Kitűnő állapotban találtak rá a 150 millió éve élt ősteknős kövületére
A Alsó-Bajorországban találtak rá arra a szinte tökéletesen megőrződött, nagyjából 150 millió éves teknősfosszíliára, amely nemcsak a fajról szolgáltat fontos információkat, hanem arról is, hogy milyen környezet uralkodott a mai Németország déli részén a mezozoikumban, vagyis a 260-66 millió évvel ezelőtti földtörténeti középidőben.
A Solnhofia parsonsi nevű ősteknős mellső és hátsó végtagjai viszonylag rövidek, ami arra utal, hogy az állat a part közelében élt – ezzel szemben a mai tengeri teknősöknek hosszúkás uszonyaik vannak, és a nyílt tengeren is elboldogulnak.
Felix Augustin, a Tübingeni Egyetem biogeológiai kutatója szerint még soha nem írtak le olyan Solnhofia egyedet, amelynek ilyen teljes mértékben megmaradtak volna a végtagjai, de emellett a teknős feje és páncélja is kitűnő állapotban megőrződött. A háromszög alakú feje alig több mint 9 centiméter hosszú, ami közel a felét teszi ki a páncélja hosszának. Az egyetem magyar hüllőkutatója, Rabi Márton szerint a nagy fejet a kemény táplálék összezúzására használhatta.
A Nürnbergtől délre, az Altmühl folyó völgyében található Solnhofen lelőhely mészkőrétegeiben rengeteg korai élőlény fosszíliáját találták már meg, ami a korabeli környezeti viszonyokkal magyarázható. 150 millió évvel ezelőtt egy sekély trópusi tenger húzódott a mai Németország déli részén, ahol szigetek és zátonyok választották el a medencéket a nyílt tengertől. Amikor az itt lebegő részecskék (például az elpusztult állatok maradványai) a medencék fenekére süllyedtek, mészkőrétegek jöttek létre.
A lagúna vizének a nyílt tengerrel való csekély vízcseréje miatt az oxigéntartalom nagyon alacsony, a sótartalom pedig nagyon magas volt, így az elpusztult állatok vagy növények nem tudtak lebomlani, hanem megmaradtak és egyedülálló részletességgel kövültek meg a mészkőben.
Az ősteknőst a közeli Denkendorf dinoszauruszmúzeumában állítják majd ki.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
