Alaszkából Ausztráliába, az Északi-sarkról a Délire: az állatvilág maratonistái nem ismernek lehetetlent
Egy mindössze öt hónapos kis goda (Limosa lapponica) tartja a pihenés nélkül megtett leghosszabb távolság Guinness-világrekordját a vándormadarak körében. Bár a lendületes fiatal madár erről mit sem tud, még a maratoni távokat repülő fajtársai köréből is kiemelkedik teljesítményével, ugyanis a nem túl fantáziadúsan a 234684 műholdas azonosítószámmal ellátott vándor múlt ősszel 13 560 kilométert repült Alaszkától Tasmania szigetéig. A műholdas adatok szerint a madár október 13-án rajtolt el a földgolyó északi feléről, majd 11 nap és 1 óra folyamatos repülés után szerencsésen landolt az Ansons-öbölben.
Ezt az elképesztő teljesítményt eddig mindössze egyetlen fajtársa tudta megközelíteni: 4BBRW 2021-ben 13 ezer kilométert, 2020-ban 12 ezer kilométert tett meg egyhuzamban. De nem csupán a kis godák számítanak maratonrepülőknek, az aprócska, 100 gramm testtömegű sarki csér emberi léptékkel nézve szintén hihetetlen távokat tesz meg: az Arktisz környéki területekről minden évben az Antarktiszig repül, ráadásul cikkcakkban, majd vissza. Életük mintegy 30 éve alatt összesen 2,5 millió kilométert repülnek – ez azt jelenti, hogy legalább hatszor megtehetnék a több mint 384 ezer kilométeres Föld-Hold utat.
A vándormadarak világnapja alkalmából összeszedtünk néhány lenyűgöző teljesítményt a madarak világából, és összevetettük vándorlásaikat az állatvilág más nyughatatlan természetű fajainak teljesítményével.
Lepkék, sáskák és törpedenevérek is a legmesszebbre repülők között
A vándormadarak fantasztikus repüléseit a műholdas nyomkövetés hihetetlen fejlődésének köszönhetjük – az aprócska sarki csérről azért tudhatjuk, mennyit utazik pontosan, mert a British Antarctic Survey-nek sikerült másfél gramm súlyú jeladót kifejlesztenie.
Az ezüstérmes szürke vészmadár (puffinus griseus) nem sokkal marad el a csúcstartó mögött. A viharmadárfélék családjában tartozó faj egyedei a nyári szezon idején Új-Zélandon költenek, majd a tél beköszöntével élelem után kutatva elindulnak a Csendes-óceán északi részei felé. Miközben naponta akár 1600 kilométert is megtesznek, élelem után kutatva 67 méter mélyre is képesek a víz alá merülni, szárnyaikkal hajtva magukat.
Nem csupán a madarak között találunk maratoni repülőket: a vándor acsa szitakötőfaj, a sivatagi vándorsáska, a pompás királylepke és a durvavitorlájú törpedenevér (Pipistrellus nathusii) is több ezer kilométert képes megtenni viszonylag rövid idő alatt. Egy 2022-as tanulmány szerint az aprócska, mindössze 9 grammos és alig 5 centiméteres denevérfaj nősténye a Moszkvához közeli Borok falu határában fekvő természetvédelmi területtől a légvonalban 2486 kilométerre található franciaországi Lully településig repült.
A legmesszebbre úszók egyben a legnagyobbak
Azt eddig is tudtuk, hogy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) a világ egyik legnagyobb emlőse, viszont időközben az is kiderült róla, hogy a leghosszabb távokat úszó állatok egyik koronázatlan királya. A 36 ezer kilogrammos, 18 méteresre is megnövő állat nyarait hideg, táplálékban gazdag vizekben tölti, a tél beköszöntével azonban melegebb vizekre úszik, hogy felnevelje borjait és elkerülje a gyilkosbálnákat. Észak-Amerika, Grönland vagy az Antarktisz partjaitól ilyenkor a trópusi vizek felé veszi az irányt, és ez a vándorlás egy irányba 8000 kilométeres utat is jelenthet. Bár a hosszúszárnyú bálnák lassan úsznak, közben egyáltalán nem állnak meg, és a vándorlás alatt egyáltalán nem vesznek magukhoz táplálékot, hanem a tartalékaikat élik fel.
A teknősök között a kérgesteknős (Dermochelys coriacea) az egyértelmű csúcstartó, ráadásul rögtön két kategóriában. Egyrészt ez a legnagyobb ma élő teknős, amelynek hossza elérheti a 270 centimétert, másrészt ő járja be a leghosszabb vándorutat a teknősök közül. Ezek az állatok a világ óceánjainak számos részén megtalálhatók: Argentína, Alaszka és Új-Skócia partjainál is látták már őket. 2010-ben egy nőstény állat nyomkövetője 20 558 kilométernyi távolságot jelzett – ezt a tengeri utat Indonéziától az amerikai Oregonig tette meg a kérgesteknős.
A vándorló szárazföldi állatok legnagyobb maratonfutója: a mongol farkas
Még a 2000-es évek elején történt, hogy szürke farkas (Canis lupus) nyomkövetője több mint 7200 kilométeres távolságot jelzett, amit az állat egy év alatt tett meg. A vadszamarakat és vadtevéket követő állat által a mongol sztyeppéken megtett távolság a legnagyobb, amelyet valaha mértek a kutatók, de annak a sarki rókának sem kell szégyenkeznie, amelyik 2019-ben 3500 kilométert tett meg 76 nap alatt, és a Norvégiához tartozó Spitzbergák szigetcsoportról Kanadába vándorolt. Hozzájuk képest a Svájcból 2022 júniusában útnak indult M237 jelű farkas még csak 1927 kilométernél tartott, de már sosem tudjuk meg, meddig vándorolt volna, hiszen szerencsétlenségére egy vadász idén április elején Hidasnémeti környékén lelőtte.
A fiatal farkas így is többet vándorolt, mint azok az Észak-Amerikában élő rénszarvasok, vagyis karibuk egy csordája, amelyek egy 2020-as tanulmány szerint egy év alatt több mint 1300 kilométert tesznek meg a kanadai Yukon területén. Észak-Oroszországban egy rénszarvascsorda több mint 1200 kilométert tett meg, ami az állatok testméretét tekintve különösen szép teljesítmény.
A maratoni toplista utolsó helyén kullog, mégis említést érdemel az a kis sarki nyúl (lepus arcticus), kutatónevén BBYY, amelyik egyrészt bebizonyította, hogy a nyulak is vándorolnak, másrészt rögtön 380 kilométeres távot produkált, ami kifejezetten szép teljesítmény egy apró zsákmányállattól.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
