Nem volt ellenjelölt, az MTA közgyűlése újabb három évre Freund Tamást választotta az akadémia elnökének
Az MTA 196. közgyűlésének keddi napján nagy többséggel ismét Freund Tamás neurobiológust, az Akadémia rendes tagját választotta az Akadémikusok Gyűlése a tudós testület elnökévé. Freund Tamás mellett újabb hároméves vezetői megbízatást kapott a főtitkár, Kollár László Péter építőmérnök és Erdei Anna immunológus, főtitkárhelyettes is.
A Magyar Tudományos Akadémián azért volt szükség tisztújításra, mert elnökének, főtitkárának, főtitkárhelyettesének és három alelnökének hároméves megbízatása lejárt. Az akadémiai szabályozás szerint minden tisztségre három évre lehet megválasztani és legfeljebb egyszer újraválasztani a jelölteket.Az MTA elnökét, főtitkárát, főtitkárhelyettesét és alelnökeit, valamint az Elnökség három választott akadémikus tagját az akadémikusokból és nem akadémikus közgyűlési képviselőkből álló Közgyűlés három évre választotta meg. A tisztségviselők e megbízatásukat a Közgyűlés által való megválasztásukat követő hónap első napján nyerik el teljes joghatállyal, és ekkor lépnek hivatalukba.
Az elnökhöz, a főtitkárhoz és a főtitkárhelyetteshez hasonlóan nem változott a három alelnök személye sem. A társadalomtudományi alelnök Lamm Vanda jogász, az MTA rendes tagja, az élettudományi alelnök Kosztolányi György orvos, az MTA rendes tagja, a természettudományi alelnök pedig Hudecz Ferenc kémikus, az MTA rendes tagja maradt.
- tudatta kedd délután kiadott közleményében a Magyar Tudományos Akadémia. Mit ígért és mire jutott Freund Tamás az MTA elnöki székében a most véget ért hároméves ciklusban, és mi várható a következő három évben?
„Nem az segít célhoz bennünket, aki mindenre bólogat. Sokkal inkább az, aki vitába száll velünk. (...). Az Akadémia nem kormányzati ciklusokban gondolkozik, hiszen a tudományos célok látványos eléréséhez hosszabb idő kell. Ezért rövid távon lomhábbnak tűnhet, de »a lassú víz partot mos«. A kormányoknak viszont sokkal szélesebb az eszköztára, és lehetősége van a gyorsabb, rövid távon hatékonyabb beavatkozásokra is. A hosszú távú eredményességhez azonban szüksége van partnerekre. A tudománypolitikában erőinket egyesítve tudjuk legjobban összehangolni a rész-, valamint a rövid- és hosszútávú érdekeket. A kísérletezést pedig jobb, ha a kutatókra hagyjuk (...). Az Akadémia vezetésének és személy szerint nekem az a meggyőződésem, hogy csak érdemi akadémiai szerepvállalás és az Akadémia és a Kormányzat közötti együttműködés hozhatja el a kormányzati ciklusokon túlmutatóan stabil, kiszámítható és hatékony nemzeti KFI rendszert, és az eredmények nemzetet erősítő hasznosulását. Hányatott történelmünk, egészen a közelmúltig, ezt igazolja. Magam és vezetőtársaim számára ehhez a programhoz fogom kérni a Közgyűlés és az általa képviselt magyar tudományos közösség bizalmát, támogatását. Bízom abban, hogy a holnapi tisztújításkor ennek a képviseletére kapok majd felhatalmazást”
– üzent a Magyar Tudományos Akadémia 196. közgyűlését megnyitó ünnepi beszédében egy füst alatt a kormánynak és az akadémiai közgyűlés mintegy 18 ezres tagságának Freund Tamás, az MTA régi-új elnöke május 8-án hétfőn.
Az MTA elnökeként Freund 2020-ban kezdte első terminusát, miután győztesen került ki a szavazásból riválisával, Pléh Csaba nyelvész-pszichológussal szemben. Az idei tisztújításra Freundnak nem akadt kihívója, így május 9-én, kedden az akadémia közgyűlése újra a vezetőjévé választotta. (A szavazati arányok egyelőre nem ismertek, de meg nem erősített értesüléseink szerint Freund 90 százalékos többséget ért el a keddi szavazáson a nemmel szavazókhoz és a tartózkodókhoz képest. Amint a pontos számok nyilvánossá válnak, frissítjük cikkünket.)
Az MTA működését 1994 óta szabályozó akadémiai törvény értelmében „bármely, a közgyűlés által választott azonos vezetői tisztségre ugyanaz a személy legfeljebb kétszer választható”. A HVG április 8-án megjelent elemzése szerint az, hogy nemcsak az elnöki, de a főtitkári, a főtitkár-helyettesi, valamint az elnökhelyettesi posztokra sem volt egyetlen kihívója sem a jelenlegi akadémiai vezetésnek, egyértelműen a magyar tudóstársadalom elégedettségét jelzi az akadémia jelenlegi vezetőségével. Bár nem kizárt, hogy a posztokra azért nem jelentkezett senki, mert elégedettek az akadémia vezetőségével, történelmi távlatokban az első elnöki ciklust követő tisztújítás inkább tűnik formalitásnak, mint valódi versenynek.
1994 óta minden elnök kitöltötte a két ciklust
Nemhogy az akadémiai törvény 1994-es ratifikálása óta nem akadt egyetlen olyan elnök sem, aki ne töltötte volna hivatalban a maximális hat évet, de az akadémia fennállásának közel 200 évében is mindössze négy olyan elnöke volt az MTA-nak, akit a mostani szabályok szerint megszabott hároméves terminus után vagy közben leváltottak. Sőt, a két hároméves terminusban meghatározott időkorlát törvénybe iktatása előtt az sem volt ritka, hogy egy-egy elnök akár egy évtizedig vagy még tovább a posztján maradt. Teleki József például 15, Eötvös Loránd 16, Berzeviczy Albert történetíró és Rusznyák István belgyógyász 21 évig vezették az akadémiát. Az MTA eddigi 20 elnöke közül a legrövidebb ideig az 1885-ben megválasztott, az intézményt három évvel későbbi haláláig vezető Trefort Ágoston kultuszminiszter, az 1945-ben megválasztott, majd politikai okokból egy évvel később leváltott Kornis Gyula filozófus, valamint az őt követő, és eleve csak ideiglenes elnöknek választott Moór Gyula jogtudós volt hivatalban.
Az MTA-nak mindeddig egyetlen olyan elnöke akadt, az 1946-ban megválasztott Kodály Zoltán, aki három év után önként távozott az elnöki pozícióból. A vérzivataros időkben eleve azzal vállalta az elnökséget, hogy – mint azt Dalos Anna zenetörténésznek az MTA honlapján megjelent cikkében felidézte –, „nem kerestem ezt a tisztséget (…). Egyetlen kvalifikációm e helyre, hogy bennem őszinte nagyrabecsülés él az Akadémia mind a két, egymással szembe került ágazata iránt. Ha sikerül bennük egymás kölcsönös megbecsülését annyira meggyökereztetnem, hogy beköszönt a tartós békesség: missziómat befejezettnek tekintem.”
Freund elnökként az összezárás fontosságát hangsúlyozta
A társadalomtudományok és a természettudományok képviselői között feszülő esetleges ellentétekkel első megválasztásakor az MTA jelenlegi vezetőjének, Freund Tamás neurobiológusnak is akadt dolga. A mostani közgyűlést megnyitó beszédében egyébként hivatkozott is Kodály Zoltánra – igaz, nem mint a vezetőként a tudományágak ellentéteinek kisimítására szerződött akadémikusra, hanem mint az akadémiát a politikai hatalomtól védelmező megkérdőjelezhetetlen tekintélyre. Hogy ez pontosan milyen viszonyban van saját elnöki munkásságával, azt nyitóbeszédében Freund nem fejtette ki bővebben, de az bizonyos, hogy 2019-ben, első megválasztását megelőzően a Qubit szerezte meg azt a nemcsak a tudóstársadalomban, hanem szélesebb körben is komoly visszhangot kiváltó levelet, amelyet a neurobiológus Orbán Viktor miniszterelnöknek írt, arról biztosítva a kormányfőt, hogy aggodalommal figyeli „a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek” munkatársainak ténykedését. Később Freund az MTA honlapján közölt interjúban kifejtette, milyen célok vezérelték az általa a miniszterelnöki kabinetirodába küldött, majd onnan a hivatali csatornákon keresztül az egykori Innovációs és Technológiai Minisztériumba továbbított (és később kiszivárgott) levél megírásakor.
Akárhogyan is, Freund a 2020-as elnökválasztásnak úgy futott neki, hogy kihívóival, Pléh Csabával és a jelöltségtől menet közben visszalépő Szathmáry Eörs evolúcióbiológussal szemben végig a legesélyesebbnek tartott jelölt maradt. Akkori programjában hangsúlyozta, hogy
„az Akadémia a fennállásának közel két évszázada során néha meg-megingott, de sohasem törődött bele az egyes politikai korszakokban nem preferált tudományterületek művelésének elsorvasztásába, autonómiájának megkérdőjelezésébe (...). Megválasztásom esetén feladatomnak tekintem, hogy részrehajlás és megkülönböztetés nélkül minden magyar kutatónak, és valamennyi tudományterületnek, kutatóhelynek az érdekében dolgozzam, szükség esetén küzdjek, a Magyar Tudományos Akadémia hagyományainak és küldetésének jegyében.”
Ma nyilvánosságra hozott elnöki beszámolójában az MTA vezetője hangsúlyozta, hogy elnöki tevékenységét eddig is, ezután is az MTA megújult küldetése mentén kívánja végezni, és azt is kiemelte, hogy „az Akadémia folyamatos törekvése kell, hogy legyen a teljes hazai tudományos közösség egyesítése és képviselete minden méltatlan megkülönböztetés nélkül. A bölcsészet-, társadalom- és természettudományi kutatások építő egymásra utaltságát a nyilatkozatok mellett a gyakorlatban is igazolni kell.”
Vagyonmegnemosztás
Bár hivatalos programjában nem szerepelt, Freund a 2020-as megválasztása után szinte rögtön azt pedzegette, hogy elnöksége alatt – lépésenként – visszaszerzi az MTA Lovász László elnöksége idején elkobzott kutatóhálózatát. Mint a Válasz Online-nak fogalmazott, „először adják vissza az OTKA-t és a Lendületet, következő lépésben az MTA Támogatott Kutatóhelyeit.” Optimista volt azzal kapcsolatban is, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat nemrég lemondott elnöke, Maróth Miklós klasszika filológus támogatja ezeket a terveket. Miközben a Lendület pályázat valóban visszakerült az MTA égisze alá, amit 2022-es elnöki beszámolójában Freund ki is emelt, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramokra (OTKA) elkölthető pályázati összegekről továbbra sem az MTA felügyelete alá tartozó független szervezet dönt, ahogy ez 2020 előtt történt. A 2020-as pályázatok botrányba fulladt, és egy újabb kiszivárgott levél tanúsága alapján Freund által is nehezményezett elbírálási folyamata sem az MTA hatáskörébe nem került vissza, sem más megnyugtató formában nem rendeződött. Ez lehet az oka, hogy a kérdés Freund idei újraválasztási programjában is szerepel: „a kormánnyal kezdeményezett tárgyalások során tervezem felvetni az MTA szerepének jelentős növelését az elcsatolt kutatóhálózat, valamint az OTKA működtetésében.”
Idei újraválasztási programját az MTA elnöke ennek ellenére azzal indította, hogy
„elnökségi időszakom végének közeledtével, visszatekintve az elmúlt lassan három évre, meghatározó eredménynek tartom, hogy az Akadémia magához tért a 2019-es sokkból (...). Fenntartottuk valamennyi hagyományos köztestületi tevékenységünket, folytattuk az elődeink indította sikeres programokat és valamennyinek megnöveltük a forrását. Jelentős új programokkal, feladatokkal bővültünk, gazdagodtunk. Fokoztuk az Akadémia kutatás- és tudományfinanszírozó szerepét, és növeltük társadalmi és közéleti szerepvállalását is. A gazdag kínálatból a nemzeti programjaink elindítása, az MTA Kiváló Kutatóhely minősítés megteremtése és a középiskolai alumni programunk felfuttatása emelhető ki (...). Kivételes öröm és megtiszteltetés lenne számomra, ha akadémikus társaim és köztestületi tagságunk bizalmának és támogatásának bizonyítékaként az Akadémia Közgyűlése szavazataival felhatalmazást adna a három évvel ezelőtt megkezdett munka folytatására és elnökjelölti programom új elemeinek megvalósítására”.
Bár a kutatóhálózat visszaszerzésének lehetőségét Freund hivatalos programján kívül vetette fel, egy neve elhallgatását kérő MTA-közeli forrásunk a tisztújító közgyűlés első napja után úgy fogalmazott, hogy az elnök „azóta már jól láthatóan lemondott erről a lehetőségről”. Mint azt egy hónapja a HVG írta, „az MTA korábban az Alkotmánybíróságtól várta, hogy helyreállítsa a jogait, de ez is hiú reménynek bizonyult (...). Az AB még ott is faramuci döntést hozott, ahol – elvben – a tudóstestületnek kedvező értelmezést adott. Miközben megállapította, hogy a tulajdonhoz való jogot, illetve a jogbiztonságot sértő helyzet állt elő az ELKH létrehozatalakor, egyben azt is kimondta, hogy célhoz kötött vagyont bármikor el lehet konfiskálni, ha ugyanazt a közfeladatot más szervezet végzi tovább. Csupán azt találta alkotmánysértőnek a testület, hogy az MTA és az ELKH nem rendezte szerződésben a vagyonátadás módját, például az időtartamot vagy az akadémiai ingatlanokon esetleg végzett beruházások kérdését.”
Bár a Stádium28 kör kezdeményezésére a vagyonátadás nyitott kérdéseinek megoldási lehetőségeiről a közgyűlésen is esett szó, forrásunk szerint Freund javaslatára a jelenlévők végül arra szavaztak, hogy az elnök egyelőre tárgyalások útján próbálja meg elérni, hogy az MTA és az ELKH között létrejövő szerződés rögzítse az MTA-hoz tartozó vagyon használatának feltételeit. Azt mindenesetre Freund április végén az Inforádió Aréna című műsorában elmondta, hogy „létezne egy nagyon rossz megoldás, amit én biztos vagyok benne, hogy a kormány nem fog meglépni: a kisajátítás vagy államosítás (...). Ha viszont ellentételezés van, akkor minden azon múlik, hogy a kormány mit fog felajánlani, erről még semmit sem tudok, még tárgyalások sem folytak (...). Nemrég becsültettük fel egy hivatalos céggel, 145 milliárd körülire becsülik az ingatlanvagyont, amit ellentételezni nem lesz egyszerű a kormánynak.” Idei, az MTA honlapján ma nyilvánosságra hozott elnöki beszámolójában azt is hozzátette: „azt gondolom, hogy jó úton járunk. Még ha egyelőre nem sikerült is feloldani azt az elemi ellentmondást, amelyet kutatási tevékenységünk elvesztése és a kutatóhálózati ingatlanok megtartott, de kiüresített tulajdonjoga okoz, az Akadémia mára cselekvőképességében megerősödve, közéleti befolyását megőrizve, sőt több területen érdemben növelve tudja képviselni a magyar tudományosság és ezzel összefüggésben a saját érdekeit is.”
Mit ígért és mire jutott Freund az MTA elnöki székében?
Az MTA most újraválasztott elnökének éves beszámolóiból, az akadémia különféle tudományos bizottságainak nyilatkozataiból, valamint Freund Tamás sajtónyilatkozataiból megpróbáltuk kideríteni, miben rejlik ez az érdekérvényesítés, mit ígért még az akadémia elnöke 2020-ban, és abból mi és hogyan valósult meg. „Helyre kívánom állítani azt a rendszerváltozás óta általánosan elfogadott gyakorlatot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn a miniszterelnökkel és a kormány tagjaival” – írta Freund 2020-as vállalásában. Tavaly májusi beszámolójában az akadémia elnöke úgy értékelte, hogy
„a kormányzati kapcsolattartás nagyon intenzívvé és sokoldalúvá vált. A kölcsönös tájékoztatás megelőz félreértéseket, konfliktusokat, lehetővé teszi az egyeztetést, az érintettek bevonását. A kapcsolati háló a rövid távú ügyek mellett a hosszú távú együttműködések lehetőségét is kínálja. Ez biztosítja a »nemzet tanácsadója« szerep érdemi betöltését, a szakpolitikai döntéshozatal támogatását.”
Azt, hogy az MTA elnöke mennyire komolyan gondolta, hogy az akadémiát a nemzet tanácsadója szerepében pozícionálja jól jelzi, hogy megválasztása óta szinte minden nyilvános szereplésében, elnöki beszámolóiban és újraválasztási programjában is kiemelt helyen említi, hogy az MTA és a minisztériumok többsége között létrejött a kapcsolatfelvétel. A mostani tisztújító közgyűlésen mindenesetre Orbán Viktor miniszterelnök nem tette tiszteletét; az ünnepségen Csák János, az ötödik Orbán-kormány kulturális és innovációs minisztere vett részt.
Bár a miniszterelnök és az akadémia elnöke között korántsem olyan szoros az együttműködés, mint amire Freund 2020-as megválasztása idején az akadémikusok jelentős része vélhetően számított, azért Orbán Viktor is fogadta az MTA elnökét, például 2021 tavaszán, amikor a kormányfő a tudományos testületet nemcsak egy posztkovid stratégia kidolgozására kérte fel, hanem a hazai tudományos élet helyzetét is megvitatták. A posztkovid jelenségek feltárása meg is kezdődött, az akadémia két körben is írt ki pályázatot. Arról viszont a 2021-es találkozó óta vajmi keveset lehet tudni, hogyan értékelték a hazai tudományos élet helyzetét a találkozón.
Külföldről nézve mást jelent a tudomány szabadsága
„Az Akadémia fogalmazza meg és értelmezze a tudományos kutatás szabadságának, s a hozzá kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek a kutató egyén, a kutatócsoport, a kutatóintézmények és a társadalom szintjén érvényesítendő ismérveit és vizsgálja ezek érvényesülését a gyakorlatban” – követelte 2020-ban a Freund-féle elnöki koncepció. A tudomány szabadságáról az elmúlt három évben az MTA elnöksége a legfélreérthetetlenebbül olyan ügyekben fogalmazott, mint például az egyetemi modellváltás vagy a favipiravir antivirális szerről megjelent, akadémikusokat is szerepeltető újságcikkek miatt tett OGYÉI-feljelentés, de a tavaly augusztus 20-i, az ünnepségek elhalasztását eredményező meteorológiai előrejelzés, valamint az azt követő OMSZ-lefejezés ügyében például az MTA állásfoglalást nem adott ki, csak vizsgálatot indított.
A tudomány és a tudósok szabadságának taglalása a konkrét ügyekre korlátozódott, jogaikról és kötelezettségeikről ezekhez az ügyekhez kapcsolódóan és nem általánosságban nyilatkozott a testület elnöke vagy elnöksége. Pedig ez utóbbira is nagy szükség lenne, például mert az Európai Parlament megbízásából idén márciusban készített vizsgálat szerint Magyarország az egyetlen olyan uniós tagállam, ahol strukturálisan sérül az akadémiai szabadság. Eszerint az utóbbi három évben nem sikerült maradéktalanul teljesíteni azt a vállalást, amely „a tudomány szabadságának az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelő érvényesülését” tűzte ki, például mert a tanulmány szerint „az öncenzúra és bizonyos témák elkerülése általános az akadémikusok körében” – írta a norvég felmérésre hivatkozva Népszava.
Miközben a tudomány szabadsága a legfelső tudományos körökben a független, külső értékelések alapján csökkenőben van Magyarországon, az akadémiai közösség és annak vezetősége minden jel szerint felismerte, hogy a tudományos érdeklődés nem a diploma vagy a doktori fokozat megszerzésekor, hanem annál lényegesen korábban elkezdődik. A most újraválasztott elnök maga kezdeményezte első ciklusa legelején az MTA középiskolai alumni programját; mint mondta, „elnökségem első napjaiban azonnal hozzáfogtam, de az idei évre érett be igazán a Középiskolai MTA Alumni Program, amelyhez már több mint 270 középiskola csatlakozott. Köztestületünkből mintegy 1800 kutató vállalkozott arra, hogy elvigye a tudomány szeretetét, módszertanát, hitelességét, a kutatómunka izgalmát a Kárpát-medencei középiskolákba (...). A jövőben bővíteni tervezzük a programban részt vevő iskolák és előadásokat vállaló köztestületi tagjaink körét, és minden évben újabb tématerületeken szervezünk tanulmányi versenyt.”
A női kutatói életpálya előmozdítása nehézkesnek bizonyul
Első elnöki periódusára készülve Freund vállalta, hogy kidolgozza „a női kutatói életpálya segítésének komplex stratégiáját”. Mostani elnöki beszámolójában külön is kitért ennek eddigi sikereire, mint írta,
„a nők karrierlehetőségeinek javítása továbbra is Akadémiánk kiemelt feladata. Nagy sikerrel fut a kisgyermeket nevelő kutatókat – nemcsak a nőket, de leginkább őket – támogató pályázatunk, amelynek egyik célkitűzése a női MTA-doktorok számának növelése. A 2019-es, kísérleti jelleggel bevezetett akadémikusválasztási irányelvek továbbvitelének is köszönhető, hogy Közgyűlésünk tavaly 8 újabb női levelező tagot választott. Bízom benne, hogy ezek az intézkedések, illetve a Nők a Tudományos Életpályán Elnöki Bizottság elkötelezett munkája hosszú távon is érzékelhető javulást hoz majd a női kutatók számának növekedésében a tudományos életpálya legmagasabb szintjein is.”
A nők kutatói életpályájának előmozdítása azonban korántsem halad olyan fényesen egyes hazai kutatónők szerint, ahogy az elvárható lenne. Kende Anna szociálpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézete igazgatója például tavaly májusban azután mondott le az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságáról, hogy az MTA nyilvánosságra hozta új rendes, levelező és külső tagjai listáját. Mint azt Kende a Qubitnek elmondta, így kívánt tiltakozni az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja között a nők száma nulla. Kende az MTA elnökének írt levelében azzal érvelt, hogy „amíg az MTA nem képes hatékony változásokat eszközölni a nők tudományos életben történő érvényesülése és elismerése terén, addig én nem kívánom a munkámmal támogatni a tudományos bizottság munkáját”. Nekünk pedig azt tette még hozzá, hogy „a döntést azért hoztam, hogy a saját eszközeimmel megmutassam, hogy a tiltakozásunkat, ellenérzésünket ki lehet és ki is kell fejezni. Nem gondolom, hogy közvetlen hatást lehetne ilyesmivel elérni, nem is azért csináltam, hogy azonnali változást eszközöljek, de talán tudatosabbá lehet tenni az embereket.”
A női kutatók száma körül kialakult tavalyi vita során az MTA II. osztályának elnöke azt írta Kendének válaszlevélben, hogy úgy véli, a kutató módszere csak arra, „alkalmas hogy rossz hírbe keverje a Magyar Tudományos Akadémiát, így talán nem is olyan nagy baj, hogy elválnak útjaink. A rendes taggá választásnak megvannak a szigorú szabályai, és idén egyetlen olyan női levelező tag sem volt, aki ezek betartása mellett rendes taggá választható lett volna. (Levelező tag legkorábban hat év elteltével választható rendes taggá.) Ezt a helyzetet a korábbi évek tagadhatatlan mulasztásai okozták, amely mulasztásokat az Akadémia maga igyekszik felszámolni, de az Akadémia nem fog eltérni a saját szabályaitól azért, hogy a Pszichológiai Tudományos Bizottság eredeti összetételében folytathassa a munkát.”
Kende felvetéseire az MTA kommunikációs osztálya úgy reagált, hogy „a jelenlegi elnök Freund Tamás is maximálisan támogatja elődje kezdeményezését (...). Idén a levelező tagságra 8 nőt és 36 férfit jelöltek. A nők közül mindenki elnyerte a tagságot, míg a férfiak közül ez 9-nek nem sikerült. Rendes taggá az akadémiai szabályozás szerint olyan levelező tagok választhatóak, akik levelező tagságuk elnyerése óta jelentős tudományos eredményt értek el. Ez a folyamat általában 3 évnél többet vesz igénybe, így nem jellemző, hogy egy frissen megválasztott levelező tagot már a következő akadémikusválasztáson rendes taggá válasszanak (...). Az tehát, hogy a jelöltek között nem volt nő, egy 6 évvel ezelőtti állapot lenyomata, vagyis még a nők érvényesülését segítő lépések előtti helyzetet tükrözi.”
Kér-e a kormány a nemzet tanácsadóinak meglátásaiból?
Freund az MTA céljául tűzte ki azt is, hogy tanácsadói minőségben rendszeres segítséget nyújt a kormányzati döntésekhez, együttműködési programot dolgoz ki a hazai szakmai és társadalmi szervezetekkel. Mindezekre a feladatokra számos elnöki bizottság állt fel az elmúlt három évben, és ezek munkájáról az MTA régi-új elnöke idei elnöki beszámolójában is tételesen számot adott. Ebből kiderül, hogy Kosztolányi György genetikus az egészség, Szathmáry Eörs evolúcióbiológus a fenntartható fejlődés, É. Kiss Katalin nyelvész a magyar nyelv tudományban betöltött szerepének, Csapó Benő neveléstudományi kutató a közoktatás ügyének előmozdítása érdekében felállított MTA elnöki bizottságok vezetőjeként munkálkodott Freund elnöksége alatt. A munkacsoportok által kiadott állásfoglalások az elnök reményei szerint hatással lehetnek a hazai kormányzati döntéshozatalra.
A közoktatás ügyében például azt írták tavaly ősszel, hogy „a nemzetközi tudásszintmérések szerint a magyar diákok eredményei hosszabb távon jelentősen romlanak, növekszik a gyengén teljesítők aránya, nem csökken az iskolát korán, végzettség nélkül elhagyók száma. Diákjaink problémamegoldó képességének szintje már a fejletlen országokéhoz közelít, az iskolai teljesítmények családi háttér általi meghatározottsága tekintetében pedig a világ legproblematikusabb országai közé tartozunk. Tudományos elemzések egybehangzó eredményei szerint a közoktatás eredményességének legfőbb meghatározó tényezője a pedagógus, és amint azt számos tény mutatja, a magyarországi pedagógusok helyzete különösképpen nehéz.”
Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya (II. Osztály) ezt még azzal fejelte meg tavaly decemberben, hogy nyilatkozatban ítélte el azokat a retorziókat, amelyek a közoktatásban tervezett változások nyomán elinduló tiltakozáshullám miatt érték a pedagógusokat. Mint írták, osztályuk „méltatlan és káros lépésnek tart minden olyan intézkedést, amely a hivatásuk felelős gyakorlására törekvő pedagógusok szabad véleménynyilvánítását adminisztratív eszközökkel korlátozza és retorzióval torolja meg. Támogatásunkról biztosítjuk azokat a tanárokat, akiket a közoktatás érdekében végzett tevékenységük miatt sérelem ért. Meggyőződésünk, hogy a közoktatás minden további fejlesztésének előfeltétele a tanárok anyagi megbecsülésének tartós, időtálló rendezése. Ennek megfelelően a pedagógusok fizetését a lehető legrövidebb időn belül fel kell emelni legalább a velük azonos szintű képzettséggel rendelkező szellemi foglalkozásúak fizetésének átlagára.”
Tavaly decemberben újabb állásfoglalásban álltak ki a pedagógusok mellett, és konkrét teendőket is megfogalmaztak a kormányzat számára. Az MTA-elnök által következetesen hangoztatott tanácsadói szerephez híven az MTA nyíltan ajánlkozott is arra, hogy tudását és tapasztalatait nyújtva „segítse egy tudományosan megalapozott, korszerű közoktatás feltételeinek kialakítását”. A mai elnöki beszámoló ugyancsak sürgeti a közoktatás alakítóit a segítő kéz elfogadására, mert – mint Freund kiemelte – „a magyar közoktatás helyzete iránt érzett aggodalmunk sajnos nem csökkent tavaly ősz óta”.
Arról az MTA-elnöki beszámolókban és a kormányzati nyilatkozatokban kevés szó esik, hogy az akadémikusok tanácsait pontosan milyen fogadtatásban részesíti a magyar politikai vezetés. Orbán Viktor miniszterelnök egyetlen alkalommal reflektált nyilvánosan az MTA elnökének jótanácsaira. Akkor a kormányinfón azt mondta, hogy „olyat még nem láttam az elmúlt harminc évben, hogy nyílt törvénysértésre szólítja fel az Akadémia a kormányt. Magyarországon a tiltakozásnak megvannak a törvényes formái. Németországban például nem sztrájkolhatnának. Én arra kérem a pedagógusokat, hogy ezeket tartsák be. Tiltakozásnak válasszák a törvényes formáit. Ha nem így tesznek, akkor nem tehetnek mást az állam vezetői, hogy az ilyenkor szabályos szokásokat előveszik, és ezeket érvényesítik. Az állami alkalmazottakkal be kell tartatni a törvényeket”.
Korábbi cikkeink a témában a Qubiten:
