Az LSD-ről mintázott gyógyszerek hallucinációk nélkül enyhíthetik a depressziót

2023.06.06. · tudomány

Az Albert Hofmann svájci vegyész által az 1930-as évek végén az anyarozs nevű gabonaparazita gombából szintetizált lizergsav-dietilamid, vagyis az LSD mindig is rajta volt az ígéretes gyógyszerhatóanyagok listáján. Hasonlóképpen, mint a pszilocin, avagy 4-hidroxi-dimetil-triptamin nevű hallucinogén gomba-alkaloid, amely foszforizált változatával, a pszilocibinnel együtt a legtöbb pszichedelikus gombában megtalálható.

Ezekkel a pszichedelikus alkaloidokkal évtizedek óta folytatnak kísérleteket a kutatóorvosok, mert ahogy a Qubiten időről-időre (például ebben vagy ebben, illetve ebben a cikkünkben) beszámolunk róla, meglepően hatásosak egy sor kémiai addikció, viselkedészavar, depresszió vagy épp kardiovaszkuláris betegség kezelésében. Hogy az LSD és a varázsgomba-alkaloidok mindmáig nem lettek gyógyszerhatóanyagok annak egyetlen, de annál fontosabb oka van: már nagyon kis dózisban, többnyire kontrollálhatatlanul módosítják az emberi tudatot.

A Science hétfői cikke ismerteti azt az új kutatási eredményt, amely azzal kecsegteti a farmakológusokat, hogy a pszichedelikumokat gyógyhatásuk megtartásával rövidesen hallucinációmentessé lehet tenni. A Nature Neuroscience folyóiratban június 5-én publikált tanulmány szerint egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megtalálni azt a módszert, amellyel ki lehet iktatni a nem kívánt mellékhatásokat .

A lizergsav-dietilamid, vagyis az LSD molekuláris modellje
photo_camera A lizergsav-dietilamid, vagyis az LSD molekuláris modellje Fotó: KATERYNA KON/SCIENCE PHOTO LIBRA/Science Photo Library via AFP

A klasszikus pszichedelikumok hatásainak kutatása eddig elsősorban az agy szerotonin 2A receptorára összpontosított, mivel a korábbi vizsgálatok bizonyították, hogy ezek a szerek ezekhez a receptorokhoz kapcsolódva váltanak ki hallucinációkat. Ám az is tudható volt, hogy ezen kívül még számos más receptorral is kölcsönhatásba lépnek.

A már gyógyszerként forgalmazott a klasszikus antidepresszánsokról ugyanakkor nemrégiben kiderült, hogy azok egy BDNF nevű jelzőmolekula serkentésével a TrkB nevű receptort aktiválva beindítják a neuroplaszticitásért felelős folyamatokat, vagyis segítik az agysejtek közötti kapcsolatok számának növekedését és újra szerveződését. Márpedig úgy tűnik, hogy mindez az antidepresszáns hatás alapja, vagy legalábbis fontos része.

A most publikált kutatási eredmények hasonlót mutattak ki a klasszikus pszichedelikumokról. Azt találták, hogy az LSD és a pszilocin ezerszer erősebben kötődik a TrkB-receptorhoz, mint bármely ismert antidepresszáns. És azt is megállapították, hogy ezek a szerek hatására a patkány- és egérneuronok megnövekedett számú idegi kapcsolatot alakítottak ki, ami szerintük egyértelműen fokozott neuroplaszticitásra utal.

A Science ismertetője szerint az antidepresszáns hatáson felbuzdulva, a kutatók az LSD mellé egy olyan vegyületet is adtak az egereknek, amely amely blokkolja a szerotonin 2A receptor működését, így próbálva kideríteni, hogy a pszichedelikum vajon hallucinációk kiváltása nélkül is csökkenti-e a depresszióhoz hasonló viselkedést. A kutatók arra alapoztak, hogy az LSD-hatás alatt a laborrágcsálók jellegzetes tünete, hogy úgy rángatják a fejüket, mintha egy legyet ráznának le magukról. Az LSD-t a szerotonin 2A blokkolóval együtt kapó egereknél nem tapasztaltak ezt a reakciót. Viszont javulást tapasztaltak az állatok – a szakargóban freezing-nek nevezett – lefagyott viselkedésében, amit az etológiai közmegegyezés az emberi depresszió állati megfelelőjének tart.

A kutatók szerint eredményeik utat nyitnak a pszichedelikus szerek mintájára fejlesztett antidepresszánsok előtt. Ugyanakkor elismerik, hogy kiterjedt klinikai vizsgálatokra lesz szükség annak megerősítéséhez, hogy az átfazonírozott pszichedelikumok úgy enyhítik a depressziót, hogy közben nem hallucinogének.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás