Még sosem olvadt úgy a grönlandi jégtakaró, mint ahogy most olvad, de ez még piskóta ahhoz képest, hogy hogyan fog olvadni az elkövetkezendő tízezer évben – és ha az antropogén, vagyis ember által okozott globális felmelegedés fokozódik, idővel akár hét méterrel is megnövekedhet a tengerszint. Ez már elég jelentős különbség, igaz, nem is holnap fog bekövetkezni – viszont ha a most következő 45 évben nem sikerül mérsékelni a karbonemissziót, a jégréteg helyrehozhatatlan károkat szenved.

Dennis Höning, a potsdami klímakutató intézet (Potsdam Institute for Climate Impact Research) kutatója szerint nem is arról van szó, hogy vajon sikerül-e tartani az előirányzott felmelegedési szintet: attól még nem történik hirtelen katasztrófa, ha a hőmérséklet emelkedése átlépi a kétfokos határt. Annál nagyobb a baj, ha nem sikerül mérsékelni a szén-dioxid-kibocsátást, az általa és társai által felállított modell szerint ugyanis ez vezethet majd egy olyan fordulópontig, ahonnan már nem lehet megóvni a jégtakarót.

A kutatók egy húszezer évre előretekintő szimuláció alapján úgy gondolják, hogy az első bűvös határ az ezer gigatonnás karbonemisszió lehet: ez vezet majd ahhoz a törésponthoz, amely után a jégtakaró déli része jóvátehetetlen károkat szenved. Ezt a határt a bolygón 45 éven belül elérhetjük: ha nem csökken a karbonemisszió, ennyi idő kell ahhoz, hogy összesen ennyi kibocsátást halmozzunk fel. A jégtakaró déli részének elolvadása hosszabb, tízezer éves távon 1,8 méteres tengerszint-emelkedéssel járna.

Waterworld

A következő töréspont a 2500 gigatonnás karbonkibocsátás, ennek már nem csak a déli rész esne áldozatul, hanem nagyjából az egész jégtakaró elolvadna. Ez már inkább hasonlítana a Kevin Costner-féle Waterworldhöz, ekkor ugyanis a tengerszint 6,9 méterrel emelkedne meg (Costnerék csak kicsit tévedtek, a filmben ugyanis bő 7 és fél kilométeres emelkedéssel számoltak, igaz, irdatlan bukás is volt a mozikban).

A mostani kalkuláció nem csak a hőmérséklet emelkedését, hanem a jég viselkedését is figyelembe veszi, a kutatók ezért számolnak inkább töréspontokkal, mint hőmérsékleti adatokkal: a károsodás már akkor is visszafordíthatatlan lenne, ha a töréspont után valahogy sikerülne megfékezni a felmelegedést. Höning szerint viszont a gyakorlatban, illetve a teendőkben nincs sok különbség a korábbi modellekhez képest, ha sikerülne betartani a Párizsi Egyezményben foglalt klímacélokat, nagy valószínűséggel sikerülne elkerülni a visszafordíthatatlan károsodást is. Alexander Robinson, a madridi Complutense Egyetem klímakutatója szerint viszont nem érdemes kockáztatni, minél hamarabb sikerül csökkenteni az emissziót, annál valószínűbb, hogy a jégtakaró nem tűnik el a Föld színéről.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: