Mégsem szuperpontos ősnaptár volt a Stonehenge
Akármekkora a homály a Stonehenge rendeltetése körül, egyvalami biztosnak látszik: az építők a napfordulókhoz tájolták a köveket, a régészeti leletek pedig arra utalnak, hogy ezek közül is a téli számított a fontosabb ünnepnek. A nyári napfordulónál a Nap a Heel Stone mögött kel fel, és az első sugarait a kőkör közepére veti, a télinél pedig a délnyugati oldalon felállított kövek között megy le. A két menhir felett eredetileg egy zárókő is helyet kapott, ez viszont valamikor az idők során leomlott.
A Stonehenge tájolása számos régészt és tudóst megihletett: Fred Hoyle brit csillagász szerint az építmény meglepő csillagászati ismeretekről tanúskodott, legutóbb pedig Timothy Darvill brit régész érvelt amellett, hogy az építők a korukat megelőzve egy olyan öröknaptárat hoztak létre, amelyben 365,25 napos években gondolkodtak. Ezt a 2022-es elméletet vizsgálta most meg egy friss kutatás, és sajnos úgy tűnik, hogy hiába lenyűgöző építmény a Stonehenge, öröknaptárnak, ráadásul a Julianus-naptárnak megfelelő kalendáriumnak nem igazán alkalmas.
A Julianus-naptárt Krisztus előtt 45-ben vezették be a rómaiak, bő kétezer évvel azután, hogy a Stonehenge megépült volna. Ez a naptár a korábbi egyiptomin alapult, és ugyanúgy 365,25 napos években gondolkodott (emiatt pedig szökőévekkel is számolt), mint amivel Darvill szerint a Stonehenge építői is számoltak. A régész elmélete szerint ez akár eredeti gondolat is lehetett a kőkorszaki építpk részéről, de nem zárta ki azt sem, hogy keleti (valószínűleg egyiptomi) hatások miatt építették fel úgy a kőnaptárat, ahogy. Ez már csak azért is furcsa, mert az egyiptomiak jóval később tértek rá arra a naptárra, amit Darvill emleget, mint ahogy a Stonehenge megépült volna.
Számmisztika és belemagyarázás
Juan Antonio Belmonte és Giulio Magli archeoasztronómusok szerint az ugyan vitathatatlan, hogy az építők a napfordulókhoz igazították a Stonehenge-et, de Darvill feltételezései légből kapottak, hibás csillagászati adatokon, számmisztikán és olyan analógiákon alapulnak, amelyeket a Julianus-naptár ismeretében ugyan könnyű megvonni, de valószínűleg semmi közük nincsen a valósághoz. Ha mégis naptár lett volna a Stonehenge, elég rosszul működhetett: a napfordulókon kívül viszonylag kevés megbízható információt lehet kihozni belőle.
Belmonte és Magli szerint az építményből nem lehet semmiféle következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy hány nap telhetett el a napfordulók között, Darvill pedig a numerológia csapdájába esik, amikor különös jelentőséget tulajdonít a kövek számának. A kutatók szerint Darvill csak belelátta a 12-es számot az építménybe, ami nem kap kiemelt szerepet sehol, ráadásul egyes köveket ki is hagyott a kalkulusból, hogy kijöjjön a számítása.
Annyi biztos, hogy a Stonehenge szent helynek számított, és az is, hogy az építői jelentős energiát fordítottak arra, hogy megépítsék, de Belmonte és Magli szerint csak ennyit tudunk kijelenteni: Darvill kalendáriuma csak annyira hiteles, mint azok az elképzelések, amelyek szerint az építményt a napfogyatkozások megjóslására vagy egy idegen civilizáció űrkikötőjeként használták.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
