Parazita pusztítja tengeri sünöket a Vörös-tengerben
A covid-járvány kitöréséhez hasonlította a vörös-tengeri tengerisünök között pusztító kórságot Omri Bronstein, a Tel Aviv-i Egyetem zoológusa: szerinte jelenleg senki sem érti, hogy pontosan mi történik a tenger mélyén, de az biztos, hogy nagy a baj. A tengerisünöket egy parazita pusztítja, ami két nap alatt képes végezni a Vörös-tengerben őshonos Diadema setosum példányaival, de a többi tengeri sün sem érezheti magát biztonságban. Az élősködő mindössze két hét alatt a helyi populáció nagy részével végzett, Bronstein szerint pedig ha nem hoznak létre sürgősen egy elkülönített tenyészpopulációt, a Vörös-tengerből végképp eltűnhet a Diadema setosum.
A fertőzés nemcsak Izraelt érinti: Egyiptomból, Szaúd-Arábiából, Jordániából is tömeges kihalási eseményről számoltak be, de a kórokozó a török és görög tengeri sünök között is pusztít. Ez azért is nagy baj, mert a tengeri sünök a korallzátonyok természetes „kertészei”: algával táplálkoznak, ezzel pedig segítik a korallok növekedését, amelyek egyébként nem jutnának elegendő napfényhez.
Bronstein szerint az őshonos tengerisün-populációnak már harangoztak, ha pedig meg akarják menteni az állatokat, ezzel együtt pedig a korallokat is, minél hamarabb lépéseket kell tenni a megóvásukért, hogy később vissza lehessen őket telepíteni az élőhelyükre. Ehhez a még egészséges populációból kell példányokat kimenteni, de ezzel is sietni kell, mert a parazita gyorsan terjed.
Versenyfutás az idővel
A kutatók először valamilyen mérgezésre gyanakodtak: azt hitték, hogy az Eilat-öböl környékén lévő hotelek vagy gyárak miatt pusztulnak a tengeri sünök, de amikor megkapták a török és görög populáció hanyatlásáról szóló híreket, rájöttek, hogy nem lokális problémáról van szó. Míg egyes tengeri sünök vázát kimossa a víz, más példányokat még akkor elfogyasztják a halak, amikor már elkapták a betegséget, de még életben vannak, ezzel pedig a fertőzés is gyorsabban terjed.
A fertőzést először a Földközi-tengerben észlelték, ahol ez a fajta tengeri sün invazív fajnak számít, és ahova a Szuezi-csatornán keresztül juthattak el az állatok. A parazita ezután visszafertőzta az őshonos populációt is. Bronstein szerint a tengeri sünök pusztulása automatikusan maga után vonja a korallok kihalását is, ami azért is különösen nagy probléma, mert a Vörös-tengerben élő korallok ellenállóbbak a globális felmelegedéssel szemben, mint például az Ausztráliában élők.
Akármi is okozza a megbetegedéseket, gyorsan terjed: a kutató szerint az egyetem laborjában tartott példányokat is megfertőzte, ide valószínűleg a vízzel jutott be a kórokozó. Maoz Fine korallszakértő szerint ugyan elképzelhető, hogy a melegedő tengerek miatt is berobbanhatott a fertőzés, de sem ő, sem Bronstein nem tudtak erről biztosat mondani – annyi mindenesetre kiderült, hogy a tömeges kihalásra nem nyáron került sor.
Ian Hewson tengerbiológus szerint ugyan egyelőre nem világos, hogy pontosan mi fertőzte meg az állatokat, de a múltban már volt hasonlóra példa: a nyolcvanas években a Karib-tengerben honos tengeri sünöket tizedelte meg egy járvány, ami az ottani korallzátonyok gyors pusztulásához vezetett. Ha ugyanarról a kórokozóról van szó, Hewson szerint érdemes lenne azt is kivizsgálni, hogy miért jelenhetett meg a parazita két egymástól igen távol eső helyszínen. Fine szerint a tengeri sünöknél természetesen is megfigyelhető némi ingadozás a populációban, a mostani járvány viszont azért különösen veszélyes, mert mire az esetlegesen visszatelepített állatok képesek lennének ismét elegendő algát fogyasztani, a koralloknak már mindegy lesz: mindenképpen több éven keresztül tartó folyamatról van szó, ennyi időt viszont a korall már nem bírna ki.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: