A brit és a magyar kormány bevándorlóellenes retorikájának közös eleme: a szorongás
Közös elem Nagy-Britannia és Magyarország hivatalos politikájában, hogy mindkét ország jobboldali populista kormánya ellenzi a menekültek befogadását. Ez annak ellenére is így van, hogy a migrációs helyzet nagyon különbözik a két országban: míg Magyarország a menekültek számára főként tranzitország, az Egyesült Királyság célország.
De hogyan alakult ki ez a menekültellenesség, ami Európa több országában is egyre inkább teret nyer? Az okokat egyre több tudományos igényű kutatás elemzi; itt vannak a legfontosabb megállapítások.
Ahogy fogy a lakosság, úgy növekszik a menekültellenesség
A menekültellenesség erősödése a nyugati országok lakosságának csökkenése miatt következett be – írja Gregor Fitzi, Jürgen Mackert és Bryan S. Turner 2018-as, A populizmus és a demokrácia krízise című könyvében. A fejlett országok fogyó és öregedő lakossága nemcsak gazdasági nyomást gyakorol a csökkenő számú munkaerőre és a nyugdíjrendszerre, hanem a populista propaganda kedvenc mumusát, a nemzethalált is előrevetíti. Miközben a népességfogyás egyik megoldása a bevándorlók számának növelése lenne, ez azzal is jár, hogy a betelepedők más kultúrákat, vallásokat és szokásokat is magukkal hoznak. Emiatt a helyiek nemcsak a nemzeti kultúra felhígulásától tartanak, hanem attól is, hogy a bevándorlók elveszik majd a munkájukat. A jobboldali populisták erre a kulturális és gazdasági szorongásra építik a menekültpolitikájukat - derül ki egy 2021-es empirikus kutatásból. Minél messzebbről és minél távolabbi kultúrákból érkeznek a menekültek, annál hatékonyabban keltik ellenük a populista kormányok a félelmet. A bevándorlók többsége ráadásul szegény országokból érkezik, emiatt segélyre és plusz oktatásra is szorul, az alacsonyabban képzett hazai munkaerő pedig a konkurenciát látja benne – áll a kutatás eredményeit bemutató tanulmányban.
A menekültek sokba kerülnek a választópolgároknak, az állami költségvetést megterhelik, a munkaerőpiacon pedig növelik a versenyt – érvelnek a populista politikusok, de a kutatások ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Egy 2016-os, 22 OECD-országban elvégzett kutatás, ami a migráció gazdasági hatásait vizsgálta, arra az eredményre jutott, hogy a bevándorlók számának növekedése rövid és hosszú távon is növeli az egy dolgozóra jutó GDP-t, ráadásul a bevándorlók közötti válogatás nem eredményez nagyobb gazdasági növekedést. Magyarán hiába a populista retorika, a bevándorlók számának növekedése nem helyezi nyomás alá az egyes országok gazdaságait.
Míg a magyar kormány kerítést épít, a brit kormány hézagos jogi megoldással próbálkozik, hogy kívül tartsa a menekülteket
Annak ellenére, hogy az ukrán menekülteket kivéve már régóta alacsony számban érkeznek a menekültek Magyarországra, ráadásul többségük csak átutazik az országon, a politikai propaganda mégis úgy állítja be őket, mint akik veszélyeztetik a magyar gazdaságot és kultúrát. Ez aztán hat is: egyes kutatások szerint minden negyedik választó továbbra is fél attól, hogy egyre több bevándorló érkezik az országba.
A Fidesz menekültpolitikájának hangnemét a 2015-ös menekültválság idején alapozta meg. Orbán Viktor nyilatkozata, amit a 2015-ben, a Charlie Hebdo párizsi szerkesztősége elleni terrortámadás után adott, jól mutatja, miként építi a magyar miniszterelnök menekültellenes kommunikációját a kulturális és gazdasági szorongásra. „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont” – mondta Orbán, aki úgy igyekezett feltüntetni a helyzetet, mintha a menekültek csupán gazdasági okokból érkeznének Európába, hogy aztán elvegyék az itteniek munkáját. Nyilatkozatát azzal zárta, hogy a magyar kormány nem akar olyan kisebbségeket az országban látni, akik sokan vannak, és a kultúrájuk is más, mint a magyaroké.
Merőben másképp kezelte a magyar kormány az ukrajnai háború után kialakult menekülthelyzetet: amikor a menekültek fehérek, a miénkhez hasonló a kultúrájuk, sőt sok esetben magyarok, Orbán a védelmező atya képében jelenik meg, aki gondoskodik a bajba jutottakról. Ez épp az ellenkezője annak, amit 2015-ben mutatott, hiszen akkori menekültellenes kommunikációjával kihalófélben lévő fajként jelenítette meg a magyarságot, akiknek életét a délről érkező szír és afgán menekültek veszélyeztetik. Az ukrán menekültek pozitív bemutatásának eredménye az lett, hogy a közel 30 000 benyújtott menedékkérelem körül minimális mértékű hisztéria alakult ki.
Hagyományosan nyitott ország, de a gumicsónak már a Királyi Haditengerészetnek is sok
Ehhez képest a britek, köszönhetően gyarmati múltjuknak, hagyományosan nyitottak a bevándorlók felé: az országban rengeteg kultúra, etnikum és vallás találkozik, így nem csoda, hogy a lakosság többsége pozitívan vélekedik a bevándorlókról. Ennek ellenére a két nagy párt, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt szavazói nagyon különböző módon vélekednek a bevándorlásról. Míg a munkáspárti szavazók csupán 20 százaléka gondolja, hogy szigorúbb bevándorlás politikára lenne szükség, a Konzervatív Párt szavazótáborának 40 százaléka szigorítana. Ennek eredménye, hogy az utóbbi években a Konzervatív Párt vezette kormány (amelynek miniszterelnöke, egyben a párt vezetője, Rishi Sunak ironikus módon maga is bevándorlók gyermeke) egyre szigorúbb intézkedéseket hoz a menekültek megfékezésére. A legfrissebb, az illegális migráció megállítását célzó törvényjavaslat szerint annak, aki illegális úton érkezik az országba, automatikusan elutasítják a menedékkérelmét.
A probléma ezzel az, hogy sok menekült a legális lehetőségek hiányában gumicsónakokon a La Manche-csatornán gumicsónakon áthajózva vagy kamionokban bújva jut be a szigetországba. A törvényjavaslatot sokan kritizálták, mivel nincsenek megfelelő létesítmények az emberek őrizetbe vételére, és nem világos, hova toloncolnák vissza a menekülteket, hiszen a veszélyesnek nyilvánított országokba nem lehet őket visszaküldeni. Ráadásul a tranzitországokkal sincs egyezség, és harmadik biztonságos országba küldésük is jogi akadályokba ütközik. A mostani törvényjavaslatba bele is írták, hogy az nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének, ez pedig jól mutatja, hogy igazából nem a menekülthelyzet megoldása a cél, hanem a Konzervatív Párt szavazóinak megnyugtatása.
„Azok a menekültek, akik illegális módon lépnek be az országba, kihasználják a brit adófizetőket” – mondta Sunak a törvényjavaslat vitájában a parlamenthez intézett beszédében. A brit miniszterelnök szerint ezek a menekültek nem veszélyes országokból érkeznek, vagy már átutaztak biztonságos országokon, míg az Ukrajnából érkezők „igazi” menekülteknek számítanak, akik közvetlenül érkeztek veszélyes helyről. Ez persze ebben a formában nem igaz, hiszen a gumicsónakokon érkező menekültek is sokszor veszélyes országokból érkeznek, még akkor is, ha közben átutaztak biztonságos országokon.
Bár a kulturális különbségekre építő kommunikáció a briteknél is megjelenik, a Konzervatív Párt és a kormány képviselői még mindig óvatosabban nyilatkoznak, mint a magyar politikusok. Orbán Viktor 2015-ös nyilatkozatához hasonlóan, a brit retorika is épít a gazdasági helyzet miatti aggodalmakra, azt állítva, hogy az illegális menekültek kihasználják a szociális intézményeket, pénzt vesznek el az adófizetőktől, és elvonják az erőforrásokat az olyan menekültek, például az ukránok elől, akik ténylegesen menedékre szorulnak. Ez a menekültellenes retorika már csak azért is aggasztó, mert a klímaváltozás, az éhínségek és a háborúk miatt a helyzet tovább súlyosbodhat.
A szerző a University College London történelem, politika és közgazdaságtan szakán végzett.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: