Magyar államfők és a tudomány – a társadalmi megbecsüléstől a szkepticizmusig
2000. április 2.
Az első Bolyai-díj átadása. A nemzetközi szinten is kimagasló kutatási-fejlesztési eredményeket elérő magyar (vagy magyar származású) tudósoknak 2-3 évente odaítélt díjat alapítványi keretek hozták létre magánszemélyek – többek között a Plussz pezsgőtablettával befutott vállalkozó, Somody Imre, vagy az akkoriban bankárként ismert Lantos Csaba, Magyarország mai energiaügyi minisztere. Az első díjat Freund Tamás neurobiológus, agykutató, egyetemi tanár vehette át.
Göncz Árpád, aki köztársasági elnöki pályájának utolsó hónapjaiban volt ekkor, a következőt emelte ki köszöntőbeszédében:
„A magunk mögött hagyott 20. század a tudomány forradalmának évszázada volt. A fejlődésben immár nincs megállás – a tudomány eredményei újabb és újabb eredményeket szülnek. A Bolyai-díj Alapítvány alapítóinak meggyőződése, hogy »értékrendünkben méltó helyre kell emelnünk a tudást, a tudományt és a tudóst«, korszerű igényt fogalmaz meg. Az idő szavát. (...) Sürgető feladatunk tehát, hogy a kutatói, oktatói pályát vonzóvá tegyük; hogy a fiatalok – középiskolások, egyetemisták, PhD-hallgatók és ifjú kutatók – ne csak a tudományos felfedezés izgalmát és szépségét ismerjék fel, hanem megtapasztalják a siker és a társadalmi megbecsülés lehetőségét idehaza, Magyarországon is.”
Ugorjunk huszonhárom évet!
2023. június 15.
Magyarország első női – és egyben valaha volt legfiatalabb – köztársasági elnöke, a 2022-ben beiktatott Novák Katalin az idei Bolyai-díj átadása (a díjazott: Stépán Gábor gépészmérnök, egyetemi tanár) előtt Freund Tamással is találkozott, akit egy hónapja választottak meg újabb három évre a Magyar Tudományos Akadémia elnökének.
Novák Katalin beszédében kiemelte, hogy
a tudósok feladata feltárni a tudományos igazságot, ezt széles körben ismertté tenni, a közösség tagjai pedig eldönthetik, hogy a tudomány által kínált igazságok közül melyekkel akarnak élni és melyekkel nem. Képesnek kell lennünk lemondani is egy tudományos lehetőségről, ha úgy ítéljük meg, hogy a közösség számára több kárt okozna, mint előnyt.
A köztársasági elnök hozzátette: „Nem az a nemzet lesz versenyképes, mely a tudomány jelenleg ismert minden lehetőségével él, hanem az, amely bölcs döntéseket képes hozni arról, mivel éljen és mivel ne.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
