Évezredek óta együtt élünk az ágyi poloskákkal, az elmúlt hetekben mégis szinte egész Európában pánikot okoztak. Ahogy arról a 444 beszámolt, szeptemberben félelem lett úrrá a jövőre olimpiát rendező Párizsban az élősködők elterjedése miatt – olyannyira, hogy sokan még a tömegközlekedési eszközökön sem hajlandók miattuk leülni.

Azóta már az Egyesült Királyságból, Spanyolországból és Görögországból is megszaporodtak a bejelentések, de a rovarok a nyár végére egy magyarországi szociális intézmény működését is szinte ellehetetlenítették. Eközben a brit Telegraph információi szerint a francia titkosszolgálatok már Oroszországot vádolják azzal, hogy a közösségi médiában fokozta a poloskapánikot.

Annak, hogy tényleg valós jelenség-e az ágyi poloskák számának növekedése Európában, és ha igen, mi okozza az inváziót, Szentiványi Tamarával, a Magyar Kutatási Hálózathoz tartozó Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológia Kutatócsoportjának tudományos munkatársával, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatójával jártunk utána.

Az ágyi poloska alatt általában két fajt értenek a szakemberek, az ágyi poloskát (Cimex lectularius) és a trópusi ágyi poloskát (Cimex hemipterus). Az előbbi az egész bolygón előfordul, az utóbbi viszont korábban csak a trópusi égövben volt jellemző, de mára Észak-Amerika délebbi régióiban is megjelent. Mindkét rovar a Cimicidae családba tartozik, több mint 90 másik fajjal együtt, amik leginkább denevéreken vagy madarakon élősködnek. Sokuk csak egy-egy denevérfajon vagy denevérpopuláción előforduló, ritka rovar, és semmilyen veszélyt nem jelent az emberre, magyarázza Szentiványi, így ezeknek a védelme is indokolt lehet.

A kutatók sokáig azt gondolták, hogy a parazita életmódot folytató rovarok eredeti gazdái denevérek lehettek, de egy 2019-es tanulmány megváltoztatta ezt a képet. Steffen Roth és kollégái genetikai adatok alapján vizsgálták a rovarcsalád evolúciós rokonsági kapcsolatait, és arra jutottak, hogy a poloskák 115 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ezután a bolygót még több tízmillió évig dinoszauruszok uralták, az első denevérek pedig csak a kréta végi kihalás után, 50 millió éve jelentek meg. Szentiványi szerint lehet, hogy a már ekkor csak vérrel táplálkozó rovarok eleinte dinoszauruszokon élősködtek, majd evolúciójuk során többször specializálódtak denevérekre, később madarakra, végül az emberre.

Nem terjeszt betegségeket, de több mint kellemetlen

A négy évvel ezelőtti vizsgálat miatt azt a verziót is el kellett vetni, hogy az ágyi poloskák denevérekről kerültek át barlangokban megtelepedő emberekre, mert a bizonyítékok szerint nem a Homo sapiens megjelenése miatt lettek generalisták, vagyis több fajon megélő vérszívók. Szentiványi szerint a legrégebbi bizonyíték embereken élősködő ágyi poloskákra az ókori Egyiptomból származik, ahol múmiák környékén megtalálták a rovarokat. Később megjelentek az ókori Görögországban és az ókori Rómában is. Miután elterjedtek Európában és Ázsiában, az európai kolonizációval Észak- és Dél-Amerikában is felbukkantak.

Az évezredek alatt a rovarok adaptálódtak a más emlősökhöz képest kevésbé szőrös testünkhöz és alvási ciklusunkhoz, így hajnali 1 és 5 óra között a legaktívabbak, amikor általában a legmélyebben alszunk, nappal pedig lakásunk apró zugaiban bújnak el. A nőstények a hőmérséklettől függően 3-12 hónapos életük során más rovarokhoz képest nem túl sok, 500 petét képesek lerakni, miután a hímek megtermékenyítik őket. A peték később metamorfózis nélkül, több lárvaállapoton keresztül válnak kifejlett egyeddé.

Az ágyi poloska az egyik olyan, emberre specializálódott vérszívó, ami jelenlegi ismereteink szerint nem képes betegségeket terjeszteni, magyarázza Szentiványi, vagyis ha egy emberből fel is szívnak például a vérben jelen lévő bakteriális kórokozókat, azokat nem fogják tudni másnak továbbadni. A szervezetükben élnek olyan, számunkra veszélytelen szimbionta Wolbachia baktériumok, amik a vérszívó életmódjuk miatt kialakult vitaminhiányos állapotukat enyhítik.

Bár nem kell attól aggódnunk, hogy elkapunk tőlük valamit, a biológus szerint csípésük amellett, hogy kellemetlen, begyulladhat, ami miatt összeszedhetünk másodlagos fertőzéseket. Extrém esetben, ha a lakás nagyon erősen fertőzött, éjszakánként akár több száz ágyi poloska is megcsípheti az embert, ami néhány hónap alatt vérszegénység kialakulásához vezethet. A poloskák jelenléte emellett pszichológiailag is megterhelő lehet, és az arra érzékenyeknél téveszmés parazitózist is ki tud váltani – ennek elszenvedői abban a hitben élnek, hogy paraziták vannak rajtunk, anélkül, hogy valóban ott lennének. Mindezek ellenére az élősködők gyógyító hatásához az ókortól kezdődően kötődnek hiedelmek és a 19. század végén homeopátiás könyvek még súlyos betegségek kezelésére ajánlották őket.

Már a 17-18. században elterjedtek a Földön

Az 1600-1700-as években már globális jelenségnek számítottak az ágyi poloskák, mondja Szentiványi, és már az irtásukkal is próbálkoztak, kevés sikerrel. Ekkoriban még elsősorban a társadalom gazdagabb tagjait érintették, akiknek elérhető volt a rovarok által kedvelt fűtés. Az ipari forradalom a központi fűtés, az új közlekedési eszközök és a zsúfoltabb lakókörnyezetek kialakulásával újabb lökést adott a terjedésüknek.

A 20. század elejére becslések szerint az európai nagyvárosokban az otthonok 30 százaléka volt fertőzött, és Londonban ez az arány az 50 százalékot is elérte. Az ágyi poloskák jelenléte még az ágyak formájának változására is hatással volt, azok egyre minimalistábbak lettek, a kórházakban pedig a korai fa ágykereteket a könnyebben fertőtleníthető fém ágykeretek váltották fel.

Aztán 1939-ben jött egy svájci kutató, Paul Hermann Müller, aki felfedezte, hogy a diklór-difenil-triklóretán nevű vegyület kiváló rovarirtó. A DDT-ként ismert anyagot, amiért 9 évvel később megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat, világszerte elkezdték használni, és ennek hatására a következő 10-20 évben szinte eltűntek az ágyi poloskák. A rovarellenes szer mezőgazdasági alkalmazását először Magyarországon tiltották be 1968-ban annak környezeti és egészségügyi ártalmai miatt, majd az 1990-es évekig szinte mindenhol beszüntették alkalmazását. A tengeri állatokra és madarakra toxikus szernek az emberi zsírszövetekben történő hosszú távú felgyülemlése reproduktív ártalmakhoz vezethet, és „valószínűleg rákkeltő” anyagként szerepel az Egészségügyi Világszervezet rákkeltő ágenseket összegző listáján.

Egyre ellenállóbbak a rovarölő szerekkel szemben

A DDT betiltásának mellékhatása az volt, hogy az ezredforduló környékén hosszú idő után újra megjelentek az ágyi poloskák a fejlett országokban. Egyes helyeken, például Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban lakossági bejelentések alapján az előfordulásuk növekedése a 2000-es évek elején több százszoros vagy több ezerszeres is lehetett. Ezt a polgári repülés elterjedése és a globális turizmus fellendülése mellett a rovarirtók elleni rezisztencia terjedése is segítette, és a kutató szerint az sem véletlen, hogy a bejelentések mindig a nyaralási időszak után tetőznek.

A széles körben bevetett piretroid rovarirtók az állatok idegsejtjeinek axonjain található nátriumcsatornákat gátolják, ami normál esetben az elpusztulásukhoz vezet. Cakhogy a membránfehérjét kódoló génben megjelenő mutációkkal ezt a rovarok ki tudják cselezni, az ágyi poloska esetén egy vagy két mutációval, amik jelentősen gyengítik vagy egyenesen hatástalanná teszik azt – magyarázza a kutató.

Az Egyesült Államokban 2005 és 2009 között vizsgált ágyipoloska-populációk 36 százaléka rendelkezett a szer hatását több százszorosan gyengítő egypontos mutációval, 50 százalékuknál pedig két mutációt találtak, ami több mint tízezerszeres ellenállóképességet biztosít a rovarirtóval szemben. 2018-ban 84 százalék volt a két mutációval rendelkező egyedek aránya, és egyetlen olyat se találtak, ami fogékony volt a rovarirtóra. Európában ugyanekkor az ágyi poloskák 93 százalékánál egy mutációt mutattak ki, ami a kutató szerint még viszonylag jó adat, de a szerek így sem tekinthetők hatásosnak.

A kettős mutáció jelenléte öt évvel később már 73 százalékra rúg Franciaországban, mondja Szentiványi, aki szerint ez már nagyon komoly problémát jelent. Eközben megfigyelték, hogy az élősködők komplex viselkedésbeli és fiziológiás változásokat is mutatnak, kevésbé húzzák végig hastájukat a rovarirtós felületeken, és kitinpáncéljuk is megvastagodott, ami még ellenállóbbá teszi őket Mivel az állatok nem szeretik a 0 fok alatti hideget, kedvezhet nekik a klímaváltozással növekvő globális átlaghőmérséklet is, hiszen így jobban túl tudják élni az európai teleket.

Mi a megoldás?

Szentiványi szerint nagyon fontos, hogy folyamatosan kövessük, hogy megjelennek-e az ágyi poloskák a lakásunkban, mert sokkal könnyebb kiirtani őket, ha időben észrevesszük a problémát. Azt javasolja, hogy rendszeresen figyeljük az ágy környékét, a matracunk varratait, és ha az ágyon apró piros vagy fekete foltokat látunk, azonnal nézzünk körbe. Az ágyi poloskák csípése az emberek nagyjából 50 százalékánál nem látszik, így nem biztos, hogy ez hívja majd fel a figyelme jelenlétükret.

Ha ágyi poloskát találunk, Szentiványi szerint ne saját magunk próbáljuk bizonytalan hatékonyságú módszerekkel eltűntetni, hanem hívjunk szakembert, aki gőzöléses módszerrel, a szoba jelentős felmelegítésével vagy forgalomban nem elérhető irtószerekkel kezeli majd a helyzetet. Segíthet továbbá, ha kovaföldet hintünk el az ágy körül, mert azt a rovarok felszedik a kitinpáncéljukra, dehidratálódnak, majd elpusztulnak tőle, és nem tudnak ellene rezisztenciát kifejleszteni.

A kutató szerint az ágyi poloskákat nem érdekli, hogy mennyire tiszta a lakásunk, emiatt nem is szabad szégyenkeznünk amiatt, ha megjelennek. Ha társasházban élünk, felbukkanásukat azért is érdemes időben jelenteni, mert a rovarok képesek lakások között, csöveken és repedéseken keresztül terjedni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás