Most még csak űrhajóst küldünk az ISS-re, de Magyarország a Holdra is elérhet
„Pressman nagykövet úr említette a minap az egyik sajtókommünikéjében, hogy az amerikai-magyar űrkutatási együttműködés igazi fénypontja a két ország kapcsolatának, és ezt én is megerősíthetem” – mondta a Qubitnek Ferencz Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa hétfőn a Semmelweis Egyetemen, a HUNOR magyar űrhajós program tudományos-szakmai rendezvényén. A négy magyar űrhajósjelöltet még márciusban mutatták be, a közülük kiválasztott szerencsés befutó pedig 2025-ben utazhat a Nemzetközi Űrállomásra az Axiom Space amerikai űripari vállalattal. Az egyetem rektori épületében, angol nyelven tartott eseményen a meghívott szakértők külön-külön is bemutatták azokat a részterületeket, amelyek akár csak érintőlegesen kapcsolódnak a grandiózus vállaláshoz.
Ahogy arról Nagy Klaudia Vivien, az űrhajósjelöltek egészségügyi megfigyeléséért felelős csoport operatív vezetője korábban már a Qubit Podcastban is beszélt, az előzetes kérdőíves felmérésektől és tesztektől kezdődően hónapokat vett igénybe a folyamat: a több mint 200 előszűrt jelentkezőnek először a négyötöde esett ki a rostán, majd kb. 25-en maradtak a további vizsgálatokra versenyben. Közülük pszichológiai és fizikai tesztekkel választották ki azokat, akik alkalmasak lehetnek a repülésre és a négyhetes küldetés teljesítésére. Először 8 főre szűkítették a listát (az utolsó női jelentkezők itt estek ki a kalapból), majd ezt még egyszer megfelezték – a négy végső jelölt, Szakály András, Kapu Tibor, Cserényi Gyula és Schlégl Ádám jelenleg egy olyan kiképzési és tanulási programban vesz részt, ami gyakorlatilag minden idejüket leköti.
Ferencz Orsolya, aki az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet űrkutató csoportjának tudományos főmunkatársa is egyben, elmondta, hogy az Európai Űrügynökséggel (ESA) is kitűnő a magyar fél kapcsolata. Úgy látja, abban tulajdonképpen konszenzus van az Európai Unió tagállamai között, hogy a képességek növekedésére van szükség ahhoz, hogy Európa nagyobb súllyal tudja magát képviselni az űriparban, aminek szerinte nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai és szuverenitási vetületei is vannak. Ha megnézzük, hogy hol tartanak a SpaceX amerikai vállalat vagy Kína rakétafejlesztései az európai Ariane rakétaprogramhoz képest, látszik, hogy kihívásokkal küzdünk, amit fokoz az is, hogy a láthatáron sincs olyan európai űrhajó, ami képes lenne embert szállítani. Ennek a miniszteri biztos szerint nem kellene így lennie, hiszen az európai országok a világ egyik leginnovatívabb közösségét alkotják, aminek az ereje a különböző tudományterületekre koncentráló, eltérő gazdasági erejű, de cserébe különböző megközelítésekkel rendelkező országok sokszínűségében rejlik.
Mint elmondta, az, hogy a kiválasztott magyar űrhajós pontosan mikor juthat el az űrállomásra, az utat biztosító amerikai cégek, az Axiom Space és a Crew Dragon űrhajót biztosító SpaceX mellett az ISS-t üzemeltető országoktól is függ, akiknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy űrhajósok beléphessenek az állomásra. Ugyanakkor Ferencz szerint kihívást állíthat a program elé, ha egy-egy rakéta indítása csúszik, mivel az ilyen események boríthatják a SpaceX vagy az Axiom Space teljes, hosszabb távú ütemtervét. Ezen felül problémás lehet az is, ha az ISS-en történik valamilyen üzemzavar: „Ezért van annyi bizonytalanság mindig, nem csak ebben a programban, hanem minden egyes, az űrállomásra induló programban. Az AX-2 [a második Axiom-repülés] is heteket csúszott a tervezett kilövéssel” – mondta Ferencz. Szerinte az eddigi Axiom-küldetésekkel szemben annak az útnak, amelyen a magyar űrhajós is utazik majd, pont az lesz a lényege, hogy nem két hétig, hanem 30 napig tart.
Arra a kérdésünkre, hogy miért nincs nő a négy űrhajósjelölt között, Ferencz elmondta, hogy eleve kevesebb nő jelentkezett, így matematikailag is nehezen tudott volna a jelöltek közé kerülni legalább az egyikük. „Nekem ez a meggyőződésem, hogy a magyar nőknek az önbizalma még mindig nincs a helyén” – mondta. Szerinte nem arról van szó, hogy ne lennének nagyon tehetséges nők, hiszen a STEM szektorban is kiváló női mérnökeink és orvosaink vannak, „egyszerűen bátrabbnak kell lenni”. Ferencz szerint „ez a program arra is jó lehet, hogy még erőteljesebben biztassuk a fiatal generációt a STEM szektorban való részvételre”, és azt reméli, hogy mivel globálisan nő az űrhajósokra az igény, „előbb-utóbb valakit köszönhetünk Magyarországról is, aki nőként fölmegy a Kármán-vonal fölé, vagy esetleg majd a Holdra”.
Nagy Klaudia Vivien előadásából kiderült, hogy még az utolsó 25 jelentkező között is szerepelt két nő – ők a szigorú orvosi vizsgálatok, illetve tesztek során estek ki a lehetséges jelöltek közül. Így statisztikailag is igazán kicsi volt az esélye annak, hogy a kiválasztottak közé nő jusson: a több mint 400 érvényes jelentkezésnek mindössze 15 százalékát tették ki a nők, de Magyari Gábor, a HUNOR kiképzési programjának vezetője szerint ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna közöttük olyan, aki a kiválasztott férfiakhoz hasonlóan alkalmas lenne a fizikai, pszichológiai és szakmai kiképzés elvégzésére.
Telemedicina az űrben
Izgalmas újdonság lehet majd, hogy a magyar űrhajós egy komplett egészségügyi adatokat és paramétereket megfigyelő rendszerrel utazik az ISS-re. Ezek segítségével állandóan megfigyelhető az egészségi állapot, ami nem csak a küldetés szempontjából jelentős. Papp Renáta, a Tudományos és Innovációs Rektorhelyettesi és Üzletfejlesztési Központ igazgatója az előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar űrhajós kiképzése és repülése óriási kutatási potenciált rejt magában, és eszközfejlesztési szempontból még mindig várják olyan partnerek jelentkezését, akik ipari berendezésekkel szállnának be a projektbe, de az említett egészségügyi felszerelés fejlesztése is folyamatos. Utóbbiakat az űrutazási alkalmazásokon túl olyan területeken is be lehetne vetni, ahol az orvosi ellátás nehezen elérhető vagy a távolságok miatt kell túl sokat várni a szakszerű ellátás megérkezésére.
Igaz, hogy az ISS-ről viszonylag gyorsan vissza lehet érni a Földre, de a Holdról vagy a Marsról már lehetetlen lenne ezt megoldani, ezért az űrkutatásban kiemelten fontos terület a megfigyelési és ellátási lehetőségek javítása, aminek a diagnosztika is része – ezt előadásában Arnaud Runge, az Európai Űrügynökség biomérnöke is megerősítette, aki az ESA orvostechnikai mérnökeként olyan megoldásokon dolgozik, amelyek biztosíthatják az űrbéli tartózkodáshoz szükséges feltételeket. Ferencz elmondta, hogy sugárzásmérésben Magyarország évtizedek óta kimondottan erős, de sokat várnak az új nemzetközi fejlesztésektől is, és nyitottak az együttműködésekre – keresik a módját annak, hogy ne csak a magyar űrhajós apropóján legyen szerepe az országnak az ágazatban.
Ferencz szerint Magyarország az utóbbi években sokat tett azért, hogy az űrszektora felzárkózzon az olyan közepes méretű európai országokhoz, mint Csehország, és európai részről el is várják azt, hogy ne csak felhasználók legyünk az olyan együttműködésekben, mint a Copernicus földmegfigyelő program, hanem ha lehetséges, növeljük is a részvételünket a program megvalósításában és működtetésében. Amikor az amerikai, európai, kanadai és japán együttműködésben készülő, a Hold körül keringő Lunar Gateway űrállomásban történő szerepvállalásról kérdeztük, elmondta, hogy ez is egy lényeges irány, és nem mindegy, hogy ebben a jelenlegi versenyfutásban ki ér előbb a Holdra, és mit fog ott csinálni. Ferencz szerint „ezért nagyon fontos látni, hogy ebbe most mindenki bele akar tenni valamennyit.”
„Ott van Izrael, tízmilliós ország, és önálló holdprogramja van, a Beresheet–2 [izraeli leszállóegység] hamarosan startol. Ennek kellene példaként állnia előttünk is – nemcsak, mint Magyarország, hanem Európa országai számára is” – mondta Ferencz, aki szerint az innováció és a tudásalapú társadalom megteremtése jelentős feladat, de utána óriási lehetőségek nyílnak meg. „Ha nem teszi meg ezt a lépést az Európai Unió, akkor le fog maradni” – tette hozzá. A miniszteri biztos szerint ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak önálló holdprogram kell, de ha már rendelkezésre állnak óriási tapasztalatok a sugárzásmérés területén, akkor azzal részt fogunk vállalni a Lunar Gateway-ben, vagy a NASA által vezetett Artemis-holdprogramban. Az ilyen tagállami szerepvállalásokat európai részről értékelik is, mondta, mert ezek hozzásegítenek ahhoz, hogy az európai országok közössége komoly versenyző legyen a globális űriparban.
Mintha új diplomát szereznének
Ahogy az egyik űrhajósjelölt, Kapu Tibor azt mondta, hogy „a világűrbe eleve nem lehet felkészületlenül menni”, de a magyaroknak még ezt is jobban kell csinálniuk – ezt a hozzáállást Magyari is megerősítette. A kiképzés vezetője a Qubit kérdésére megosztotta, hogy az a program, amiben a jelöltek jelenleg részt vesznek, egyfajta kísérleti megoldás, amit az ESA által a rendelkezésükre bocsátott protokollok, a NASA irányelvei, illetve további tapasztalatok alapján állítottak össze.
A nagyjából 200 órányi ismeretanyagot a magyar kiképzők még több mint 130 órányi tudásanyaggal bővítették ki, ezt kell a négy jelöltnek idén szeptemberig elsajátítania. A program ezután újabb mérföldkőhöz érkezik: a 4 jelöltből ki kell választani a két legalkalmasabbat az év végéig, aki folytathatja a kiképzést. A kiválasztottaknak addig is 6 hetente teljes egészségügyi felmérésen kell átesniük, mialatt az egészségi állapotukat, az étkezésüket és a fizikai kiképzésüket is folyamatosan figyelik. Emellett arra is ügyelnek, hogy mindannyian megkapják azt a tudást, ami elengedhetetlen a rájuk váró feladatok ellátására, ez pedig a különböző szakmai háttér miatt eltérő lehet. A kiképzés alatt saját elmondásuk szerint szerint csapatként dolgoznak a jelöltek, jó hangulatban telnek a napok, és a kiképzésükért felelős személyekkel is jó a viszonyuk.
A kiképzés első fázisát az űrben a jelöltekre váró alapvető feladatok elsajátításának szentelik – osztotta meg Magyari az előadásában–, amit egy jóval specifikusabb fázis követ, ahol már a konkrét tevékenységeket kell gyakorolnia a jelölteknek. Mindkét lépcsőben nagyban támaszkodnak az ESA támogatására, a kölni kiképzőközpont (EAC) pedig megfelelő helyszínt biztosít majd a tudás elmélyítésének.
De nemcsak ilyen kiképzőközpontok adhatnak teret az űrbéli körülmények szimulációjának. Peter Weiss, a Spartan Space európai űrstartup alapítója a rendezvényen tartott előadásában megmutatta, hogy akár Magyarországon is találhatunk olyan űranalóg helyszíneket, ahol különböző extrém körülményekre lehet felkészülni. Ilyen például a gánti bauxitbánya is, ami hangulatában is megidézi a Marsot, és alkalmas helyszínt adhat jövőbeli robotszondás vagy emberes küldetésekre szánt eszközök és procedúrák teszteléséhez.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
