Ájurvéda, homeopátia, csí: valóban felkarolta a WHO a sarlatánokat?
Augusztus 12-én váratlan poszttal jelentkezett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az ex-Twitteren, az X-en. Miután megemlítették, hogy a ma jóváhagyott gyógyászati termékek 40 százaléka – köztük az aszpirin, illetve több fogamzásgátló vagy rákgyógyszer – valamilyen természetes hatóanyaggal rendelkezik, és hogy a hagyományos gyógyászat emberek millióinak egészségét biztosíthatja világszerte, azt kérdezték követőiktől, hogy a felsoroltak közül melyik módszert vették már valaha igénybe. Az akupunktúra vagy az ájurvédikus gyógyítás mellett a felsorolásban szerepelt a tudomány szerint jobb esetben csak hatástalan, de potenciálisan kártékony homeopátia vagy a csontkovácsolás is.
„Wow, a WHO jóváhagyta a homeopátiát” – kommentálta Elon Musk a meglepő fejleményt saját tweetjében (elnézést, posztjában), de az olvasó-tényellenőrök is egyből elhelyeztek egy megjegyzést a poszthoz, miszerint „a homeopátia, a csontkovácsolás és a természetgyógyászat nem számít hagyományos orvoslásnak, inkább áltudományként jellemezhetők, mivel olyan országokban és korokban alakultak ki, ahol és amikor a modern tudomány már kifejlődött. Továbbá az akupunktúra mai formájának is modern gyökerei vannak.”
A szervezetnek négy nap kellett ahhoz, hogy reagáljon a kritikákra. „Meghallottuk a poszttal kapcsolatos aggályaitokat és visszajelzéseiteket, és elismerjük, hogy jobban is megfogalmazhattuk volna ezt az üzenetet” – írták az új bejegyzésben. Mint kifejtették, azon dolgoznak, hogy a hagyományos orvoslás módszereiről tudományos bizonyítékokat szerezzenek, és megértsék, hogy azok valóban biztonságosak és hatékonyak-e, és ha igen, miért. A cél nemes: mivel a világ számos pontján megfelelő egészségügyi ellátás híján sokkal inkább hozzáférhetők a tradicionális módszerek, azok a megfelelő tudományos értékelés után emberek millióinak egészségéhez járulhatnak hozzá.
Ám a korrigálással sem volt mindenki megelégedve. A TheLiverDoc néven publikáló hepatológus és alternatívgyógyászat-kritikus azt írta: „Minden »hagyományos orvoslási« gyakorlat, amit szégyenszemre felkaroltak az eredeti posztban, az ájurvédától kezdve az akupunktúrán át az unaniig és a természetgyógyászatig, mind áltudományos gyakorlat, vagyis primitív, elavult, tudománytalan és néha nagyon ostoba (homeopátia) elveken alapuló ősi terápiák.” Szerinte ezért lehetetlen küldetés, hogy a tudományos módszer alkalmazásával bármire jussanak ezek vizsgálata során, hiszen az áltudományos módszereket „ellentmondásos, eltúlzott vagy cáfolhatatlan állítások jellemzik, a szigorú kísérletek helyett a megerősítési torzításra támaszkodik és hiányzik belőle a más szakértők általi értékelésre való nyitottság”.
A WHO tavaly India kormányának 250 millió dolláros támogatásával alapította meg a Hagyományos Orvoslás Globális Központját, amelynek székhelye a Gudzsarát állambeli Dzsámnagarban található – a város egyik nevezetessége az indiai népi gyógyászokat képző ájurvédikus egyetem. Idén augusztusban pedig összehívták az első hagyományos orvoslási csúcstalálkozót is, amit augusztus 17–18-án rendeztek meg az állam egy másik városában, Gandhinagarban. A globális rendezvényen elsősorban ázsiai és afrikai országok miniszterei, kutatói és praktizáló népgyógyászai, valamint dél-amerikai és óceániai országok őslakosainak képviselői vettek részt, míg az USA-t főként gyógyszercégek, Európát pedig leginkább a regionális WHO-kirendeltségek képviselték.
„A hagyományos orvoslással kapcsolatos tudományos ismeretek fejlődését ugyanolyan szigorú normákhoz kell kötni, mint az egészségügy más területein. Ehhez új módszertani gondolkodásra lehet szükség, hogy ezeket a holisztikusabb, kontextuálisabb megközelítéseket jól kezeljük, és olyan bizonyítékokat szolgáltassunk, amelyek kellően meggyőzők és szilárdak ahhoz, hogy politikai ajánlásokhoz vezessenek” – mondta a konferencia előtt John Reeder, a WHO Egészségügyi Kutatások Főosztályának igazgatója.
Ha valahol lett volna lehetőség a kritikusok által hőn áhított szélesebb szakértői kör bevonására, az egy hagyományos gyógyászati konferencia – az utólagos értékelések szerint azonban a meghívottak névsora fájóan egyoldalú volt, így komolyan vehető eredményre sem juthattak.
A politikai korrektség hozza ránk a homeopátiát?
Az alternatív gyógyászat kritikusai aggodalommal kísérték a fejleményeket. „Attól tartok, hogy ez a találkozó végül ugyanazokat a gyakran hangoztatott közhelyeket és vágyálmokat fogja kifejezni, amiket már jól ismerünk” – idézi a Nature az Exeteri Egyetem komplementer orvoslással foglalkozó kutatóját, Edzard Ernstet, aki több könyvében is megkérdőjelezte már az alternatív orvoslási módszerek létjogosultságát.
Az aggályokat erősítette, hogy már a konferencia előtt némi ellentmondást lehetett felfedezni a résztvevők megközelítésében. Miközben a szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy itt nem a népi hókuszpókusz felkarolásáról lesz szó, hanem éppen hogy kőkemény tudományos alapon akarnak meggyőződni a hagyományos módszerek hatékonyságáról és biztonságosságáról, a rendezvény külső tanácsadói testületének tagjai egy folyóiratba írt vezércikkel keltettek zavart a fejekben. A Journal of Ayurveda and Integrative Medicine-ben közölt írás szerint „az orvostudomány jellemzően redukcionista megközelítésével szemben a hagyományos orvoslás az elme, a test és a lélek összekapcsolódását hangsúlyozza” – ez a szembeállítás pedig mintha figyelmen kívül hagyná a találkozó hivatalosan kommunikált célját, miszerint épp ennek a „redukcionista” tudományos módszernek készülnek alávetni a népi gyógyászat eszköztárát.
Az ellentmondások magán az eseményen is folytatódtak. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója kollégáival együtt élőben is arra biztatta a résztvevőket, hogy találjanak szilárd tudományos bizonyítékokat a tradicionális gyógymódokra, de a show-t ellopták a meredek állításokat hangoztató helyi előadók. Lav Agarwal egészségügyi miniszter még a pandémia alatt szerzett hírnevet azzal, hogy tévesen muszlim csoportok összejöveteleire kente a vírus terjedését a vallási feszültségektől egyébként sem mentes Indiában, míg az ország ájurvéda-, jóga-, unani-, sziddha- és homeopátia-ügyi minisztere a csúcson jelentette be, hogy Malajziával közösen dolgoznak a homeopátia népszerűsítésén. Pedig nem kellett volna messzire menni, hogy megismerjék a tudomány álláspontját a homeopátiáról: a 2009-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazott Venkatráman Rámakrisnan 2016-ban nevezte áltudománynak a területet, amikor a minisztérium hatáskörét kiterjesztették a homeopátiára is.
Konzervatív oldalról az a kritika is felmerült, hogy a WHO a túlzásba vitt politikai korrektség miatt adta be a derekát. A National Review publicistája, Bobby Miller például azt írta: „A hagyományok tisztelete nem mehet a józan ész rovására. A WHO-nak nem szabad megfeledkeznie a felelősségéről. Nem azért van, hogy minden kulturális hóbortot kielégítsen, hanem azért, hogy olyan orvosi gyakorlatokat támogasson, amelyek hatékonyságát szigorúan végzett kutatások és tesztelések bizonyítják. Amikor az egészségügyről van szó, nem hagyhatjuk, hogy a politikai korrektség háttérbe szorítsa a tudományos igazságot”.
Az alternatív gyógyászok jolly jokere: nincs elég bizonyíték
Úgy tűnik, végül pontosan az történt a csúcstalálkozón, amire számítani lehetett. A WHO közleménye szerint „körülbelül 100 ország rendelkezik a hagyományos orvosláshoz kapcsolódó nemzeti politikákkal és stratégiákkal, és számos WHO-tagállamban az alapvető gyógyszerlisták és egészségügyi szolgáltatási csomagok részét képezik ezek a kezelések, és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek fedezik őket. Az emberek nagy többsége hagyományos, kiegészítő és integratív gyógyászati beavatkozásokat keres a nem fertőző betegségek kezelésére és megelőzésére.” Emellett a záró nyilatkozatban kifejezték a további szigorú vizsgálatok szükségességét, és elmondták, hosszú még az út ahhoz, hogy tudományos alapon javasolhassák a tradicionális gyógymódok integrálását a mindennapi orvoslásba.
David Gorski daganatsebész, a Science-Based Medicine nevű alternatívgyógyászat-szkeptikus weboldal vezető szerkesztője hosszú írásban számolt be a konferencia eredményeiről, és mint írja, nincs új a nap alatt: „A nem bizonyított vagy egyenesen cáfolt gyógymódok hívei mindig azt állítják, hogy nincs elegendő bizonyíték, és hogy még több kutatásra van szükség. Ez egyike azoknak a homályos általánosságoknak, amelyek valamilyen mértékben mindig igazak, és amit a hagyományos orvoslás áltudományos megközelítésének hívei már 20 évvel ezelőtt is mondtak, és valószínűleg még sokáig mondanak majd.”
Gorski szerint már Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz nyitóbeszédében világos volt a rendezvény valódi célja: a főigazgató nem azt emelte ki, hogy rá kell jönni, mely módszerek hatásosak és melyek nem, hanem arra kérte a résztvevőket, hogy találjanak tudományos bizonyítékokat, amelyek segíthetnek a hagyományos gyógyászat integrálását a modern orvostudományon alapuló egészségügyi rendszerekbe.
Az orvos az ír komikust, Dara Ó Briaint idézi: „Ó, elnézést, »a gyógynövényekkel való orvoslás már évezredek óta létezik«! Tényleg így van, csak aztán mindegyiket teszteltük, és ami működött, abból »gyógyszer« lett, a többiből meg egy tál leves és egy kis pot-pourri.”
A kínai gyógyítók már bekebelezték a WHO-t, és Magyarországon is kopogtatnak
Nem ez az első eset, hogy a WHO engedményeket tesz az alternatív gyógyászati lobbinak. A hagyományos kínai orvoslás propagálói az elmúlt 10-15 évben új fokozatba kapcsoltak, és világszerte komoly kampányokat folytatnak azért, hogy elismerjék a módszereit, amelyek „az univerzumot alkotó természeti energiára”, az úgynevezett csíre alapulnak. A por vagy tinktúra formájában kínált gyógynövényekkel és állati testrészekkel operáló kezelések 2019-ben először kerültek be a WHO által kiadott kézikönyv, a betegségeket és lehetséges gyógymódjaikat listázó Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO vagy ICD) legújabb, 11. változatába.
A Scientific American akkor szerkesztőségi vezércikkben fejezte ki nemtetszését, mivel a neves szaklap szerint „a hagyományos kínai orvoslás felvétele az ICD-be a bizonyítékokon alapuló gondolkodás és gyakorlat égbekiáltó mellőzése; a legtöbb hagyományos gyógymód hatékonyságát alátámasztó adatok a legjobb esetben is szűkösek”. A Marylandi Egyetem 2009-es kutatását idézték, amelyben 70 olyan tanulmányt vizsgáltak meg, ami a hagyományos kínai módszereket, például az akupunktúrát értékelte. Mint kiderült, egyik tanulmány sem volt elég meggyőző, vagy az adatok hiánya, vagy a nem megfelelő tesztelési folyamatok miatt.
Az olyan lépésekkel, mint a hagyományos kínai orvoslás ICD-be való felvétele, az a legnagyobb probléma, hogy egy szintre helyezik a tudományosan nem bizonyított népi praktikákat a klinikai vizsgálatokon átesett gyógyszerekkel. Ennek többféle kimenetele lehet, a legtöbb káros: kisebb egészségügyi probléma esetén a placebohatás miatt akár jól is elsülhet a dolog, de ha valamilyen bizonyított gyógymód helyett kétes tradicionális kezelést kap valaki, az jobb esetben csak szimplán nem használ, rosszabb esetben viszont még nagyobb veszélybe sodorja a beteget – a kínai orvoslásban gyakran használt arisztolsavat például egyes kutatások a halálos vesekárosodással és húgyúti rákos megbetegedésekkel is összefüggésbe hoztak.
A kínai népi gyógyászattal a magyar kormány is szemezget egy ideje: már 2015-ben szó volt arról, hogy nálunk jönne létre a kínai orvoslás regionális központja, 2020-ban pedig 5,9 milliárd forintos keretet biztosított a kormány arra, hogy hagyományos kínai orvoslási részleg épülhessen a Semmelweis Egyetemen – ennek aztán azóta nem sok hírét hallottuk.
De időről időre azért Magyarországon is megjelennek azok a hangok, amelyek a bizonyítatlan tradicionális gyógymódokkal szembeni óvatosságra intenek. A Szkeptikus Társaság folyamatosan küzd a homeopaták és kuruzslók ellen, míg a Magyar Tudományos Akadémia legutóbb 2018-ban tett közzé állásfoglalást, amely szerint a konvencionális, nyugati orvoslás részét nem képző eljárásoknak „a jelenlegi törvényi háttér melletti alkalmazása egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal, azt végezni pedig súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára”. Az ilyenféle tudatosításra azonban lehet, hogy gyakrabban és komolyabban szükség volna, hiszen például egy 2017-es felmérés szerint a magyarok 44 százaléka tartja hasznos, eredményes gyógymódnak a homeopátiát, ami túltesz a sarlatánságot kiáltó 41 százalékon és a tartózkodókon.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
