Régen a vallás töltötte fel tartalommal, mára a diéta- és egészségipar prédája lett a böjt. De mit mondana erre Szent Ágoston?
Hír:
Kommentár:
„Van a »napnak" más nyomorúsága is, bár beérné vele. Testünk naponkint kimerül, s naponkint újítjuk étellel, itallal, míg majd ételt is, gyomrot is megszüntetsz s csudálatos teljességbe fojtasz bele minden megfogyatkozást s rothatag mivoltunkat örök rothadatlanságba öltözteted.
Most kellemes nekem testem e sürgetése. Küszködöm ellene, hogy rabul ne ejtsen. Böjtökkel háborúskodom ellene mindennap; gyakran »vetem szolgálat alá testemet« (1Kor 9,27), de nyűgösködését mégis csak élvezet szüntetheti. Az éhség és szomjúság ugyanis a test fájdalmas nyűge, égetnek és láz módjára elhervasztanának, ha a gyógyító szer: az eledel nem segítene. S mivel az eledel megvan, mert jóságos bőkezűséged révén föld, víz és levegő a mi gyarlóságunk szolgái, élvezetnek hívják azt, ami tulajdonképpen szorongatásunk.
Arra oktattál, Uram, hogy úgy fogjak az evéshez, mintha orvosságot akarnék bevenni. Míg azonban a nyűgös kívánkozás állapotából átérek a kielégítő jóllakásig, átmenés közben leselkedik rám kelepcéjével az érzékiség. Maga ez az átmenés élvezet, s oda, ahova el kell jutnunk, nem lehet más úton átérni, csak ezen.
Jóllehet az evés-ivásnak csak egy oka van: a test megtartása, alattomos csatlós: az élvezet jár nyomában, sőt igen gyakran elibe törekszik, hogy az ő kedvéért történjék az, ami szóm vagy szándékom szerint testem megüdítése okából történik. Mértékük sem egyforma; mert ami elég volna a test fölerősítésére, az kevés az élvezetnek, s akárhányszor nehéz megmondani, a test szükségletére való tekintetből akarunk-e tovább enni, vagy inkább az élvezet kívánkozása csapott be bennünket s immár annak szolgálunk.”
Szent Ágoston vallomásai, Budapest, Szent István Társulat, 1995, fordította: Vass József.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
