„Több mint temető”: rendesen megsétáltatott a Fiumei úti sírkert új appja
Pulszky Ferenc, talán nem kegyeletsértő ilyet mondani, a Fiumei úti temető, hivatalos nevén sírkert egyik legcselesebb jeles elhunytja. Az egykori államtitkárról, múzeumigazgatóról, lelkes szabadkőművesről és régészről már Mikszáth is megírta, hogy nem csak a Mária Terézia által adományozott Cselfalva miatt érdemli ki a cselfalvi nevet: a politikai intrikákat és cselvetéseket is kedvelte. A 126 éve elhunyt politikusnak most a sírkert a napokban frissített appját, a FiumeiGuide-ot sikerült kicseleznie – vagy ha nem magát az appot, hát minket.
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által fejlesztett applikáció 27 tematikus temetői sétát ígér a felhasználóknak, külön leírással az itt nyugvó jelentős személyiségekről és sírkövekről, ráadásul saját sétát is tervezhetünk vele. A papíralapú térképen 100 jelentős emlékhelyet tüntetnek fel, ehhez képest a híres tudósok és tanárok útvonala (az app szerint 6 kilométeren, 1 óra 17 perc alatt) egymagában 48 síremléket érint. Úgy döntöttünk, hogy nincs is ennél alkalmasabb séta az applikáció tesztelésére és a tudomány nagyjai előtti főhajtásra, ezért ezt próbáltuk bejárni.
Az első nehézséget a fényképek jelentették: mint megtudtuk, a sírkert ugyan a NÖRI szerint „több mint temető”, olyannyira, hogy 2019-ben az intézet még egy futókör létrehozását is fontolgatta, de fényképezni nem lehet benne csak úgy. Mármint lehet, de úgy nem, hogy a fényképek bárhol meg is jelenhessenek, ehhez külön engedély szükséges. Miután ezt megkaptuk, indulhatott a séta.
Méghozzá Pulszky Ferenccel: az ő sírja esik a legközelebb a bejárathoz, de hogy mennyire közel, azt némi idő volt megfejteni. A telefon szerint először 360, majd 70, közvetlenül ezután pedig 270 méternyire voltunk a síremléktől úgy, hogy közben nagyjából tíz métert tettünk meg. Amikor úgy tűnt, hogy már közel a cél, kiderült, hogy Zsivora György (1804-1883) kúriai tanácselnök, akadémikus sírját találtuk meg, majd miután céltudatosan elhaladtunk Pulszky síremléke mellett, az applikáció új célpontot tűzött ki elénk: a marxista filozófust, Lukács Györgyöt (1885-1971).
Továbbra is a telefon útmutatását követve elhaladtunk Arany János (1817-1882) mellett, majd balra fordultunk; itt gyanús lett, hogy rossz helyen járunk, a telefon valamiért egészen máshol érzékelt bennünket, mint ahol voltunk. Végül meglett Lukács is: a Munkásmozgalmi Panteonhoz vezető sírsétánynál volt, míg mi a GPS szerint valahol egészen máshol. Miután visszaemlékeztem arra, hogy a telefonom már korábban is meglepett hasonló mutatványokkal, amikor egy helyben állva egymás után fordultam meg a Soroksári út egyik, majd másik oldalán, mielőtt magabiztosan a Tóth Kálmán utcában helyezett volna el, úgy döntöttünk, hogy ideje módszert váltani.
A tableten a helymeghatározás már sokkal jobban működött, az applikáció viszont folyamatos netkapcsolat nélkül egyáltalán nem. A program Lukács után viszont már hajtott volna bennünket tovább, mert úgy vélte, hogy Pulszkyn már túl vagyunk, de nem voltunk. Mobilnettel sikerült megoldani a problémát, elindultunk visszafelé, most már pontosabb navigációval. Így már meglett Pulszky Ferenc (1814-1897) síremléke, amelyet a nagyszentmiklósi kincs 13-14. számú bikafejes csészéjéről mintázott faragvány díszít (ez, mint a séta ismeretterjesztő anyagából kiderült, Donáth Gyula alkotása). Igen ám, de mindeközben az új eszközön indított app miatt az eddigi sétaterv is borult, és úgy tűnt, hogy Lukács kimaradt, viszont valamiért a program nem is őt ajánlotta következő állomásnak, a filozófus sírját egy másik kacskaringó érintette volna.
Újratervezés
Végül a Szentkereszt úton indultunk el egy sokat ígérő helyszín felé, ahol több jelző is akadt a térképen. A GPS-es app közben buzgón rendezgette a javasolt útvonalat: ez mindenképpen az előnyére válik, akárhol kapcsolod be a temetőben, mindig igyekszik valamilyen optimálisnak szánt körtúrát javasolni. Már akkor, ha az ember véletlenül nem lép ki az éppen aktuális sétából, amit egy rossz gombnyomással meglepően könnyen meg lehet tenni, ilyenkor, ha jól mértem fel a lehetőségeket, új sétát kell indítani, amit már kipipáltál, elvész.
Nyomozni attól még kell
A baj Hauszmann Alajos (1847-1927) környékén következett be: véletlenül kiléptem a sétából. A környéken ráadásul annyi híresség nyugodott, akiknek a sírját érintette a séta, hogy nem is feltétlenül az app zavarodott bele a bőségbe, hanem mi. Az első magyar női országgyűlési képviselő, Slachta Margit (1884-1974) központi helyen lévő sírjánál terveztük újra az utunkat (ezt a sírt a tudós-séta hivatalosan nem érintette, de az út erre vezetett).
Több olyan helyszín is akadt, ahol olyan közel voltak egymáshoz a sírok, hogy amíg az ember az egyiket kereste, a másikat találta meg, de nem vette észre, az app viszont igen, így akaratunkon kívül rohamtempóban sikerült átszáguldani tudományunk nagyjai között. A dolog trükkje valószínűleg a temetőturizmus első számú szabályának tiszteletben tartása: nyitott szemmel kell járni, Vásárhelyi Pál (1795-1846) vízépítő mérnök síremlékét például azért nem szúrtam ki elsőre, mert túl nagy volt, ehhez képest Lukácsét azért nem, mert túl kicsi és kopott volt.
Az, hogy valamiért véletlenül, amikor infót kerestem egy sírról vagy a következő tervezett stációról, néha kiléptem a sétából és újra kellett indítani, nem sokat segített a dolgon, igaz, az nem az applikáció hibája, ha én nem tudom használni.
A földrajztudomány atyja és a GPS kudarca
A sors különös fintora, hogy amikor már belelendültünk a sírsétába, épp Hunfalvy Jánosnak (1820-1888), a magyar földrajztudomány atyjának sírja fogott ki rajtunk. A GPS szerint már 30, 70 és 28 méternyire is megközelítettük, mégsem találtuk meg. A tablettel való bénázás után (természetesen megint sikerült kilépni a sétából) viszont legnagyobb örömünkre megtudhattuk, hogy hány méterre tartózkodunk Pulszky Ferenc sírjától, ami nem épp a szomszédban volt. A FiumeiGuide becsületére legyen mondva, hogy amikor ezután döbbenten elindítottam benne a navigációt, már nem akart feltétlenül visszavezényelni Pulszkyhoz, akinek ezek után egyszerűen muszáj lesz elolvasnom Életem és korom című önéletrajzát, különben nem mehetek el úgy a Fiumei úton, a temető kerítése mellett, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom. Bónusz, hogy most már valószínűleg mindenféle app nélkül, csukott szemmel is megtalálnám a síremlékét.
A túra viszont folytatódott: a folyamatos újratervezés miatt csak később derült ki, hogy több fontos stáció is kimaradt, de többé-kevésbé sikerült bejárni az egész temetőt, ide értve a régi, elhanyagolt sírok körüli területet is, amerre az Országház tervezője, Steindl Imre (1839-1902) nyomában indultunk el. Az Aréna plazával határos sírfal több érdekességet is tartogat, itt nyugszik például a történetíró Horváth Mihály (1809-1878) is. A falsírok változatos állapotban vannak: az általunk meglátogatott tudósokéi általában felújítottak, még ha nem is tegnap, másokról már a név is eltűnt, az ezzel szemközti gazos területen pedig már alig akad olvasható felirat a sírköveken.
Szarkofág a Fiumein
Egy, a temető belsejébe vezető utat követve viszont az ember már alig győzi figyelni, hogy kiket is temettek ide: Kuzsinszky Bálint régész (1864-1938) eredeti római szarkofágja mellett majdhogynem szerényen bújik meg a Karinthy család emlékhelye.
A séta itt már bőven túlnyúlt az applikáció által ígért 1 óra 16 perces időkereten, és bár a kilométereket nem számoltuk, valószínű, hogy abban is túlteljesítettük a tervezett távot; a temető belseje felé haladva Semmelweis Ignác (1818-1865) síremléke környékén (ahol ditrói Puskás Tivadar, a telefonhírmondó atyja is nyugszik, de őt hivatalosan nem érinti a séta) lövések hangjára lettünk figyelmesek. Valakit katonai tiszteletadással búcsúztattak, a sírkertből kifelé még láttunk a bejárat felé indulni egy honvédségi buszt is – séta vagy futókör ide vagy oda, ez még azért mindig egy temető.
A tudóskör több politikus sírját is érinti (és itt nem Pulszkyra gondolok): a túra része Antall József volt miniszterelnök (1932-1993) és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök (1931-2011) síremléke is. Ez utóbbi a túra során kisebbségben lévő modern síremlékek táborát erősíti: a temető egyik legmodernebb emlékét Almási Balázs tervezte, méghozzá úgy, hogy az üveggúlában kirajzolódó kereszt a temetés évfordulóján mutassa a legszebb képét. Mádl sírját most szalagokkal zárták el a látogatók elől, az üveggúla eltörött.
Némi bolyongás után kifelé vettük az irányt, ehhez az appban külön segítség is van, ha valaki eltévedne. A túra bőven meghaladta a javasolt bő egy órát, még úgy is, hogy a szerencsétlenkedésünk miatt akadt olyan pontja is, ami kimaradt, aki tudóssírokat akar nézni a Fiumei úton, jobban teszi, ha legalább két órás programra készül, de fényképezéssel, utánajárással és némi nyomozással, valamint pontatlan GPS-szel még ez is kevésnek tűnik. Az biztos, hogy nem árt eltenni a bejáratnál egy papírtérképet is, biztos, ami biztos-alapon – az meg már meg sem lepett, hogy amikor a kijárat felé igyekeztünk, természetesen ismét elmentünk Pulszky síremléke mellett.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
