sem jelent rá komolyabb veszélyt, ráadásul jóval kisebb emisszióval járt a felépítése, mint a hagyományos, acélt vagy betont használó épületeké. Az építéséhez használt laminált faanyag, a glulam ráadásul az egyetlen olyan ismert megújuló erőforrás, amivel hasonló méretű építkezéseket meg lehet valósítani.
Építkezés emisszió nélkül
Nem véletlen, hogy a fából készült toronyház koncepciója épp Norvégiában született meg: a kormány világelső akar lenni a területen, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt minél hamarabb elérje. A Mjøstårnet egyik legfőbb célja is az volt, hogy a kivitelező bemutathassa, hogy igenis lehetséges az ilyesmi, a Moelven vezetője pedig örül is neki, ha ehhez hasonló kezdeményezések történnek szerte a világban. Ami egyedülállónak tűnik Norvégia törekvésében, az az, hogy ha építkezésről van szó, hajlandó minden más szempontot a fenntarthatóság mögé sorolni – ezzel pedig még a fenntarthatóságot hagyományosan igen komolyan vevő többi északi ország közül is kitűnik.
Ryan Jorgensen, a norvég Saunders Architecture építésze szerint a norvég lélekhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a természet tisztelete: a környezettudatos döntések népszerűbbek, és a legtöbben áldozatokra is hajlandók, ha úgy csökkenthetik az ökológiai lábnyomukat. Ehhez illeszkedik az építőipar teljes kizöldítésének ambiciózus terve is: 2021 óta a norvég városokban zajló építkezéseken tilos fosszilis üzemanyaggal működő gépeket használni. Ezt természetesen azóta már élesben is tesztelték, az eredmények pedig biztatók: az építkezéseken a kevesebb kibocsátás mellett a zaj is kevesebb, ami a környezet zajszennyezését is csökkenti, illetve a munkabiztonságnak is jót tesz.
Ez még csak az első lépés, hiszen 2025-ben a biodízelt is kivezetik, 2030-tól pedig az építkezéseknek teljesen emissziómentesnek kell lenniük (legalábbis a városokban). Ehhez természetesen nem elegendő a Jorgensen által emlegetett zöld gondolkodásmód; az sem árt hozzá, hogy Norvégiában az elektromos áram 98 százaléka megújuló forrásból származik, a kormány pedig külön ösztönzi is: a közterületeken zajló építkezésekre kiírt közbeszerzéseket azoknak ítélik, akik nulla emissziós gépekkel dolgoznak.
Budapest, London és Laos is csatlakozik
Philip Mortensen, az Oslói Klímaügynökség vezető tanácsadója szerint Norvégia már az első ilyen projekttel megmutatta, hogy igenis lehetséges károsanyag-kibocsátás nélkül építkezni, igaz, a tesztüzemben még csak 99 százalékkal sikerült csökkenteni a kibocsátást a hagyományos munkagépekkel végzett munkához képest. Mark Preston Aragonés, a Bellona nevű nonprofit szervezet tanácsadója szerint annak ellenére, hogy Norvégia a megújulók terén kifejezetten jól áll, és ezért ott könnyebb közelíteni a zéró emissziós építkezésekhez, a világ többi részének sem lesz lehetetlen az átállás.
Mindeddig negyven város csatlakozott a Cities Climate Leadership Grouphoz, amelyben az egyes városok vezetése kötelezte magát arra, hogy amennyiben lehetséges, a helyi építkezésekhez zéró emissziós munkagépeket használjanak. Az aláíró városok névsorában Oslo mellett Budapest, Mexikóváros, Los Angeles vagy London vagy Lagos is megtalálható. A C40 jelenleg 96 tagot számlál, de folyamatosan új városokkal bővül.
Jorgensen szerint a munkagépek és munkamódszerek átalakítása mellett a fenntarthatósághoz elengedhetetlen a megfelelő anyaghasználat, ebben pedig számos kollégájához hasonlóan több teret engedne a fának és a fából készült laminált építőanyagoknak.
A cikk megjelenését a Norvég Királyság Nagykövetsége támogatta.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: