Messze áll a fenntarthatóságtól Neom, a szaúdi sivatagba álmodott gigantikus okosváros

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Már több mint hat éve annak, hogy Szaúd-Arábia koronahercege, Mohamed bin Szalmán bejelentette a Saudi Vision 2030 nevű fejlesztési stratégia részleteit. Az arab ország ezzel azt vállalta, hogy jelen évtized végére csökkenti az olajfüggőségét, és gazdaságát a szórakoztatóipar, a turizmus, az infrastruktúra-beruházások, valamint az olajon túli áruk exportjának felvirágoztatásával teszi sokszínűbbé, miközben az egészségügyet, az oktatást és a nők jogait is felzárkóztatja a 21. században elvárt szintre.

Az elsősorban megújuló energiaforrások kiépítésére, turisztikai projektekre és gigantikus okosváros-fejlesztésekre irányuló kezdeményezésre egy több mint 1000 milliárd dolláros büdzsét állítottak össze (ez az éves magyar nemzeti össztermék több mint hatszorosa), a nemzeti vagyonalap élére pedig kinevezték a külföldön csak MBS néven ismert koronaherceget, az uralkodó Szalmán király fiát. A fejlesztések elősegítésére létrehoztak egy nagyszabású gazdasági fórumot is, és a Future Investment Initiative (FII) 2017-es első konferenciája, amit a médiában csak „sivatagi Davos” néven emlegettek, nagy sikert aratott: az IMF, az amerikai kormány, a BlackRock vagy a SoftBank képviselői is részt vettek rajta, és összesen 50 milliárd dollárnyi üzlet köttetett a háromnapos rendezvény alatt.

A nemzetközi kapcsolatok tehát jól indultak, a változásra kész Szaúd-Arábia imázsát világszerte hirdette a gazdasági sajtó, de a második, 2018-as konferencia idejére máris halottnak látszott az ügy. Az év októberében ugyanis rejtélyes módon eltűnt az autokrata szaúdi hatalmat élesen bíráló disszidens újságíró, Dzsamál Hasogdzsi, akit utoljára Isztambulban, a szaúdi konzulátus épületében láttak élve. Mint később kiderült, csellel csalták be az újságírót az épületbe, ahol egy 15 fős társaság brutálisan kivégezte, majd eltüntette – az ENSZ és az amerikai hírszerzés szerint a szaúdi királyi család, közelebbről akár maga Mohamed bin Szalmán utasítására. A Hasogdzsi-gyilkosság miatt a legtöbb nagy nemzetközi szervezet és vállalat, többek között a Világbank, a JPMorgan Chase, a Google, a Ford, a BlackRock, a Viacom, az Uber, a CNN, a Bloomberg, a Fox és a New York Times is visszalépett az FII-n való részvételtől, és némelyikük azóta is tartózkodik attól, hogy Szaúd-Arábiával üzleteljen – igaz, többeket sikerült újra megszelídítenie az olajhatalomnak, és Joe Biden júliusi szaúdi látogatásával az amerikai bojkott is véget érhet.

Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója és Szon Maszajosi, a SoftBank Group vezérigazgatója között, a Future Investment Initiative 2017. október 24-i konferenciáján, Rijádban.Fotó: FAYEZ NURELDINE/AFP

A hangzatos bejelentések ellenére azonban Szaúd-Arábia egyelőre nagyon messze áll a zöld fordulattól: a Világbank szerint az ország költségvetésének 75 százalékát még mindig az olajexportból származó bevételek teszik ki, míg az állami olajcég, a világ legnagyobb szénlábnyomával rendelkező Aramco épp tavaly jelentette be, hogy 2027-ig egymillió hordóval növeli a napi kőolajkitermelési kapacitását.

Mindeközben a legnagyobb beruházás, a legutóbbi tervek szerint legalább 1000 milliárd dollárból épülő Neom okosvárosprojekt is csak papíron tűnik megvalósíthatónak.

Fenntartható megapolisz a sivatag közepén?

A 26 500 négyzetkilométeres, tehát Izrael vagy Kuvait teljes területénél is nagyobb régiót lefedő Neom az ország északnyugati csücskében, a Vörös-tenger 460 kilométeres partszakaszán terülne el, Tabúk tartományban. A város neve az ógörög „neo-” előtagból (jelentése: új) és az arab „mustaqbal” szó (jelentése: jövő) kezdőbetűjéből tevődik össze.

A komplex lakónegyedekkel, turisztikai és sportközpontokkal, energiatermelő és szórakoztatóipari egységekkel tűzdelt Neom-projektre a kezdetekben még 500 milliárd dolláros költségvetéssel számoltak, de ma már 1000 milliárdnál is nagyobb költségekről beszélnek.

A Trojena városrész egy részletének terveiForrás: Neom

„A Neom új életmódot és az utazás új élményét kínálja, a természettel összefonódva, a legfejlettebb technológiákkal. Az a célunk, hogy a világ legvonzóbb, ugyanakkor fenntartható úti célja legyünk” – mondta a Euronewsnak idén májusban Andrew McEvoy, a Neom turisztikai vezetője. A város 2030-ig ötmillió látogató fogadását tervezi, és bár az első szállodákat már 2024-ben megnyitnák, McEvoy szerint a fejlesztésnek soha nem lesz vége „a világ talán legambiciózusabb projektjénél”.

Neom városát három fő régióra osztották:

  • A kikötővárosként szolgáló, nyolcszögletű Oxagon hét kilométeren nyúlik el a Vörös-tenger partvonalán, és amellett, hogy a világ legnagyobb úszó struktúrájaként hirdetik, 100 százalékig tiszta energiával tartanák fenn. 2030-ra 90 ezer lakosra és 70 ezer munkahelyre számítanak – a városrészt a fenntarthatóságot szolgáló iparágak központjának szánják.
  • A Sarawat-hegységben, 1500 és 2600 méter közötti magasságban kap helyet a Trojena régió, amelynek 2026-ban tervezik a megnyitását. A sípályával, extrémsportolási lehetőségekkel, egészség- és wellnesslétesítményekkel, természetvédelmi területtel, űrkutató központtal és a hegyek közé ékelt, hajlított felületű szórakoztató és lakónegyeddel (The Vault) ellátott Trojena 1400 négyzetkilométeren terül el, és egyfajta digitális csomópontként képzelik el.
  • És ha lehet még ezt fokozni, a harmadik, The Line nevű régióban a világ legnagyobb épületeit tervezik felépíteni: két párhuzamos, 170 kilométer hosszan húzódó felhőkarcolót, közel 500 méteres maximum magassággal. Az autó- és szennyezésmentes, lakó- és szállóegységekből is álló monstrum vertikális farmoknak és egy szupergyors vonathálózattal is el lesz látva, és azt ígéri, hogy a mindennapi szükségletek elvégzéséhez minden egyes teendő 5 perces gyalogtávon belül elintézhető lesz. Az épületet szakaszosan tervezik felhúzni, a teljes építkezés 50 évig is eltarthat.
The Line, a gigahosszú felhőkarcoló-párosForrás: Neom

Jól hangzanak a tervek, de a valósághoz nincs sok közük

A Neom-projekt igazgatója, Nadhmi al-Nasr korábban azt nyilatkozta, hogy a legkisebb városrész, a részben a tengeren úszó Oxagon első ipari bérlőit 2022 elejére várják, de a BBC februári cikke szerint még csak a projekt tagjai jelentek meg a helyszínen. A lakónegyed mellett itt a zöld ipari központ jelentené a vonzerőt, és ehhez minden hívószót igénybe vesz a promóanyag: megújulóenergia-termelés, önvezető és kibocsátásmentes közlekedés, a tengervíz sótalanításával ívóvizet előállító üzemek, fenntartható élelmiszertermelés, valamint a legfejlettebb orvosi, digitális és űrtechnológiák gyártása és felhasználása.

Ez mind nagyon jól hangzik, de a projekt kritikusai szerint a a tervek nagyon messze állnak a valóságtól. Az önellátáshoz szükséges helyi élelmiszertermelés például elég távolinak tűnik egy olyan országban, amely az élelmiszerek 80 százalékát importálni kényszerül, miközben a fenntarthatóság is csak olcsó ígéretnek tűnik. Ahhoz, hogy 1,5 fok alatt tartható legyen a felmelegedés mértéke, 2030-ig évente 5 százalékkal kell csökkenteni a globális olajkitermelést – ehhez képest az energiaügyi miniszter, Abdulaziz bin Szalmán egy éve azt nyilatkozta, hogy Szaúd-Arábia tovább növeli a kitermelést, és „minden egyes szénhidrogén-molekulát ki kell pumpálni”.

Az Oxagon városrész terveForrás: Neom

A megújuló energia területén is van hová fejlődni: míg az ország vállalta, hogy 2030-ra a teljes energiatermelés legalább 50 százaléka megújuló forrásokból valósul meg, a legutóbbi, 2019-es adatok szerint ez az arány 0,1 százalék körül állt. Enélkül pedig a többi beruházás is halott ügy. Sótalanító üzemek például ma is működnek Szaúd-Arábiában, az ország ivóvízellátásának közel felét ezzel a megoldással fedezik – csakhogy a meglehetősen drága folyamatot jelenleg fosszilis tüzelőanyagok hajtják, a melléktermékeiként megjelenő mérgező anyagokat és sóiszapot pedig visszaengedik a tengerbe, a vízi élővilág kárára. Neom sótalanító üzemei zöldenergiával működnének, bár ezt a megoldást még egy projektnek sem sikerült gazdaságosan kivitelezni.

Húszezer őslakos kitelepítése és egy rejtélyes haláleset

A kiszemelt terület külső szemmel kietlennek is tűnhet, de valójában már élnek ott emberek, a nomád beduin Howeitat törzs tagjai. Bár a projekt munkahelyek és jólét teremtését ígéri az elmaradott régióban, a helyieknek egyelőre nem kedvezett a projekt. A Democracy for the Arab World Now nevű szervezet szerint a megapolisz építése érdekében két teljes várost kiürítettek, és a Howeitat törzs 20 ezer tagját távozásra kényszerítették lakóhelyükről, megfelelő kártérítés nélkül.

Trojena tava és látképe a tervekenForrás: Neom

Legalább egy embernek az életébe is került a beruházás. Abdulrahim al-Huwaiti 2020 áprilisában videókat tett közzé, amelyekben arról beszélt, hogy a szaúdi biztonsági erők megpróbálják kilakoltatni, aminek ő ellenáll, de fél, hogy megölik, és majd önvédelemre hivatkoznak. Napokkal később jelentették al-Huwaiti halálát, és lám, a biztonsági erők azt állították, hogy a férfi nyitott tüzet rájuk, miközben al-Huwaitinek az ismerősei szerint nem volt lőfegyvere.

Az esetre válaszul Mohamed bin Szalmán felfogadott egy amerikai PR- és lobbicéget – a Ruder Finn 1,7 millió dollárért szerződött le az agresszív kilakoltatásokat végrehajtó szaúdi projekttel. De a washingtoni szaúdi nagykövetség sem csinált nagy ügyet al-Huwaiti meggyilkolásából: Fahad Nazer szóvivő vitatta a törzs erőszakos kitelepítéséről szóló állításokat, és bár a férfi megölését elismerte, azt csak „kisebb incidensnek” minősítette.

Trojena hajlított komplexuma, a VaultForrás: Neom
Trojena tóparti részeForrás: Neom

Paródiából disztópia, egy kegyetlen főnökkel

A Line nevű, 170 kilométer hosszan elnyúló felhőkarcoló-páros a magyarokat Zalotay Elemér 4 kilométeres békásmegyeri szalagház-koncepciójára emlékeztetheti, de a nemzetközi építészetből az olasz Superstudio kollektíva 1960-as évekbeli ötletére hasonlít. Az egész világot behálózó Összefüggő Emlékmű (Il Monumento Continuo) azonban soha nem volt komoly terv, hanem épp a túlzott urbanizáció és a modern megaprojektek kritikájának szánták. A New York Times meg is kérdezte a Superstudio egyik utolsó élő tagját, hogy mit gondol a szaúdi Line-projektről, aki azt mondta: „Látni, ahogy megvalósítják a saját képzeleted disztópiáit, nem a legjobb dolog, amit kívánhat az ember.”

A saját bevallása szerint is sci-fi-rajongó szaúdi koronaherceg a városfejlesztési személyzet összeválogatásánál is ügyelt az értő munkaerőre: a kaliforniai író, Chris Hables Gray például azt a feladatot kapta, hogy elemezze a cyberpunk esztétikáját, és annak alapján javasoljon terveket, de hollywoodi rajzolókat és díszlettervezőket is alkalmaztak a projektben, többek között A galaxis őrzői- és A sötét lovag-szérián, vagy épp a Z világháború és a Legenda vagyok című posztapokaliptikus filmeken dolgozó szakembereket.

The Line, az öböl felőlForrás: Neom
A Line teljes hosszúságaForrás: Neom

Csakhogy a Neomba költözött, Disney-, Siemens- és Marriott-szintű cégektől elcsábított alkalmazottak nagy része nem sokáig húzza a projektben: hiába a szaúdi átlagfizetéshez képest 20-szor magasabb bérek, kevés dolgozó marad egy évnél tovább a helyszínen – írja a Bloomberg a július közepén megjelent hosszú Neom-cikkében. Ennek az elején a Hasogdzsi-ügy kirobbanása volt a fő oka, ma pedig már inkább az állandóan változó elvárások és a megvalósíthatatlan tervek, valamint az MBS közvetlen beosztottjaként szolgáló projektigazgató, Nadhmi al-Nasr által teremtett munkahelyi kultúra miatt távoznak az emberek.

Az igazgató a beszámolók szerint attól sem riad vissza, hogy fegyverrel hadonásszon, ha valami nem a tervek szerint halad, egy felvétel szerint rabszolgának nevezi az alkalmazottait, a pandémia alatt pedig kirúgással fenyegette azokat a külföldön ragadt dolgozókat, akik nem voltak hajlandók a korlátozások ellenére a helyszínre utazni. Valószínűleg több hasonló eset csak azért nem derült ki, mert a távozó dolgozókat kőkemény titoktartási szerződés aláírására kényszerítik.

Forrás: Neom

A dolgozói exodus mellett is mindig van valami, ami újabb kihívások elé állítja a projekt vezetőit. A most már Mirror Line-ként is ismert gigahosszú felhőkarcolók építésénél például figyelembe kell venni a területen átrepülő madarak vándorlási útvonalát, vagy éppen azt, hogy a hatalmas és állandó árnyékolás ellenére hogyan jut az élethez szükséges napfényhez a komplexum lakóközössége és vendégserege. Na és persze, hogy honnan lesz több millió ember, aki megengedheti majd magának a világ legfejlettebb luxusközpontjait, és hajlandó is a Szaúd-Arábia többi részétől digitális határral elválasztott exkluzív közösségbe költözni.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: