A Magyarországon is honos törpedenevérek a Föld mágneses tere alapján vándorolnak száz kilométereket
A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén is rendszeresen megfigyelhető szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) azon Európában is honos denevérfajok egyike, amely több száz kilométeres távolságokat is képes berepülni. Hogy az éjjeli életmódjuk miatt miként is tájékozódnak ezek az állatok hosszútávú, sok száz kilométert átszelő vándorlásaik alatt, eddig nem igazán lehetett pontosan tudni.
Ezért számít hiánypótlónak az a New Scientist által ismertetett kutatás, amelyet William Schneider, az angliai Bangor Egyetem kutatója és munkatársai folytattak a lettországi Pape madártani állomáson befogott 65 szoprán törpedenevér segítségével. Eredményeiket a napokban preprint tanulmány formájában publikáltak.
A kutatók közvetlenül napnyugta előtt egy Helmholtz-tekerccsel, azaz egy mágneses mezőt generáló eszközzel manipulálták a denevérek két csoportját. Az egyiknél a mágneses polaritás vízszintesen, az óramutató járásával megegyező irányban 120 fokkal változott, a másiknál ugyanígy jártak, de a függőleges dőlésszöget teljesen megfordítva azt az érzetet keltették, mintha az állatok a Föld déli féltekéjén tartózkodnának. A harmadik, kontrollcsoporttal nem végeztek semmiféle manipulációt.
Az éjszaka beálltával a kutatók kiengedték a denevéreket, figyelve és dokumentálva, hogy az állatok milyen irányba repülnek. A kontrollcsoport egyedei, vélhetően a közelgő vihar miatt, északra és délre indultak, míg a csak vízszintes eltolódással manipulált példányok kizárólag észak felé vették az irányt, ami a kutatók szerint egyértelműan azt jelezte, hogy képesek érzékelni a mágneses mezőt. A vízszintes és függőleges eltolódásnak egyaránt kitett törpedenevérek viszont a szélrózsa valamennyi irányában kezdtek el repülni, ami pedig azt bizonyítja, hogy érzékenyek a mágneses mező függőleges dőlésére is, valamint arra utal, hogy a manipuláció borzasztóan össze is zavarta őket.
A kutatók szerint ezek a képességek lehetővé teszik a denevéreknek, hogy ne csak magabiztosan kövessék a vándorlási útvonalaikat, hanem azt is, hogy biológiai iránytűjüket a Föld folyamatosan változó mágneses teréhez igazítsák. Bár a mágneses érzékelés háttérmechanizmusai még java részt feltáratlanok, a most publikált eredmények szerint a fény speciális érzékszervi észlelése mellett a mágneses polaritásváltozások detektálásához szükséges lehet valamilyen formában a magnetit nevű ásvány biológiai alkalmazására is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: