Amikor először olvastam Samuel Beckett darabját, a Godot-ra várvát, végig azt hittem, hogy egyszer majd történik benne valami. Amikor jó néhány évvel később színházban is megnéztem, abban bíztam, hogy élőben aztán már csak történik benne valami. Történt is: a színészek folyamatosan dohányoztak, én viszont nem dohányozhattam, ezen kívül pont ugyanúgy mentem haza a színházból, mint amikor némileg értetlenül letettem az Európa Diákkönyvtár kötetét. Évekkel később újra elővettem valamilyen más projekt miatt: na, most már elég öreg vagyok, biztosan értem, de ismét arra jutottam, hogy hát ez nem rossz, de nem nekem találták ki.

Mit csinál ilyenkor az ember? Természetesen megnézi a darab folytatását, amit nem Beckett írt, még csak nem is egészen ifjabb Sebő Ferenc rendező, hanem egy mesterséges intelligencia. Így kötöttem ki a Menekülés Godot elől című darab előadásán, amit a nyílt forráskódú GPT-2-n alapuló SAMU (Semi-Automatic Memory Unit) kezdett írni 2019-ben, aztán néhány előadás és némi ráncfelvarrás után akkor bukkant újra elő, amikor már javában dübörgött a ChatGPT. Az előadást a kis belvárosi színházban, az RS9-ben tartották a Rumbach Sebestyén utcában, és bár ez az előadótér szűkössége miatt nem mond nagyon sokat, teltházas volt, nagyjából negyvenen lehettek.

SAMU

SAMU itt emberi formát öltött: hórihorgas, a diszkókorszak legrosszabb időszakát megidéző csillámló egyberuhában pompázó színész, Marton Dániel alakította. Ő volt a darab legfontosabb és legkevésbé fontos szereplője is, mert hát tulajdonképpen ő maga írta, máskülönben meg nem is létezik, mivel hogy mesterséges intelligencia, illetve annak a szinkronhangja. Ahogy Sebő Ferenc (ahogy magára hivatkozik közvetlenül: Feri) a darab elején elmondta, a mesterséges intelligenciával íratott darab ötlete akkor pattant ki a fejéből, amikor összeveszett egy kollégájával-barátjával, és a fejéhez vágta, hogy „bazmeg, egy robottal is szívesebben dolgoznék együtt, mint veled”.

A barát megsértődött, viszont cserébe jött SAMU. Sebő akkor még úgy gondolta, hogy valami nagyon eredeti dolgot talált ki, a darab végére viszont kiderült, hogy a csehek már megcsinálták, csak legalább már nem játsszák az előadást, így SAMU-t még mindig lehet azzal vigasztalni, hogy valami egészen egyedi dolgot csináltak. De ne szaladjunk ennyire előre: nézzük, hogy mi történt a darab eleje és vége között. Beletört SAMU bicskája Beckettbe, vagy nem?

Vladimir és Estragon

Az alapsztori biztos ismerős: Vladimir és Estragon, aki utóbbiról Adrian Mole úgy gondolta, hogy valamilyen fogamzásgátló szerre hasonlít a neve, Godot-ra várnak, akiről ugye azt sem lehet tudni, hogy kicsoda, és azt sem, hogy miért várnak rá. Samuel Beckett ír író, költő és drámaíró 1948-ban írta a darabot, ami először franciául, majd angolul is megjelent, és persze mindent bele lehet magyarázni, ami csak elképzelhető, az viszont biztos, hogy a háborúnak is van hozzá köze.

Vladimir és Estragon csavargók, ráadásul férfiak: ezt Beckett külön kikötötte az örököseinek, ennek ellenére ezúttal nők alakították őket, az előbbit Hódi Virág Noémi, az utóbbit Balogh Veronika. Sok sikert az örökösöknek: bár a szereposztásért valószínűleg nem a mesterséges intelligencia a felelős, mégis ő a szerző, szóval ha valakinek fáj, hogy így alakult a darab, SAMU-nál illik reklamálni. Hagyjuk is a nemeket és Beckett örökségét: a Menekülés Godot elől csak a szereplőkben, a történet egyes részeiben, Beckettben és az abszurdban passzol az eredetihez, hiszen teljesen másról szól, a szándék szerint a történet folytatása. Aki már látta a Terminator első és második részét is, az tudja, hogyan viszonyulhat a folytatás az eredetihez, és aki ugyanezt végigcsinálta a Szellemirtókkal, pláne az Addams Familyvel, az meg pláne tudja.

Csavardi SAMU

Fatalistaként ültem be a darabra: bár az eredetit nem igazán szerettem, meg voltam róla győződve, hogy innen csak lefelé vezethet az út – lehet, hogy szórakoztató lesz, de abszurd biztosan nem. Félig igazam lett, de csak félig: a mesterséges intelligencia olyan csavarokat rakott a történetbe, amiért egy tisztességes szerzőt minimum deresre kellene vonni. Ez viszont szórakoztatónak is bizonyult, mert ifjabb Sebő nem zsákmányolta ki SAMU-t, hanem szereplőként megjelenítette, hogy milyen csatákat vívott a mesterséges intelligenciával, amelyeknek az eredményét is látni lehetett a színészek tolmácsolásában – Vladimir és Estragon mellett Pozzo (Tóth Szilvia Lilla) és Lucky (Horváth Fruzsina). Első ránézésre ez volt a darab legszórakoztatóbb része, de a Godot folytatása vagy átgondolása csak később vált érdekessé.

A sztori szerint Godot-ra most nem várni kell, hanem menekülni előle, vagy hát valahol ez is egy várás. A mesterséges intelligencia először vonakodott megírni a darab folytatását, aztán folyamatosan leágazásokat teremtett, amiből kitűnt, hogy inkább szabadulna a feladattól – cselekményesebb történetre vágyott, majd személyeskedni kezdett, esetleg végtelen ciklusba keveredett. A váltások elég meglepőre sikeredtek, és az esetek többségében mindenestül a GPT-2-nek vagy 2020-ban bemutatott utódjának, a GPT-3-nak köszönhetők: ahogy Sebő a Qubit kérdésére elmondta, az igazán elvetemült részekért a mesterséges intelligencia a felelős, míg máshol egy kicsit javítottak a ragozáson vagy csiszoltak a fordításon, illetve voltak olyan esetek, ahol a mesterséges intelligencia válaszából elindulva a színészek improvizáltak, de az ötletgazda itt is a GPT volt. A mesterséges intelligencia találta ki azokat a buktatókat is, amiket Sebő bele is rakott a darabba: nem akart dialógusokat írni, majd közölte a rendezővel, hogy valójában neki kellene megírnia a forgatókönyvet is, illetve jobb lenne, ha meghalna, mert elszomorítja az embereket. SAMU-nak egy-két gyerekkori dialógusát is meghagyták: ezekben a ragozások sem nagyon stimmeltek, de egyébként is annyira dadaistára sikerültek, hogy még az eleve némileg szürreális darabból is kilógtak.

A másolat másolatának másolata

Akadt, amikor vicces volt a darab, és akadt, amikor fárasztó: egy-két jelenet némileg hosszúra nyúlt, és az is kérdéses volt, hogy miről tehet az ember, és miről a mesterséges intelligencia. Erről aztán kiderült, hogy az ötletgazda mindig az utóbbi, azt viszont, hogy merre és meddig viszik el az ötleteket, már a rendező és a színészek határozták meg. A helyzet a GPT-3 megjelenésével még inkább a gép irányába billentette a mérleg nyelvét, ez a korai verziókkal ellentétben már olyan jól dolgozott, hogy alig hagyott másnak munkát. Amikor Lucky parancsra az iróniáról és a többrétegű iróniáról tartott előadást, az direkt bullshitnek tűnt; amikor a színészek több variációt is előadtak ugyanarra a témára, talán túlságosan is kimerítették SAMU alapötletét, de ragaszkodtak hozzá. A metairónián túlmenően is annyira meta lett a darab, hogy az már-már kínossá vált: címe, a Menekülés Godot elől egyfelől persze magára az eredeti darabra utal vissza, de egyes jelenetek, illetve ezek megtárgyalása még erre is rátesznek egy-két lapáttal, a végén pedig ott tart a néző, hogy az ironikusan pellengérre állított mesterséges intelligencia ironikus (?) magyarázkodását hallgatja egy ironikus jelenet ironikus értelmezéséről. A másolat másolatának másolata – a Fight Clubban tök jól működött, de azóta eljárt felette az idő.

Majdnem az első

A mesterséges intelligencia felett viszont nem járt el az idő, sőt, úgy tűnik, hogy épp most veszi el Beckett munkáját. Abszurdért nem kell a szomszédba menni, ha az ember akár a mai fejlett chatbotokból próbálja kicsiholni a hülye párbeszédeket, de itt azért mégis történt valami: ahogy Feri és Samu megbeszélték a színpadon, majdnem a GPT-3 volt az első mesterséges intelligencia, ami színdarabot írt. Sajnos csak majdnem, mert másoknak, például a cseheknek ez már korábban eszükbe jutott: Karel Čapek darabjából, az R. U. R.-ből írattak vele egyet, és 2021-ben be is mutattták, de nincsen semmi veszve: jelenleg úgy tűnik, hogy a Menekülés Godot elől az egyetlen olyan darab, amit SAMU írt. Első szövegnek nem rossz, második meg, ahogyan Sebő mondta, valószínűleg nem lesz, legalábbis náluk.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás