A hangyák igazi kozmopoliták: Kiskunfélegyházától Vlagyivosztokon át minden kontinensen több mint 14 ezer különféle fajjal képviseltetik magukat. Kivéve az Antarktiszt, Grönlandot vagy Izlandot, bár az utóbbit már leigázták az invazív hangyafajok. Kutatók becslései szerint a Földön több mint 20 biliárd, vagyis 20 000 000 000 000 000 hangya él, de azonban mindeddig rejtély volt a tudósok számára, hogy egyedfejlődésük során hogyan hódították meg a földgolyót ezek az apró rovarok.

Az Evolution Letters folyóiratban március végén megjelent tanulmány szerint az elmúlt 60 millió évben a növények és a hangyák közösen fejlődtek, és amikor a virágos növények az erdőkön túlra merészkedtek, a hangyák követték őket, elindítva ezzel a több ezer ma élő hangyafaj evolúcióját.

A kutatáshoz a tudóscsoport fosszíliák, DNS-minták és modern fajok élőhely-preferenciáiból származó adatok kombinációját használták. Tisztában voltak azzal, hogy mind a hangyák, mind a virágos növények vagy zárvatermők mintegy 140 millió évvel ezelőtt alakultak ki, majd fokozatosan egyre több helyen terjedtek el. Matthew Nelsen, a Chicagói Field Múzeum kutatója és a tanulmány vezető szerzője kollégáival arra akart rámutatni, hogy mennyire összekapcsolódott a két élőlénycsoport evolúciós pályája.

Ehhez a kutatócsoport 1400 modern hangyafaj élőhelyének mikroklímáját hasonlította össze, majd ezt az információt DNS-mintákon és gyantában megőrzött fosszíliák alapján a hangyák családfája fejlődésének idővonalával vetették össze. Ezeket az adatokat később a virágos növényeknél is megvizsgálták, és kiderült, hogy 60 millió évvel ezelőtt a hangyák jobbára erdőkben éltek, és a föld alatt építettek hangyabolyokat. Ekkoriban történt, hogy a növények egy része a levelei apró lyukain keresztül több vizet kezdett el kipárologtatni, és sokkal nedvesebbé, gyakorlatilag esőerdővé változtatták a környezetet. A hangyák ebben a nedves közegben kezdték el a talajból a fák lombjaira áttenni a székhelyüket.

Emellett bizonyos virágzó növények elkezdtek kitelepülni az erdőkből, és Nelsen szerint bizonyos hangyafajok követték őket – természetesen azért, mert élelmet biztosítottak nekik. Méghozzá úgy, hogy a magjaikra húsos nyúlványokat, például elaioszómákat növesztettek. Igazi win-win szituáció: amikor a hangyák elviszik a magokat, hogy megszerezzék az elaioszómát, öntudatlanul segítenek a növénynek terjeszteni a magjait.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: