Varázslatos tündérországgá változik esténként a budapesti Füvészkert
8000 faj, 3,5 hektár, Pál utcai fiúk, Nemecsek horrorisztikus szobra a tavirózsák között – nagyjából ez ugrik be az embernek a budapesti Füvészkertről, esetleg még az, hogy a közepén álló vadászkastélyban egykor még maga Mária Terézia is megszállt. Nekem ennyi évtizedeken át bőven elég is volt, de változnak az idők, nem mindenkinek az ingerküszöbét éri el egy botanikus kert, ősszel pláne. Este meg végképp: hideg is van, sötét is van, a kert ráadásul délután ötkor be is zár, utána ide már csak Nemecsekék jártak, annak is mi lett a vége, ugye.
A covid szülte
Legalábbis ez egészen mostanáig így volt: október 20-ától sötétedéstől a Garden of Lights fénykiállítása látható a kertben. Az ötlet egy lengyel világítástechnikai cég vezetőségének fejéből pattant ki a világjárvány idején: olyan látványosságot kerestek, amit szabad téren lehet megtekinteni, így a korlátozások alatt is látogatható marad, de amiért hajlandó fizetni is a közönség. Az ötlet bejött, de annyira, hogy az egyik lengyelországi helyszínen rendőrökkel kellett feloszlatni a tömeget. Az első kiállítás sikerei után sorra nyíltak az újabbak, és jelenleg öt országban, tíz helyszínen láthatók a tematikus fényshow-k. Ezek közül az egyik a budapesti Füvészkert, ahol az Alice Csodaországban történetét vitték színre. Fényre. Fára.
Színes-szagos, botanikus
Maga a kiállítás persze leginkább gyerekeknek szól: színes, fényes, hangja is van, de a hozzáadott érték maga a Füvészkert, ahová tényleg ritkán lehet ilyenkor bejutni, és a helyszín is hozzátesz a mesehangulathoz. A Dugonics utca felől közeledve, még világosban némileg riasztónak tűntek a kertben felállított rózsaszín és lila izék (messziről úgy néztek ki, mint a kertbe való műflamingók), de hát az ember a kivilágított karácsonyfát se napsütésben nézi. Nem véletlen, hogy a csodaország akkor nyit, amikor a Füvészkert zár.
A fakutya, ami macska
A látogatót a jegypénztár után a fényes, nyikorgó kapu fogadja, utána jön a fakutya, ami csak Kosztolányi Dezső Alice-fordításában kutya, különben macska, aztán sorra a többiek: a nyúl ürege, a sakkfigurák, a bolondok uzsonnája és a többi. Eltévedni nem lehet: a kert munkatársai a fénykiállítás kezdete előtt lekordonozzák a terepet. Ez kettős célt szolgál: így a látogatók sem esnek bele a tóba (olvastunk már valahol ilyet, bár az a tó már nem létezik, a Klinikák neurológiai tömbje áll a helyén), és a védett növényekben sem esik kár.
A kiállítás haszna
De kinek jó ez? Egyrészt a gyerekeknek, másrészt magának a Füvészkertnek. A szülőknek nem annyira, mert elég drágák a jegyek (bő négyezer forint), de a bevétel egy része a Füvészkertért Alapítványhoz kerül, és a kert fenntartására fordítják. Papp László botanikus szerint ősszel egyébként is kevés a vendég, a kertnek pedig szüksége van a bevételekre, ezért is fogadták örömmel a kiállítást.
Örömmel, de nem fenntartások nélkül: Papp szerint először természetesen meggyőződtek róla, hogy a kiállítás biztonságosan megrendezhető. A díszletek nem bocsátanak ki UV-fényt, és csak minimális hőt adnak le, így kevés rovart vonzanak, a növényeknek sem ártanak, és a madarakat sem nagyon zavarják – ezek amúgy is hozzászoktak már a környékbeli kandeláberek fényéhez.
Szigorú felügyelet
Kiszel Péter főkertész a Qubit kérdésére elmondta, hogy a szervezők mindenben egyeztettek a Füvészkerttel, neki pedig jogában áll szüneteltetni a jegyeladást vagy kiüríteni a kertet, ha valami gond lenne, esetleg úgy ítéli meg, hogy a kiállítás veszélyt jelent a látogatókra vagy a növényekre. Volt olyan ötlet is, amire Kiszel és a Füvészkert végül nemet mondott, mert veszélyeztette volna a növények épségét: így nem került fényinstalláció a sziklakertre, és a tavirózsás medencét sem fedték le. A kiállítás elkerüli a bambuszligetet is, bár ennek nem annyira növény-, mint inkább embervédelmi okai vannak: a keskeny pallóról a sötétben könnyen a vízbe lehet esni. Ismét lásd Nemecsek.
Kiszel elmondta, hogy a fényfüzérek felrakásához a kiállítás szervezői biztosították a technikát, így a kert munkatársai egy füst alatt elvégezhettek néhány olyan munkát is, amihez alpintechnika vagy emelőkosaras kocsi kellett volna. Egyetlen olyan munka van, amit lényegesen megnehezít a fénytechnika elhelyezése: az őszi gereblyézés helyett a kert munkatársai idén avarfúvóval dolgoznak majd, mert a lombseprű és a kábelek nem jönnek ki jól egymással. Ez nem okoz kárt a kertben, tavaszra pedig már bezár a kiállítás, akkor át lehet gereblyézni a talajt.
Kábel a rengetegben
Kábelből pedig akad elég: a fákat és a kert központi épületét 12-14 kilométernyi fényfüzérrel díszítették. Boldog Bence, a fénytechnika elhelyezésének felelőse, a kiállítást kivitelező Bee Hepi Kft. ügyvezetője szerint a legnagyobb kínt a kiállítás vége felé látható, 13 méteres magasságból lelógatott szalagok elhelyezése okozta, de egyébként annak ellenére, hogy itt olyan multimédiás darabok is akadnak, amilyenek máshol nem nagyon, minden flottul ment – igaz, csak a sajtóbejárás előtti percekben végzett a kábelezéssel. Külön öröm, hogy hiába jött messze földről a kiállítás anyaga, 9 konténer Kínából, 3 pedig Lengyelországból, már a bejáráson is minden működött.
De kinek van szüksége erre az egészre? Tömören összefoglalva: a gyerekeknek, de még inkább a Füvészkertnek. Kiszel Péter és Papp László szerint ezek az új programok olyanokat is behívhatnak a kertbe, akik korábban nem érdeklődtek iránta, és bíznak benne, hogy azok, akik éjjel meglátogatják a fényshow-t, nappal is visszatérnek megnézni, hogy egyébként mit tartogat még a kert. Lehet, hogy a Füvészkert rajongóinak néhol túl színes-szagos a látvány, és minden csöpög a harsány rózsaszíntől meg lilától, de az a helyzet, hogy működik: mióta nincs Vidámpark Budapesten, hasonlóan tömény giccsözönhöz sehol máshol nem lehet jutni. Látványos, ez az egyetlen célja, és ebben egyébként jól passzol Alice utazásához is, amit egyébként megéri elolvasni, mielőtt az ember elmenne a kiállításra. Show-ra. A Füvészkertbe.
Villogó Nemecsek
Kiszel szerint az ötletelés során felmerült az is, hogy a kertbe tervezett kiállítást direkt a Pál utcai fiúkra is felhúzhatnák – adja magát az ötlet, de a nemzetközi közönség számára ez talán kevésbé lenne vonzó. Ha a mostani bejön, akár még erre is sor kerülhet, bár nem merem, és nem is akarom elképzelni, hogy mit lehetne kihozni a hupilila nemecsekből, aki a neurológiai tömb alatt lényegül át nagybetűssé. A show mindenestül a mai idők gyermeke: benne van a covid, az útkeresés, valahol az eszkapizmus is, harsány, de a máskülönben három-négy órás valódi füvészkerti sétát egy órára rövidíti le, és még így is egy-másfél órát vesz igénybe, és persze látványos is. Ez nem a Füvészkert meggyalázása, de nem is a jövője, hanem a jelene: ha csak egy gyerek is úgy fog visszajárni ide ezután, mint akár én, aki a kilencvenes években gőtét lesni jártam a bambuszok mögötti tóhoz, már megérte. Már csak azért is, mert a plusz bevételnek köszönhetően a kert fenntartása is könnyebb lesz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: