Elon Muskon múlhat az európai navigációs műholdrendszer, a Galileo sorsa. Hogy jutottunk ide?
Egy amerikai űripari céggel kíván megegyezni az Európai Bizottság, hogy a következő években elindulhassanak az európai műholdas helyzetmeghatározó rendszer fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges új űreszközök. A Politico értesülései szerint ehhez egy, a tagállamok által elfogadott „ad-hoc biztonságpolitikai megállapodást” is kötni kellene az Egyesült Államokkal, ami garantálná a Galileo műhold-konstelláció érzékeny komponenseinek védelmét.
Az amerikai GPS-szel megegyező elven működő, ma okostelefonokkal és okosórákkal naponta milliók által használt Galileo konstelláció eredetileg 2020-ban állt volna teljesen üzembe 30 űreszközzel, de jelenleg csak 23 üzemképes műholdat számlál. Az 1999-ben megálmodott rendszer kiépítését halasztások, felbocsátás közben adódó problémák és egyes űreszközöknek a navigációhoz elengedhetetlen atomóráinak hibái kísérték. Ha ez nem lett volna elég, két műhold az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború miatt több mint egy éve a Földön vesztegel, mert eredetileg egy Szojuz hordozórakétán lőtték volna fel őket Francia Guyanából.
A döntéshozók az orosz rakétát nem tudták európaira cserélni, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nincs mire. A nagy sikerű Ariane–5, amivel a James Webb űrtávcsövet és múlt pénteken az Európai Űrügynökég (ESA) JUICE szondáját is fellőtték, karrierjének végéhez közelít. A rakéta júniusban indul utolsó útjára, és az indítási helyekre a gyártó ArianeGroup már évekkel ezelőtt leszerződött. Az Ariane–5-öt az Ariane–6-nak kellene felváltania, de az újgenerációs rakéta fejlesztése sorozatos csúszásokat szenved, és az első prototípus indítása legkorábban idén év végén várható.
„Az Ariane–6 katasztrofálisnak bizonyul az európai űrpolitikának. Nehéz azt állítani, hogy ez ne így lenne” – értékelte a hírt Eric Berger, az ArsTechnica űriparral foglalkozó újságírója. Elon Musk, a SpaceX (és a Tesla, a Twitter, stb.) vezérigazgatója diplomatikusan azzal reagált Berger tweetjére, hogy „a hordozórakéták [kifejlesztése] jelentős kihívás”. Az amerikai milliárdos vállalata hétfőn indította volna első űrbeli útjára saját következő generációs rakétarendszerét, a Starshipet, amely méretében és teljesítményében az Apollo–programban használt Saturn V rakétát is túlszárnyalja, de a tesztet az első fokozat hibája miatt el kellett halasztani. A SpaceX idén eddig 25 sikeres rakétaindításon van túl, amely korábban elképzelhetetlen mértékű hozzáférést biztosít a világűrhöz az Egyesült Államoknak.
Amíg az Ariane–6 nem áll rendesen üzembe, az EU az európai stratégiai függetlenség egyik szimbólumának tartott Galileo műholdak indításával a SpaceX-et vagy a United Launch Alliance-t (ULA) bízná meg – utóbbinak a tulajdonosai amerikai repülőgépgyártó, hadiipari és űripari vállalatok, a Lockheed Martin és a Boeing. Ha sikerül megállapodni, az egyenként 700 kilogrammos európai űreszközök a SpaceX jól bevált Falcon–9-én, vagy a ULA fejlesztés alatt álló Vulcan Centaur rakétáján utazhatnak majd Föld körüli pályára. Mivel a Vulcan első fellövése a következő hónapokban lesz, és az első indításait a Pentagon már valószínűleg befoglalta, Berger szerint az egyetlen reális opció jelenleg a Falcon–9 lehet.
A kialakult helyzet iróniáját részben az adja, hogy a Galileót az USA kezdetben nem nézte különösebben jó szemmel, és létrehozását feleslegesnek tartotta. Az Európai Unió és az ESA által a rendszer megépítéséről kötött 2003-as megállapodás előtt az amerikai kormány több technikai aggályt is megfogalmazott, ami részben az ekkor még a programban komolyan felmerülő kínai szerepvállaláshoz volt köthető. 2003-ban Kína csatlakozott is a kezdeményezéshez, és úgy volt, hogy 230 millió eurót fektet a Galileóba.
A Galileo miatt kialakult feszültség 2004-ben érte el csúcspontját, amikor az amerikai légierő helyettes államtitkára, Peter Teets egy kiszivárgott dokumentumban felvetette annak lehetőségét, hogy ha a műholdakkal egy ellenséges hatalom amerikai csapatokat veszélyeztetne, megsemmisítenék őket – az Egyesült Államok azóta betiltotta a műholdak kilövését célzó rakétateszteket. Két évvel később aztán Kína kilépett a programból, és saját, BeiDou nevű navigációs rendszerének kibővítése mellett döntött, amivel az európai-amerikai feszültségek is mérséklődtek.
Mi vezetett ehhez a helyzethez?
Az elmúlt hetekben Európában nagy vihart kavartak Emmanuel Macron francia elnök kínai látogatása után tett kijelentései, amelyekben különutas Tajvan-politikára, az Egyesült Államoktól való függőség csökkentésének szükségességére és az európai stratégiai autonómia megerősítésére szólított fel. Ennek a törekvésnek látszólag ellentmond, hogy a Galileo műholdak indítását amerikai cégekre és rakétákra bízná az Európai Unió.
Az Európai Bizottság szóvivője, Sonya Gospodinova a Politico kérdésére elmondta, „vizsgálat alatt áll, hogy lehetséges-e alternatív szolgáltatót találni a fellövésekre”. Ez a lap szerint olyan kérdésekre terjed ki, hogy a műholdak kompatibilissé tehetők-e a rakétákkal, mennyire garantálható az űreszközök biztonsága, vagy hogy mekkora költséggel járna az indításuk.
Berger keddi cikkében tweetjének kifejtéseként arról írt, hogy az Ariane–6 indítása szinte biztosan 2024-re tolódik, aminek fejlesztési költsége a tervezetthez képest kétszeresére nőtt, és ma már meghaladja a 4 milliárd eurót. A szakújságíró úgy véli, így a fejlesztési folyamat kezdetétől számított közel egy évtized alatt Európa nem volt képes egy, az eddig 215 sikeres repülést teljesítő SpaceX Falcon–9-étől teljesítményében elmaradó, költségesebb és nem újrahasználható rakéta megalkotására.
Ennek okai szerinte a NASA-tól sem idegen, kicsinyes politikai okokból egyes államok között elosztott fejlesztési és gyártási folyamatban és a garantált szerződésekkel rendelkező tradicionális űripari vállalatok lomhaságában keresendők. Berger azt állítja, az a tény, hogy az Európai Bizottság jelenleg a Falcon–9-en akar helyeket vásárolni, aminek az Ariane–6-ot eredetileg vetélytársának szánták, azt mutatja, hogy a rakéta a legalapvetőbb célját nem tudta teljesíteni – azt, hogy az amerikaiaktól vagy oroszoktól független indítási képességet biztosítson a kontinensnek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
